Gyakran tapasztalom, hogy semmi értelme másoknak előre megmondani, elmagyarázni próbálni, ahol még nem járnak. Sőt. Ami nem időszerű az gyakran veszélyes is, mert könnyen megzavarhatja a másikat, ugyanis hajlamosak vagyunk átugrani próbálni a most időszerű kihívást, hivatkozva arra, hogy lám, van az út tovább, lesz, erre kell majd menni, akkor ezt a mostani dolgot inkább kihagyom, nem ereszkedem a vágyaim háborgó tengerébe le, az Akarásom csúcsait fel nem vállalom, inkább mégsem, hanem tovább, ugrom, a szakadék felett át, képes vagyok rá, hiszen erre kell majd menni. Csakhogy ez így nem megy. Haladni így nem lehet, mert ahol nem tartok, azt hiába értem, megvalósításának kísérlete póz és önbecsapás, ami bukások és akadályok ciklikus ismétlődését fogja okozni, újra és újra és újra, a ciklikus ismétlődés mindig annak a jele, hogy valamilyen kihívással nem néztem szembe, az új és félelmetes tapasztalásnak nem tettem magamat ki, a feladatot nem oldottam meg, hanem hazugságban, tehát hamisságban vagyok. Nem. Azt KELL tegyem, ami MA Lelkesít. Ebben jó segítsük egymást.
Hogy akkor miért írogatok mégis?
Egyrészt mert muszáj. Másrészt nem gondolom, hogy bárkinek jó, hogy mindenkinek való, amit itt olvashatsz, a fentiek miatt, továbbá a távolabbi útszakasz leírásához ma hozzáférni azért sem feltétlen hasznos, mert az annyira más, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy nekem valaha releváns lehet, tehát veszít számomra a forrás a hitelességéből, Rend, Igazság, Jézus, ugyanmár, férfi-nő szerepek miatt olvasom a blogját, akkor meg mit papol itt nekem. Pontosan ezen okból kerül fizetőkapu mögé az írások egy része, csak Tagoknak, mert mélypont előtt és után nagyon más a világ, a kép, és ezt a blogot minimum kétféle közönség olvassa. Másrészt viszont maradnak ezek is, mert óriási élmény ráismerni. Érteni olvasva is lehet, de ráismerni csak tapasztalás után. A nagyon fontos ebben, hogy hamarabb tudok feldgozni, továbblépni, ha ráismerés is van, mert hamarabb nyugszom meg, hogy rendben vagyok, az út történik „csak”, nincsen velem baj, más is járt erre, no és ezért fontos mégis előre megmondani, ezért teszem én is. Hmm. Másrészt figyelj erre nagyon! Felelősséged, hogy kinek mennyit mondasz. Nem a mindenkinek mindent a helyes. Tudsz jobbat!
–
Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26 – 16,4a
Öröm, ha megosztod!
