Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A sikeres munkához, boldog férfi-nő kapcsolathoz és jó egészséghez helyes mindenségkapcsolat kell. A helyes mindenségkapcsolathoz érett férfivá vagy nővé kell előbb legyéL – amihez a szabadság poklán való átkelés a beavatás.

A szabadság poklának a racionális tudatosság önközpontú időszakát hívom – az önismeret erdeje, a vágyak feneketlen tava, a lélek sötét éjszakája, a lélek árnyéka –, amin át kell jutnia annak, aki teljes, tehát hasznos és értelmes éltet szeretne. 

Alább navigációs segédlet.

Témánk az ego nemesítése-művelése-integrációja, tehát jógája. Az “ego jóga” a személyiség-identitás-önkép-világkép fejlesztése, ami végül a kapcsolódás művészete. Magammal, másokkal és a világgal. Magammal-másokkal, ahogy a világgal. Fontosnak érzem, hogy megosszam a tapasztalataimat, mert tömegeket látok az önközpontú tudatosság poklában alkalmatlan vezetőkkel vergődni.

Az ego jóga a boldogság útja.

Ami alatt nem azt értem, hogy majd boldog leszel, amikor a végére érsz, és “az egységet eléred”. Nem. Pont fordítva. Boldog akkor leszel, ha ma is haladsz rajta, és nem a végéről fantáziálsz. Az út lépésekből áll. Amikhez magunkat kell legyőzni. Nem évente egyszer és nem is havonta, hanem minden áldott nap. Megtenni, amit tudok.

Mit tennél, ha nem félnél?

Nem általában.
Hanem konkrétan, itt és most, MA.

Mit kellene tenni, amitől félsz, de mégis megteszed…

Mit teszel meg ma?

Az ego jóga tapasztalati alapon áll.

Segédeszközként az emberi tudat és identitás, tehát az ego fejlődésének szakaszait és mérföldköveit összefoglaló korszakos ábrát 2015 óta használjuk. Az ábra sok száz élettörténet egyezéseit ábrázolja. Lényege, hogy bár az egyéni történeteink nyilvánvalóan egyediek és nagyon eltérők, de az eközben megélt fordulópontok – tanulni-megfejlődni valók, kereszttel jelölt, válságként jelentkező beavató próbák – gyakorlatilag azonosak.

Bő évvel későbbi egyszerűsített változat:

Pár évvel később az érthetőség érdekében tovább kellett egyszerűsíteni. A „Lélek Útja” ábra a középső időszakra fókuszál csak, és erdő helyett a tó szimbólumot használja. Mostanában ezt szoktam mutatni, mert gyorsabban érthető.

Férfii és női út mellett ennek közgondolkodásra vonatkozó verziója is készült:

Végül, a legutóbbi időben már a Tékozló Fiú Útjaként is beszélek ugyanerről, erre nyitott közönségek előtt – ami az ábra harmadik változatát eredményezte:

– – –

Az alábbi magyarázat az eredeti ábra alapján halad.

Kérdések, amikre választ érdemes adj:

  1. hol jársz?
  2. ki segít?
  3. kik tartanak vissza?
  4. mi a MA helyes cél?
  5. mit időszerű elengedni?
  6. ki segíthetne, aki még nem segít?
  7. hogyan keresed MA meg, akik segíthetnének?

Kijelentő módban írok, de nem állítom, hogy minden így igaz. Hanem csak azt, hogy én még nem láttam kivételt.

Addig érdemes olvasd, amíg Számodra hiteles.

Az eleje könnyen érthető.
Aztán egyre nehezebb lesz.

Szeretettel,
Joós István

– – –

1. GYERMEK

Az első nagy válság-beavatás, hogy a gyermeki álmokat kell meghaladni. Működő felnőtt élet, kapcsolati és világi boldogság reményében áldozzuk a gyerekkori meséket és választunk konkrét karrier pályát és társat magunknak.

A “felnőtt” élet az álmok elhagyásával kezdődik.

2. TITÁN

Felnőtt életünket minták mentén indítjuk és építjük, de ezt csak sokkal később vesszük észre. A titán magára vak: nincsen magának tudatában, tudatlan. Hanem a Céljai érdeklik csak. Hogy azokat hogyan éri el – nomeg a sértett hiszti, amikor ez nem sikerül. A titán eleinte boldog, mert mennek a dolgai, vagy elhiszi, hogy menni fognak. Majd boldogtalan, mert egyszerre mégsem mennek a dolgai, vagy soha el sem indultak. A boldogtalanság ezután lassan fokozódik, mint béka alatt a melegedő víz. Míg aztán válságok és sorscsapások érik.

