Polgári Magyarország jól hangzott, de tévedés volt, mert ami polgári, az nem magyar többé. Ugyanis a polgárnak saját maga a célja, és azon túl semmi. Így tehát a polgár felszámolta a régi rendet, és saját magát, a hasát tette helyette a középpontba. Globálisan. A liberális polgár a felvilágosodás és a tudomány örve alatt “megölte” Istent, mert nincsen magasabb célja, mint (1) a biztonság, (2) a kényelem és (3) hatalma gyarapítása. A polgár istene a saját egoja.

Erre jött rá Orbán Viktor. Helyesen. Hogy a “polgári” úton tömegtámogatás nincsen, mert a polgár globális individualista, ami így csakis töredezésbe és vitába vezet. Innen datálható az illiberális-demokrácia. Törzsi működésbe lépett vissza amikor úgy döntött, hogy a nemzetet veszi előre.

Mármint látszólag lépett vissza. Valójában ugyanis nem vissza, hanem előre lépett, mert az ő személyes működése nem törzsi, hanem Céltudatos Harcos, értve ez alatt, hogy Orbán olyan tudatos vezető, aki egyszerre érti, hogy (1) az összefogáshoz nagyobb Cél kell, (2) a polgárság Magyarországon gyenge, és ha erős lenne is: rájuk alapozni veszélyes – lásd hagyományos nyugateurópai pártok hanyatlása –, (3) a biztos hatalom alapja nem a polgárság, hanem a klientúra, (4) a társadalom nagyobbik részének a gondolkodása elmaradott, törzsi.

Orbán 1 Géniusz, valóságosan, mert (meggyőződésem, hogy a polgári körök által) sikerrel látta meg, hogy a hatalom biztosításának nem a (tőle is független) polgár, hanem a (múlt elhalt nagy vezéreit sirató) gazdátlan törzs: a nemzet az alapja. No és így esett, hogy akaratlanul is, de szektát gründolt magának a polgári körök indításával, aminek hatalmi elitjét kezdetben adó független értelmiségiek és mágnások meglehetősen fárasztó csapatát sikerrel cserélte a legutóbbi időben a Nemzeti Együttműködés Rendszerére. A NER résztvevői az Orbán szekta valóságos lovagjai, amennyiben is egyszerre papjai az Orbán féle nemzeti-pragmatikus-vallásos ideológiának, és birtokosai a gazdasági hatalomnak is, mint a templomosok egykor.

Összefoglalva: Orbán Viktor rendszere nem királyság, hanem Harcos autokrácia, mint a honfoglalók Árpád idejében, Szent István előtt – hódító-felhalmozó lovagrend ez, ahol a “Főnök” a dukátusok lovag-vezéreivel játsza az oszd meg és uralkodj játszmát, miközben a kiemelt tehetségek beavató iskoláját is felügyeli és facilitálja (lásd Rogán és Lázár parkolópályás korszakai), amit nehéz nem párhuzamban látni Orbán saját “hosszú várakozásával” 2010 előtt. Zseniális, ahogy a legjobb csatárt is leülteti, amikor túlhevül a fejük, leckézteti őket, és ez által edzi-nemesíti az embereit – bölcs vezére törzsének.

Orbán igazi “Harcos”, aki azonban a végső áldozatot még nem tudta meghozni, és ezért nem “Király”. Szent Cél érdekében ugyan, de még Rend-etlenül kormányoz, mert nemzetben gondolkodik csak. Követői kisebb részben tudatos “Lovagok”, akik az orbáni világképben őszintén hisznek, és az orbáni elitet adják, valamint törzsi állapotú tudatlan (éretlen “Titán”) emberek tömegei, akik (1) biztonság reményében támogatják vagy (2) a rendszer opportunista haszonélvezői. Közös bennük, hogy a vezérnek feltétlen hűséggel adóznak, és minden túlkapást elnéznek. (A fogalmakról bővebben ld. EgoJóga magyarázat.)

Lenyűgöző teljesítmény ez. Hogy tudott az időkkel változni, mert eszmékhez ragaszkodás helyett a népet figyelte, és így meg tudta őrizni a közép hatalmát – pontosabban: új közepet (és új és működő közösséget) tudott az övéinek építeni. Magyarország szinte egyedülálló abban, hogy a periféria (szélső jobb és szélső bal) nem felszalámizta és leváltotta a közép pártjait, hanem egy az idők szavára figyelmes vezető által új és minden eddiginél erősebb közepet alapoztak anélkül, hogy ehhez nyers diktatúrára legyen szükség. Orbán tökéletesen egyesített egy elég nagy közönséget a “nemzet ellenségei” ellenében, ami immár négy kétharmadot kapott. Emelem kalapom, szép volt! De nem végállomás.

Az Orbán-rendszer nem legyőzhetetlen.
Legkevésbé sem.

