Szeretek megbotránkoztatni. Annak ellenére szeretek, hogy “aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül … jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába.” Azért szeretek, mert az az élményem, hogy ez egy szolgálat, mert a megbotránkozás letiltott elgondolkozás… amikor nem engedi az ember végig. Nem engedi, mert egy adott gondolat olyan belső akadályba – parancsba – ütközik, amit nem mer, nem tud megkérdőjelezni. Még. És a megbotránkoztatás értéke, hogy annyira kibillent, hogy olykor pontosan ez segít észrevenni, hogy itt bizony valami történt, és ránézni arra, amitől ennyire kibillenni sikerült. És így meglátni az akadályt. Ami már nem szolgál.
Az akadály mindig hamis. Az akadály sosem igaz.
Aki megbotránkozik: tévedést-hazugságot-tisztátalanságot dédelget magában.
És ezen bukik el, ezen akad fenn. Mert nem mer – mert még nem kész – szembenézni vele.
Megbotránkozni az éretlen ember önvédelme. Az önálló gondolkodásra már képes érett ember nem megbotránkozik, hanem (1) elgondolkodik, amikor valami elgondolkodtatja, (2) együttérez, amikor más csacskaságot mond.
A teljes mondat egyébként is úgy hangzik, hogy “aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik”. Az én élményem, hogy aki helyesen hisz, azt nem lehet megbotránkoztatni. Másképp:
Aki megbrotánkoztatható, annak éretlen a hite.
Mely ponton fontos a megbotránkozást a felháborodástól elválasztani. Felháborodni az igaztalan dolgokon fontos. De ez nem megbotránkozás. A megbotránkozás erkölcsi felháborodás – ami az éretlen emberek önvédelme.
“Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól …Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki…”
Igen. Az éretlen ember erkölcsös életet csak önmagára irányuló erőszak által élhet. Míg ezzel szemben az érett ember NEM helyes döntéseket hoz – nagyon fontos érteni ezt! –, hanem ezen is túl: feladta, hogy ő kellene döntést hozzon. És így az érett embernek nincsen felesleges energiája, ami a keze és a szeme (vagy a nemi szervei) által szóródni tudna. Mert le van jó munkában kötve.
Hosszú felvezetés után akkor tehát következzék a mondat, amit a fenti módon felvezetni fontosnak éreztem:
Az ember nem lehet egyszerre igaz ember és magyar.
Saját magamat is megleptem ezzel pénteken, az eheti Fehér Nyúl podcast felvétele során, ahol az első változat még úgy hangzott, hogy “Az ember nem lehet egyszerre keresztény és magyar”. Azóta leegyszerűsödött bennem. Csoda ez, valóságosan, hogy ahova az ember a figyelmét teszi, ott milyen tempóval fejlődik. Anno férfi-nő témákkal volt így. Aztán karrier témákkal. És most a közélet témáival.
Nem lehetek egyszerre igaz ember és magyar, mert a legelső helyen csak egy valami, egyetlen legfelső és legelső érték állhat. És ha ez a magyarságom, akkor nem a helyes emberi élet. Ha pedig a helyes emberi élet áll az első helyen, akkor nem lehet a haza mindenek előtt.
Érdemes végiggondolni…
És, igen, együttérzek, ha ez megbotránkoztat.
Jó munkát!
István
p.s.
Már csak 4-5 hely van a májusi Csoportszervező Workshopra: (1) óriási megtiszteltetés, hogy ennyien jöttök, (2) írtam egy cikket, hogy miért várunk.
Öröm, ha megosztod!