A tudatlan ember szenvedés hatására ébred.

Az én generációmnál ez harmincas-negyvenes éveinkre jött el. Az előttünk járóknál később. Fiatalabbaknál akár sokkal korábban.

A nagy kérdés nem a boldogtalanság, mert ez szükségszerűen eljön mindenkinél az első harmad végén, hanem a boldogtalanságra adott reakció.

1. Aki vásárlással és hobbikkal és bulival és függésekkel vígasztalja-tompítja magát, azt sorscsapások várják.

2. Akik visszafelé próbál menni, egy elmúlt jó életet siratva, és a munkáját és a kapcsolatát megszerelni próbálja, az éveket dob el.

3. Aki felelősséget vállal, és beleteszi a munkát, hogy ő maga és így a kapcsolatai (munka, magánélet, énkép, világkép) újjászülessenek, azt jobb élet várja.

A boldogtalanság hasznos katalizátora annak, hogy az ember rálásson arra, hogy a Mátrix rabja – értsd: nincs a helyén, nem hozza ki a maximumot, nem teljesen önmaga.

Nehéz időszak ez, mert általában már házasok vagyunk és egy-két-három-négy csodálatos gyermekünk született.

“Minták csődjének” hívom, mikor az ember rálát arra, hogy a neveltetéséből fakadó kötött sínpáron jött, nem hozott szabad döntéseket, csak történt vele eddig az élett.

A megoldás az őszinte beszéd, az igazságot merni vállalni.

A feladat a neveltetésemet, tehát a szülőket, ezen belül az Apát meghaladni. Bukás vagy forradalom által. Az első történik velünk, a második, amikor magunk borítunk.

A szülőket megöli az ember, vagy öngyilkosok lesznek.

Értve ez alatt, hogy megölik magukat a szemedben. Mert azt mondták, így kellene élni és jó lesz az élet, és én mégis boldogtalan vagyok. Vagy mert látványosan csőd az életük, tehát el sem hitted soha, hogy jó lenne a példa.

Így vagy úgy, de a szülők elvesztik a hitelességüket, tehát a bizalmadat. Ami a minták csődje.

A fokozódó boldogtalanságnak általában sorscsapás a vége. Válás, baleset, csőd, betegség – jobb nem megvárni, és előbb segítséget kérni (!) – és az ember élménye, hogy “nem ezt érdemeltem”. Ami igaz, de mégsem. Igaz, mert nem döntöttél, de mégsem igaz, mert ideje felelősséget vállalj.

3. TUDATOS

Döbbenetesen félelmetes a minták csődje után, mert hogyan tovább, kiben bízzak, mit higgyek – a totális új kezdet, a fájón tiszta fehér lap, a káosz örvénye, a lehetőségek túlzása… mint egy számítógép kód-program nélkül.

Ki vagyok, ha nem az, akinek eddig magam gondoltam? Ki vagyok, ha nem az, akinek a szüleim mondtak? Ki vagyok, ha nyilvánvalóan hibás a minta, amit másolok?

A mai fiataloknál ráadásul ez akár sokkal korábban is jön el, mert kevésbé kötik őket a mintáik, mint a korábbi generációkat, mert a szüleik – az én generációm – sokkal látványosabban kerültek válságba, mint amit mi a saját szüleinknél láttunk. Sokkal kevésbé köti őket a minta, mert látják a csődjét. Így aztán, ha nincsen a helyzethez hiteles és jó orientációjuk (a media nem az), akkor azzal mennek, amit találnak: persze, hogy “rossz társaságba keverednek”.

Orientáció-vesztésre – honnan szerzek, hogyan választok új “programot”, ami szerint élek – pánik a természetes reakció. Az embernek hinnie kell egy világképben, hogy jól tudjon az életben működni.

A pánik hatására kapkodni kezdünk, mint fuldokló a levegő után – lelki értelemben helytálló a kép – guruk és mesterek és terapeuták és papok és segítők és írások és videók… hiteles iránymutatás, új program, kész és egyben adaptálható világkép után. Kinek hiszek, kit követek?