Hanem azt kell csak megérteni, hogy őt nem a perifériáról, hanem középről lehet leváltani. Tehát liberális-polgári-zöld alapon nem. Értem, hogy új reformkor, abszolút értem, jól is esik az eszme, melenget a szívem körül, ha Széchenyi Istvánra gondolok – de a reformkor a feudális-törzsi-klerikális világ lebontásának hősi kora volt, és ez a Cél azóta sikerrel járt. A jelen pillanatban nem polgári reformok általi töredezés-bontás, hanem világkép forradalom általi összehúzás-építés időszerű. Amihez a nemzetnél vonzóbb, mert lelkesítőbb, mert nagyobb-helyesebb-igazabb célt kell az embereknek adni, érthető módon. Nem “új reformkor” a megoldás, hanem “új evangelizáció”.

Aki új Széchenyit keres elavult képet néz, s így a lényeget nem látja – nekünk most nem új Széchenyi kell, hanem egy új szent Istvánra van szükség.

Orbán Viktort polgárok helyett a teremtés ügyében részes emberek tömegei válthatják majd le. (Kivéve, ha maga váltja le jelenlegi rendszerét, amire szerintem akár képes.) Az Orbán-rendszer meghaladásához a Teremtés rendjébe kell az embereknek újra bekapcsolódnia, amihez világkép forradalom szükséges – vonzóvá kell tenni, hogy az egyén a nemzetnél nagyobb rend(szer)ben részes (ami ma nem lehet az EU, mert célja jelenleg annak sincsen, és bár talán már keresi, de kimondva nincs és vezető sincs, hanem érdeközösség csak). A jó hír, hogy a haladók lassan növekvő kis halmaza már keres, és érett az üzenetre. A kihívás, hogy olyan emberek tömegeinek is vonzóvá “kell” azt tenni, akiknek a fenti levezetés még nem érthető.

Az elszabadult individuum megzabolázása időszerű. Lelkesítő, mert vonzó, mert Igazabb irány a módja.

Az orbáni rendszer Achillesz-ina az egyház.

A mindenségkapcsolat az egyedüli rész, amit másoknak engedett át – és így nem áll a hatalma alatt.

Orbán Viktor egy nagy vakfoltja, hogy a lelki fejlődést outsource-olta, de nem jól mérte fel az egyházak alkalmasságát.

Jószándékú és általában nagyszerű emberek a papok, azonban az egyház gerince törzsi jellegű szervezet, ami az úton-haladás segítése helyett dogmákkal keretez, és ezért a modern emberek tömegei számára haszontalan. Az egyház vezetői nem jól értik a kor emberét, és nem jól szolgálják az igényeit, bármennyi pénzt is dob utánuk az állam. Orbán rendszere mindenségkapcsolat ágon gyenge, támadható. Verhető is, amint valakinek elég bátorsága van, hogy kimondja a nyilvánvalót: az egyház részben “meztelen”.

A modern nyugati-liberális világ alapja a keresztény eszmék, de mivel a keresztény hitet a ráció nevében nevetségessé tettük, majd a “szellemi elit” köreiben ki is irtottuk: magunk alatt vágtuk el az ágat. Mert megszűnt az egy közös végső jó (“megöltük” Istent), és így nincsen többé, ami Irányban tartson minket, amihez képest helyes Rend lehetséges volna. A nyugat az önközpontúság poklában dezintegrálódik épp, a szemünk előtt… Fordulni Irányt választva lehet. Majd. Amikor a káosz elönt, és a liberális-individualista poszt-modern egyén tömegesen becsapódik.

A jó hír, hogy Európa periféria, tetszik vagy sem, mert a Világ Ura ma Amerika – amihez képest Magyarország a periféria perifériája. És ez tökéletes helyzet egy a középpont felé is visszaható megújulásra: a hamarosan időszerű világkép forradalomnak akár bölcsője is lehet hazánk. Mert ez az “új evangelizáció” nem csak Magyarországon kell, hanem a teljes nyugati világban, és a reform legkönnyebben a periférián indul, mert itt a legkisebb a rendszer ellenállása. 

Másrészt nem is evangelizáció ez, mert vissza nincsen út.

Az evangelizációt szent István és az egyház anno elvégezte, Jézus nevében, de a klérus szolgálatában, és az így kialakult világrendet a felvilágosult-polgári forradalom le is bontotta.

Evangelizálni pogányokat lehetett, akik még nem hallottak az Atyáról és a megváltásról előtte. Ezért a dinamikus növekedés Ázsiában és Afrikában, mert ott az evangélium újdonság. De a centrum országaiban nem. A “fejlett nyugat” (poszt) modern társadalma hallott már Jézusról, és túllépett rajta. Bármilyen fájó is ez. A tanítást magunkévá tettük, hiszen a világ pontosan a keresztény eszmék mentén működik – szabadság, egyenlőség, testvériség –, de ez ma már annyira magától értetődő, hogy nem gondolunk rá, és annyira biztonságos is, hogy nincsen Istenre szükség. És így Jézusról megfeledkeztünk. 

Szükségszerűen, mert a ráció és a tudomány fejlődése a magából kiinduló individuumot állította középre.

Szükségszerűen, mert a világ annyira biztonságos és kiszámítható, hogy a fiataloknak nincsen imára igénye.

Szükségszerűen, mert a nagy világvallások által mutatott út gondolkodó emberek számára nem elég releváns. 

