A Teremtésben nem helyes közvetlenül résztvenni próbálni. Mert:
A teremtésben való a részvétel – tehát az emberi élet – csakis egyre nagyobb egységek részeként helyes.
A helyes emberi önkép megkülönbözteti magát, igen, de a megkülönböztetés lényege nem a saját képességeim, adottságaim, nagyszerűségem, hanem hogy ez mire való… hogy én mire vagyok való.
Amire a képességeim valók, annak vagyok része – ott kell a helyem elfoglaljam.
A tehetségeim tehát fontosak, de nem saját jogon, hanem tevékenységre való lehetőségként értékesek, amik által elvégzendő funkcióm van, ahogy az én identitásommal egy általam megkülönböztetett, nálam nagyobb, tehát számomra önmagamnál fontosabb egység számára hasznos lehetek. Minden más önimádat csak… az aranyborjú bűvölete, a tükörképemet nézve.
Az ember élete, munkája, szerveződése csakis úgy helyes, ha nagyobb részeként érti magát. Mint egy fa ágai.
Vannak kisebb ágak, akik Hozzád kapcsolódnak és talán már levelek is, akik hozzájuk. Nagyszerű, gratulálok.
Hogyan kapcsolódsz a törzshöz?
Az egyén részként fontos. Család részeként, ahol egy férfi és egy nő közös cél mentén szerepeket tehetségeink szerint elosztva munkálkodunk. Nem a családért csak. Mert:
A család is részként fontos. Közösség részeként, ahol más családokkal együtt egy közös célért munkálkodunk. Egy munkahelyen, vagy önkéntesként, vagy a közéletben. De nem a cégért. Mert:
A cég is részként fontos. Közösség részeként, akiket a munkánk által mi itt együtt szolgálunk. A helyes munkához ügyes szervezet kell, aminek Küldetése van a Teremtésben. De nem a vevőinkért. Mert:
Az általunk szolgált közösség (pl. város) is részként fontos. Nemzet részeként, aminek részei vagyunk. Idevalósiak, igen, és nemzethez tartozók, a kettőt dinamikus összhangban tartva. De nem a nemzetért. Mert:
A nemzet is részként fontos. A mi esetünkben Európa részeként, ahol másokkal együttműködve közös sorsot alakítunk. Bűnben él a nemzet, ha nincs meg minek a része, ha ezért nem áldoz. De Európa sem végcél. Mert:
Európa is részként fontos. A nyugati-keresztény világ részeként. Aminek szintén nagyobb, az egész emberisgére vonatkozó célja van, amit nem erővel, hanem példával szolgál helyesen.
És ez sem a végcél. Az emberiség sem, hanem az emberiség is rész “csak”, aminek nála nagyobb célja van, és azt kell jól szolgálja, hogy boldog lehessen.
És ezért van az, hogy
A teremtésben NEM helyes közvetlenül résztvenni próbálni.
Arrogancia.
Önimádat.
Hübrisz.
Hanem nagyobb közösség része kell legyen. Minden.
A Teremtés része csakis az emberiség lehet. Egyben. Te vagy én nem!
Másképp ugyanez:
Istenhez nem lehet közvetlenül tartozni.
Hanem csakis részes közösségeken keresztül. Ami tehát azt jelenti, hogy
Akkor helyes az életvitel, ha közösség része, és az helyes közösség, ami maga is egy nagyobb közösség része.
A világ rész-egész viszonyokban építkezik.
Más szóval: hierarchikus.
Ami hierarchián kívül próbál állni, az hibás, az daganat, különállása által az egészet-egységet gyengíti – és mint ilyen eltévelyedett-beteg állapotban van, bármilyen sokat imádkozik vagy meditál, bármilyen “szent” életet folytat.
Míg ezzel szemben autoritása, tehát hitelessége van annak, aki részként működik. Automatikusan. Ami hatalmat nem feltétlen jelent. Különösen a mai világban nem, mert ma hatalom nyers erő és színjáték (hazugság) által könnyebben és gyorsabban szerezhető.
A világ rész-egész viszonyokban építkezik, de mi jelen pillanatban minden szinten szabotáljuk.
Korunk drámája, hogy gyakorlatilag minden kibillent:
Az egyén nemhogy családi egységben nem munkálkodik, és magért él csak, de férfi és nő alapvető különbözőségét is aktívan tagadják sokan.
A családok önfenntartó szigetekként látják magukat, ami semminek nem része, és csak a saját biztonság és gyereknevelés, esetleg hatalom a célja.
A cégeknek küldetése már régen nincs, nagyon kevésnek van, hanem pénzért kurválkodnak az emberek, legszebb éveiket eldobva.
Városokról, mint identitiás szintjei már alig érdemes beszélni, lakóhelyek vannak, végtelen egyforma utcák egyre növekvő daganatos növekményei, orientáció és közösségek nélkül.
Templomok egyre üresebbek, mert közös célt és járható utat felé nem ad már régen egy egyház sem, és így mód nincsen, ahogy a teremtésbe kapcsolódva hasznosak lehetnének az emberek.
És a nemzet, ugyanígy: elveszett, amikor végcéllá lett – a nemzet helyesen Európa részeként kellene lássa magát. Ami persze napjainkban azért is nehéz, mert
Európa is elveszett, amióta nincsen közös nagyobb célja, nem törekszik az egyre szorosabb, a keresztény únióra – és így érdekszövetségként működik csak.
Amint a nyugati világ is. Elveszőben van. Amióta az ezt vezető hatalom, Amerika előbb egy ideológiai forradalom erőltetését (demokraták), majd erre adott reakcióként magát (republikánusok) helyezte középpontba.
És mivel a nyugati világ elveszőben van, így persze az emberiség is válságban van.
Az identitás részként fontos. Minden identitás. Ha nincsen meg, hogy én minek vagyok a része, akkor az önképem hibás, a működésem bűnös.
Nagyobb közösség része kell legyen.
Minden.
Isten része egyén nem, hanem csakis az emberiség lehet. Egyben.
Hogy akkor most mi lesz?
Nem tudom.
Nyilvánvaló, hogy az alap “probléma”, hogy az emberi identitás egyénekre töredezett, értve az alatt, hogy mindenkinek csak önmaga fontos, és ami nála nagyobb az csak érdekei mentén hordoz jelentőséget számára. Ez önismeret által változik, ami lassú és küzdelmes folyamat, de egyre többen kényszerűnek rá, mert nem bírják a szenvedést, amiben vannak.
Másrészt tapasztalatom, az ember aki magát a Rend részeként meglátta automatikusan törekszik egyre nagyobb közösségeiben is rendet rakni, vagy legalább helyes rendeződés irányában hatni, lásd nálam is például… a személyem után a család után a cég után a közösség, majd a legutóbbi időben már a helyes közélet és a helyes Istenkapcsolat témáiban próbálok hatni.
Végül érzésem, hogy a fent felsorolt kilenc szint bármelyikén lehet helyes alapra állítani az együttműködést, ami felfelé és lefelé is hat a környezetre, és így lassan változhat a világ. Miután felégett előbb. Mert bukás, abból születő kín és fájdalom nélkül az uralkodó elit nem fog a változásra nyitni – és a néptömegek sem fogják azt választani.
A változás mindig munkás
Nehéz és bizonytalan és bátorság kell hozzá.
De ettől még a változás a helyes.
Mert:
A teremtésben nem lehet közvetlenül részt venni – Istenhez nem kehet közvetlenül tartozni.
Minek vagy része?
Áldozz oda, aminek része vagy!
Mindenedet.
Öröm, ha megosztod!