A minták csődje után új, a szülőket váltó vezetőre van szükség – Az ember úgy tanul meg figyelni, hogy előbb követ.

No és így van az, hogy a szülők után átmenetileg gurukat-mestereket-tanokat-utakat-irányzatokat követünk. Mindannyian. Kihagyhatatlan időszak ez. Az ember tanul. Mint a Mátrixban. A tanulás lényege, hogy másolsz. Azt, aki a moslékból-káoszból-fulladástól megmentett. Valaki új szoftvert tölt az agyadba fel, és egészen új világképed lesz.

A guru az apa helyére kerül.

Nagyobb Nálad, és Te bízol benne. Ezért másolod. Ennyiben még “gyermeki” – értsd: éretlen – működés ez is. És annyiban is, hogy fanatikusan hiszel majd benne, a személyben és a tanaiban, a “törzséhez” tartozol, más tanok képviselőit lenézed, és akár örömmel is ütközöl velük.

Szekták, kisegyházak valójában ezek a hitrendszerek mind, amiknek központi értéke – az imádat tárgya – a személy, és az ő individuális szabadsága (és jogai).

A guruk szabadságot egyenlőséget és testvériséget prédikálnak, de igazából önmagad imádatára tanítanak.

A hitrendszereknek központi tanítója van – élő vagy halott –, a “törzs” tagjai rendszeresen találkoznak, közös és a közösséget kifejező rítusokat gyakorolnak. Hogy ez valamilyen szertartás vagy meditáció vagy csoport vagy jóga vagy sport vagy terápiás székben ücsörgés, az mindegy.

A guru-mester-vezető utat ígér, de csak hitrendszert tud adni. Óriási szolgálatot nem azzal tesz neked, hogy kivezet az erdőből, hanem hogy végleg eltévedni segít.

Mert:

Nincsen átadható megoldás, járható út. Hanem önmagunkhoz eljutás van. Az önmagunkhoz eljutás az igazsághoz való eljutás magam és a világ dolgában. A “ki vagyok kérdés” helyes válasza: tett.

A guru utat ígér, de nem oldja az életet meg, hanem eltévedni segít. Ami csalódást eredményez, erodálódik a hit, hogy ez működni fog – mi van, ha mégsem. Egyrészt. És másrészt

Akire figyelsz, azt megismered.

A másolás lényege a figyelem. Akire figyelsz, ahhoz egyre közelebb kerülsz. Akit az ember figyel, azt megismeri, és ha eléggé figyelsz meglátod, hogy ember. És akkor megölöd őt. Mert az derül ki, hogy nem méltó rá, hogy kövesd. Nem tud más kiderülni, egyetlen guru sem méltó, senki nem tökéletes.

A MESTERT MEGÖLI AZ EMBER, VAGY ha nem, akkor a fElelős mester magától ÖNGYILKOS LESZ.

A mester dolga, hogy eljuss oda, hogy megöld – vagy megölje magát, ha Te nem ölöd meg. Mert akkor nem ő a jó mester Neked. Nem bízol eléggé benne, hogy elég jól figyelj, hogy elég közel jöjj, hogy a tökéletlenségét meglásd, és megöld. Tehát Ő öl meg téged. A belé vetett hited.

A mester halála után egyedül maradsz.

Sokak reakciója, hogy új és jobb mestert keresnek, ami egy ideig rendben van, és megy is. Mert mesterek között is vannak különbségek, eltérőek a szintek.

De végül a “végső” mestert is meg kell majd öld.

Mint Luke Yodát a Dagobán. Nem hallgat rá – kitépi magát.

És akkor magaddal maradsz.

Borzasztó kemény, és egyben csodásan magasztos időszak ez. Mert nincsen tovább mester, sőt… az ember belül tudja, hogy nem is lesz több külső mester az életében.

Hanem Én vagyok csak.
Hanem az Én Vagyok Van.

Magunkra már a minták csődje után elkezdtünk figyelni, de a mesterek halála után nem marad más – apát és mestert is megöltem, nincsen már más, akire figyelhetnék –, aminek megint megismerés lesz megint az eredménye. Részben pontosan attól megy jobban, hogy a mester a képből kikerül.