A megoldás nem hittérítés, mert igazi hitet nem lehet tanítani, hanem igazi hitre csak jutni lehet. 

Hanem:

Önismereti forradalom kell, és nem új evangelizáció.

Mert:

A világkép forradalom az egyéntől indul, mert az egyén önreflexiója, tehát önismeret az alapja.

Önismereti forradalom kell, aminek a tudatszint evolúció szükségszerű eredménye lesz, és így érkeznek majd egyre többen a teremtés rendjének meglátásához. Hogy ugyanis: Van. Rend: Van. És az ember csakis úgy lehet boldog, hogy részes benne. Az önismereti út lényege, hogy nem lebeszélni kell a modern embereket az individualizmusról, hanem annak időleges szükségességét értve utat mutatni nekik, és átsegíteni őket rajta. Mindegy milyen úton, csak haladjanak. Mert, igen: minden út Istenhez vezet.

A modern ember útja a tékozló fiú útja, ami Ábrahám és Mózes útja, ami a jedik és a Matrix és az Avatar útja.

Mert a modern ember túl intelligens és túl individualista már ahhoz, hogy az egyházak keretek között tartsák, hanem mi az önközpontúság és a vágyaink sivatagán átkelve, hosszabb vagy rövidebb tévelygés után találhatunk el a Rendhez. Ahogy ez velem is történt. És ahogy ez minden bizonnyal Veled is történt, kedves olvasó, aki még olvasod ezt az írást.

Hogy de hogyan nyerünk választásokat, mert honnan lesznek tömegek, akik szavazni mennek? Onnan, hogy felelősséget vállalunk, és levesszük zakónkat, és felgyűrjük ingünk ujját, és a lábuk elé térdelünk, és beletesszük a munkát, és mossuk és mossuk és mossuk a lábakat, hogy “kineveljük” – értsd: az útjukon haladni segítsük – őket. Én ezt tíz éve próbálom. Ha jól csináljuk, akkor egyre többen leszünk, akik lábakat mosunk, és gyorsulva növekvő közösség születik.

Hogy de ember, ez évtizedek? … Igen, jó esetben. És így tehát azt is értem, hogy ez nem lesz népszerű terv, mert aligha lehet vele három év alatt hatalomra jutni. Viszont kallódó-boldogtalan emberek tömegeinek lehet segíteni, és ennek eredményeként szavazó is egyre több lesz, aki választani tudja, és fogja a részes közösséget. Ha három év múlva talán még nem, hét év múlva biztosan.

Lejáróban van szerintem a “független”, tehát sehova nem tartozó, és így jobbra balra csapódó, tömegmédia által manipulált szavazók kora. Jelenleg még így van – ők a mérleg nyelve, és ezért nekik szólnak a politikai termékek, mert ők vevők termékekre – de változás akkor lesz, ha továbbjutunk ebből oda, hogy részes magyarok közössége magától értetődő egyszerűséggel az őket képviselő részes vezetőket választja. A megoldás, hogy Közösséget kell építeni. Ahogy Orbán is tette. Részesek által, de nem csak részeseknek.

Mondom ezt Orbán Viktornak, aki elakadt a nemzet és Isten közti dilemmában, aminek megoldásaként a Hit Ugrására van esetében szükség. A Jóistent emlegetni kevés, hanem áldoznia kell tudni magát és a nemzetet, ha tovább akar lépni. Isten, Haza, Család – ez A helyes sorrend. Tíz éven belül elsöpri a történelem, ha maga nem vált. Szívesen segítek, ha igen.

Mondom ezt Orbán Viktor ellenzékének, mert új és nagyobb és jobb cél kell, mint az, hogy “álljon le a lopás”, és “mi vagyunk azok, akik őt nem szeretjük”. Ugyan már… demagógnak mondják Orbánt, de hogy lehet a választót ennyire hülyének nézni, hogy ez így elég volna. Nem lesz. Méltán jelentéktelenek. Szívesen segítek azoknak, akik ebből továbblépnének.

Mondom egyházi vezetőknek, mert lelkesítő-felrázó, méltó célt adó, a jézusi utat érthetően közel hozó, az emberek nyelvén kommunikáló, nem csak vallásos népek, de modern emberek számára is inspiráló lelkivezetőkre van szükség, mint az amerikai püspök, és olyan magyarázók kellenek, akik őszinte áltátszóságuk, tökéletlen emberségük által vonzók, intellektuális erőfeszítésük által hitelesek, mint a kanadai pszichológus és az ikonfaragó. Örömmel veszek részt.

Hogy micsoda erkölcstelenség segítséget mindenhova ajánlani, hol maradnak az elvek? Sehol. Pontosan ez a lényeg… Nem állok oldalakon, mert nem jobb vagy balodali elvek, hanem egy Lelkesítő Cél, Az Ügy, Isten országának építése hajt – és bárkivel boldogan dolgozom, akivel ez közös.

Részes Magyarország időszerű.
Építsük együtt – vegyél részt Te is!

Kapcsolódó videók itt.

Jó munkát!
István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!