Az ember, ha jól figyel magára, akkor átlátszóvá válik, és magán keresztül a Teremtést látja meg.

Ami a művészet funkciója is. A művészet önkifejezés, igen, de egyben dicsőítése is annak, amit kifejezni érdemesnek érzek, és így az önimádat eszköze. A művészet tudatos korszak egyik nagy délibábja-drogja, ahogy a szexualitás is. Helyes, mert időszerű, és mégis helytelen, amíg még emberről-érzelmekről szól csak. Művészet az önismeret fontos eszköze – alkotni, és mások alkotásában mosdani-tükröződni – aminek a funkciója (ha az őrületet sikerül elkerülni), hogy az élet jelentőségteljességére és a saját konkrétságának jelentéktelenségére ráláthat az ember. Aminek hatására a fontosság billen át. Magamról a Nagyobbra, az egyediről a Közösre, érzelmekről a részvételre, önkifejezésről hasznosságra.

No és ezután ezt figyeljük. A nagyobbat. Mondhatnánk, hogy belső utat és belső mestert találsz, de nem. A Teremtés teljességét találod, alfa és omega, ami az abszolút nulla, és a végső cél – a gravitációt meghatározó fix pontot találod.

Az ember a Teremtést figyelve a teremtőt látja meg.

Az külső élet leáll ebben az időszakban, mert a haladás belül, a középpont felé van. VONZ, és te figyelsz, mert nem tehetsz mást, mert érthetetlen, végső, és lenyűgöz. Nézed. A nézés állapotának “tünete”, hogy még általános fogalmaid vannak rá: Teremtés-Tao-Mindenség-Sors-Forrás. Ami megváltozik, konkréttá lesz, ahogy meglátod-ismered.

Addig kell a mindenséget nézni, míg konkrét személlyé konkretizálódik, akinek nevet ad magában az ember. Ez a név: Isten.

És akkor így kapcsolat születik. A nálam nagyobbal, a magamon túlival, az engem szeretővel. Élő és napi és valóságos kapcsolat. Két személy között. Ahol az egyik kicsi, és a másik elgondolhatatlanul nagy. Ami a “ráció halála”.

4. RÉSZES

A ráció halála által a fejünkből-önközpontúságból lépünk ki, a Teremtésbe-Teremtőhöz érkezünk meg. A kapcsolatból részvétel automatikusan fakad, és így Részessé válunk. Mert bizonyosság születik bennünk, hogy részek vagyunk.

A ráció halála a személyes Istenkapcsolat születése.

Ami alatt nem vallást vagy vallásosságot értek, hanem hogy az ember beszélgetni kezd Istennel. Megköszön neki dolgokat. Kér tőle. Elmesél neki. Olykor imádkozik is hozzá – de főleg tudatában van, az abszolút bizonyosság igazságának erejével, hogy Isten Szeretet és a világban Rend Van. Aminek egy vonatkozása sok között, hogy spiritualitásról és ezotériáról szóló könyvek és “mi van a világban” előadások egyre kevésbé érdekesek.

A ráció halála után nem akarom többé megérteni az életet, mert leesett, hogy nem érthetem meg. És ezzel arányban egyre jobban értem.

Hihetjük, hogy az út vége ez, és milyen jó, hogy megérkeztünk, de pontosan ellenkezőleg:

A ráció halála egy új útnak, az immár Isten felé tartó útnak – az élet második felének a kezdete.

Sokan gondolják magukról, hogy itt tartanak, de akik valóban itt tartanak még nagyon kevesen vannak. Az önismerettel és ezotériával foglalkozó emberek 90%-át én a ráció halála előtt látom. Ugorj az írás végére, ha az Isten téma bizonytalanságot okozott Benned – mert akkor az itt következő rész MÉG nem szól Neked! 

A Kapcsolat megszületése után következő nagy kérdés, hogy jó-jó, de hogyan lehetek a Teremtésben ÉN hasznos, hogyan és kikhez kapcsolódjak, hogyan haladjak.

Amihez megint figyelni kell.

Aki helyesen figyel Jézust találja. a jézusi tanítást, a jézusi példát és idővel jézus konkrét személyét is.

Jézus a tudatos időszakban is látszik már, de ott még egy guru csak sok “gyökérguru” között, aki érdekes dolgokat tett és mondott. Míg ezzel szemben a ráció halála után beszívja az útonjáró figyelmét, és tanulmányozni kell őt. Én minden reggel olvastam, vagy tíz éven át, és sokat írtam is róla.

A tanulmányozás – tehát figyelem – eredménye, mint mindig, most is megismerés.

A Jézust tanulmányozó ember előbb hasonlítani akar Jézusra, később napi kapcsolatba kerül vele.

Jézus Istent váltja. Isten a gurut váltotta, ahogy a guru pedig az apát.

Az orientációs pont váltás mindig tudatszint ugrás. A tudatszint ugrás orientációs pont, tehát igazság váltás, amiből igazodás, tehát létmód változás következik. Egyre nagyobb, egyre tágabb igazságot képes az ember látni.

Az apát a guru váltja, a gurut ÉN, engem Isten, istent pedig Jézus. Orientáció evolúció az élet.

Isten megmarad színpadképként, de hogy ezen belül – a Teremtés rendjében – hogyan is tudok hatékonyan és hasznosan működni, arra Jézus a példa. Ami ismét másolás. Konkrétan odáig elmenve, hogy gondolkodik is ilyeneken az ember, hogy az adott helyzetben Jézus vajon mit tenne?

A részes korszaknál vagyunk, lovag és hölgy nagy témája a jézusi élet. Hónapok-évek telnek el, míg megértjük, hogy ez így, másolva-gondolkodva-okoskodva: nem megy.

Hanem fel kell venni a keresztünket.

Jézust nem fejből kell másolni, hanem csinálni, amit ő is tett: fel kell venni a keresztünket.

A kereszt az, ahol szükség van ránk és ahova szívesen is adunk, ami által “magunkat áldozzuk”.

Az én keresztem az, amit legjobban csakis én szolgálhatok.

A keresztet legjobban játszva fedezhetjük fel – aminek részvétel a kulcsa, mindenben ás bármiben, ahova szívesen adna magából az ember egyoldalúan.

Játszunk a keresztekkel. Felveszem, viszem kicsit, figyelem. Túl könnyű, túl nehéz, nem illik a vállamra… leteszem. az én keresztem kényelmes nekem. Erőfeszítést igényel, persze, de se nem túl könnyű, se nem nyom agyon. Fejlődöm és növekszem általa, és így napról napra jobban hordom, emelkedem a Földtől el, húzom magam ki, a kereszt dacára. míg szinte gerincemmé lesz, és onnantól a kereszt, a küldetésem tart majd már meg.

 A kereszt sosem biztonságos, ellenben mindig életveszélyes. Akkor működik csak, ha a teljes életünket feltesszük rá úgy, hogy teljesen bizonytalan, hogy mi lesz belőle, hogy mit kapunk vissza. Egyoldalúan.

A sárkányod az, amelyik bár meg akar ölni, de mégis mosnod kell a lábát, mert nem tudod nem csinálni.

A kereszt az ügy, a küldetés, a harc, a feladat, konkrétabban:

A feladat a küldetéssel várandós vezető, aki a férfi segítsége nélkül sikertelen – és a küldetéssel várandós férfi, aki a nő segítsége nélkül életképtelen.

Úgy beszéltem erről régebben, hogy a “Lovag” állapotú férfi magában makettet tud csak készíteni, hajómodellt. Aminek a megvalósulásához kell az Erő, tehát egy konkrét Nő, a “Hölgy” hite és ebből következő segítsége, bölcsessége.

Aki azért kapcsolódik, mert nem tud nem kapcsolódni, mert az üggyel várandós konkrét férfi számára lenyűgöző.

Aktuális képem, hogy

A férfi föld nélkül, petricsészében kell először megmutassa, hogy életképes. Látszania KELL, hogy több mint elmélet és álmok és vágyak, hanem ez az ember annyira erős és kész (Tett-Erő), hogy segítség nélkül, akár az életét áldozva is csírázni kezd. és akkor és ettől a Nő (általa a Teremtő) – akire így az Élethez AZONNALI szükség van, különben halál lesz – a Földbe-Teremtésbe bekapcsolja.

Ami másrészt a férfi-férfi kapcsolatra is ugyanígy igaz.

Ugrani-Lépni-Haladni KELL a férfinak, hogy hozzá harcostársak kapcsolódni tudjanak. Szükség kell legyen rájuk. Az ÉLET kell múljék rajtuk.

A nő és a harcostárs életet ment.

A hit ugrása, hogy mindent felteszek egy racionálisan bizonytalan, de hit okán ellenállhatatlan lapra. Csinálom, mert nem tudom nem csinálni, még ha bele is halok.

Amiből nyilvánvalóan következik, hogy

Ha le lehet róla beszélni, akkor az nem ügy még, nem lesz belőle a hit ugrása.

5. HŐS

A hit ugrása, hogy az Apa és a Mester után most ÉN-magam ölöm meg. Az életre vonatkozó elvárásaimat, a kényelmemet, a régi ént, aki retteg.

A hit ugrása az erdőből-tóból való kilépés pillanata, ami a világba való visszatérés. A hit ugrása hősies tett.

Mert az igazságot merem választani, hogy szükség van rám, és felteszem erre az életemet, bármit is eredményez.

A lovag-hölgy-részes időszak nagy kihívása a gondolkodás.

Ami egyrészt kihagyhatatlan, de másrészt arra jövünk rá, hogy akkor sem hasznos, ha Jézusról gondolkodik az ember.

A gondolkodás ugyanis nem részvétel, hanem önközpontúság csak.

És ezért billent ki.

A teremtés valutája a részvétel, amit az Isten iránti imádat (úgy(, és a RÁM BÍZOTTAK iránti szeretet (munka) határoz meg.

És így van az, hogy

A Jézusra figyelő élet után ezen – Jézuson! – is túllépünk, miután a Jézusra figyelő korszak eredményeként a beleállás megszületett.

Ami nem azt jelenti, hogy Jézusnál nagyobbat találtunk – hiszen Istenen sem léptünk túl. Hanem, hogy a kapcsolatnak egy magasabb minőségét, mélyebb-intimebb-személyesebb szintjét találjuk, mint korábban Istenhez való imádkozás-meditáció, vagy a Jézusi példa figyelmes másolása volt.

A beleállás – Hit Ugrása, Jóság halála, R.I.P. Enyém – után már tudjuk, hogy Szeretet és Rend van (Isten), és azt is tudjuk, hogy mi a dolgunk, mert a keresztünket hősiesen felvettük (Jézusi példa), és innentől a mindennapok helyes kapcsolódása lesz a kihívás, tehát, hogy itt és most hogyan csináljam, ami a Lélekekkel alakuló kapcsolat időszaka.

6. BÖLCS

Ami ezután van annyira keveseket érint a megfigyelésem szerint, hogy nem írok ide róla. A közösségbe várlak, ha érdekel segítség-tapasztalat-magyarázat.

– – –

Összefoglalás gyanánt az út második felét ünnepekkel is elmondom. Haladóknak írok, remélem, hogy nem zavar meg!

A tudatosság bolyongásának mélypontján Isten szeretetének élménye az első beavatás, ami a Jézusra irányuló figyelem születése, tehát valóságosan Jézus-Fény-Ige születése az ember addig sötét életében, ami a Karácsony téma.

Feltétele az volt, hogy az univerzális igazság kősziklájához lejutottunk az által, hogy a személyes igazságunkat kerestük, amihez magunkon a vágyainkat követő bátor tettek és igaz beszéd által dolgoztunk. Terapeuta vagy guru vagy mester vagy pap vagy szerető segítségével.

Ezt követően magunkban neveljük a kisdedet, az által, hogy figyelünk, és így egyre jobban megismerjük, és egyre helyesebben másoljuk Jézust, aminek a végpontja, hogy mi magunk is felveszünk egy keresztet, amire saját keresztünkként ráismerünk.

Feltétele az volt, hogy mindennel próbálkozzunk, ami kicsit is lehetőségnek tűnt, hogy azt a jézusi módon helyesen csináljuk, és ebbe újra és újra buktunk, ami által magunkról – hogy ki vagyok és ki nem – folyamatosan tanultunk.

Ezt követően a lélek valóságosan kiárad ránk. értsd: feladjuk az akarásunkat, és a folyamatos intenzív figyelem és igazodás –élő kapcsolat – bekötött állapotában működünk, mert ezt tapasztaljuk legjobbnak, és így nekünk magunknak is ez okozza a legnagyobb boldogságot.

Érthető?
Remélem.

– – –

Hogy miért fontos ez az egész?

jó megérteni, hogy az ember hiába vágyódik igazi üzleti sikerre vagy boldog párkapcsolatra, ha maga még éretlen, tehát alkalmatlan erre.

A gyermek nem képes felnőtt működésre.

Hanem a helyes kapcsolódáshoz fel kell előbb nőni. Ami a fenti beavató próbákon való átkelést jelenti. Jobb, ha magad választod, mint ha sorozatos csapások kényszerítenek rá.

Ha már érkeznek a csapások, az azt jelenti, hogy időszerű a változás, vagy akár késedelemben is vagy.

Valóságosan bele lehet halni, ha nem tanulsz-változtatsz. Balesetek, rák. És azt is LÁSD, hogy nem csak a saját életeddel, de a szeretteid életével is játszol!

– – –

A kérdésekhez visszatérve:

  1. hol jársz?
  2. ki segít?
  3. kik tartanak vissza?
  4. mi a ma helyes cél?
  5. mit időszerű elengedni?
  6. ki segíthetne, aki még nem segít?
  7. hogyan keresed meg, akik segíthetnének?

Fontos megválaszold őket, ha haladni is akarsz és nem csak olvasgatni.

– – –

Ajánlásaim, ha MINTÁK CSŐDJE körül jársz:

  • Férfiak: mondd ki az igazságot, feleségnek-nőknek
  • Nők: férfiak figyelmét engedd, sőt használd

Szolgáltatásaink Neked:

  1. Férfi Út és Női Út Folyamat – online kurzusok a fenti rendszer részletes magyarázatát, ÉS tettekre ösztönző feladatokat adnak (EZZEL KEZDJ!)
  2. Férfi Workshop és Női Workshop – ha elhelyeznéd magad az úton és/vagy személyesen dolgoznál velem
  3. Közösség és Videótár – a közösségben álnéven vagyunk őszinték és így tapasztalatokkal segítjük egymást + ismerkedhetsz + több száz videó vár

Ajánlásaim, ha a RÁCIÓ HALÁLA a témád:

  • Férfiak: tapasztald vagy értsd meg, ami vonz
  • Nők: tapasztald vagy értsd meg, ami vonz
  1. Férfi Út és Női Út Folyamat – online kurzusok a fenti rendszer részletes magyarázatát, ÉS tettekre ösztönző feladatokat adnak (EZZEL KEZDJ!)
  2. Férfi Workshop és Női Workshop – ha elhelyeznéd magad az úton és/vagy személyesen dolgoznál velem
  3. Közösség és Videótár – a közösségben álnéven vagyunk őszinték és így tapasztalatokkal segítjük egymást + ismerkedhetsz + több száz videó vár

Ajánlásaim, ha a RÁCIÓ HALÁLA UTÁN vagy:

  • Férfiak: merj abba invesztálni, ami Lelkesít
  • Nők: merj abba invesztálni, AKI Lelkesít
  1. Közösség – annyira fontos egyre több részes tag, hogy kedvezménnyel is csatlakozhatsz (írj nekem levelet, ha igénybe vennéd)
  2. Királynéképző vagy Valóságformáló – 40 napos folyamatok, előbbi nőknek, utóbbi férfiaknak
  3. férfiakra is nőkre is számítunk Csoportvezetőként – nem csak, hogy segít, hanem magad miatt kell másokat támassz

Ajánlásaim, ha a HIT UGRÁSÁN TÚL vagy:

  • Férfiak: kontrolláld a Lelkesedésed, szeress jobban
  • Nők: értem, hogy Lelkesít a férfi, de figyelj magadra is
  1. tartozz csoporthoz, a Közösségben – akár hozzám is jöhetsz, velem is kapcsolódhatsz
  2. mentornak vagy csoportvezetőnek hívlak – mert magad miatt is muszáj továbbadd, amit már tudsz
  3. helyi/vidéki szervezőnek is hívlak – mert nem titkolt célunk, hogy mozgalommá váljék a közösség

Ha nem vagy biztos benne:

  1. Férfi Út és Női Út folyamatok – tudni fogod a végén
  2. korszakmeghatározó teszt – tagoknak ingyenes, lépj be!
  3. Zoom konzultációk velem – tagoknak ingyenes, lépj be!

Ha azonnali válaszokat szeretnél, és nem érdekel az ár:

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!