Szeretett Mind!
Húsvét van. Fontosnak érzem húsvét lényegének kortárs magyarázatát, mely okból ma a vasárnap megkezdett igazság témával megyünk tovább.
Addig jutottunk, hogy az igazság nem elviselhető, tehát meg kell az ember ölje, alapvető reflex ez, mert így tudunk hozzá kapcsolódni, tehát az igazságot megölni helyes – különösen, hogy az igazságot nem lehet végleg megölni, hanem feltámad “harmadnapra” úgyis.
Szent három napként beszél a hagyomány húsvétról, és valóban az szerintem, mert emberi életünk legnagyobb témájáról van szó, a kapcsolódásról.
Csütörtök az utolsó vacsora napja, pénteken elfogják és megölik, vasárnapra feltámad.
Nem az a fontos, hogy ez igaz-e (szerintem igen), vagy hogy Jézus élt-e egyáltalán, hanem, hogy a tanítás, az én konkrét életemben ma hasznos mondanivaló mindebben micsoda.
Péntek reggel van. Jézust már elfogták, mindenki aggódik, nincsen idő a csütörtök estét értelmezni, mi mégis forduljunk most a tegnaphoz vissza.
Ezen belül a lábmosásról kell beszéljek.
Mert döbbenetes.
El tudod egyáltalán képzelni?
Hogy az igazság a lábamat megmossa. Egészen elképesztő ez… hiszen alkalmatlan, hibás, törött, önző, erőszakos, türelmetlen, teljesen méltatlan vagyok – BIZTOSAN tudom, hogy nem érdemlem, és mégis megtörténik.
Az igazság megmossa a lábam.
Képzeld ezt el…
A TE lábadat, most, hogy a tökéletesség megmossa.
Naná, hogy tiltakozom.
Kizárt, hogy hagyjam.
Rúgkapálok ellene.
Amire ő:
“Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!”
Annyira nagyon durva, hogy mennyire így van – és hogy milyen végtelenül hosszú idő volt erre rájöjjek, hogy nem attól lesz emberekkel kapcsolatom, ha ők engem szolgálnak, hanem csakis attól, ha én tudok nekik adni.
Az emberi kapcsolatoknak az áldozat a kulcsa.
Emberi kapcsolat nincsen áldozat nélkül.
Az áldozat csakis egyoldalú lehet.
Ember és közösség, férfi és nő, vezető és csapat, szülő és gyermekek – az emberi kapcsolatok MIND az áldozat alapján állnak.
Mert csak az szeretet, ahol áldozat van.
Ahol magamtól elveszek, hogy azt másoknak adjam.
Amikor korlátozom magam, a nagyszerű szabadságom: másokért.
Annyira egyszerű, és mégis oly nehéz volt megérteni ezt.
Hogy végül csak két létmód van.
Az áldozat másokért, ami a szeretet.
És önmagunk szeretete, ami a magány.
Önmagunk szeretete – amikor annyira magunkkal vagyunk elfoglalva, hogy másokat észre sem veszünk, nem hogy áldozatot tudnánk értük hozni – a magány, a pokol, a kárhozat. Szemben a szeretettel, ami közösséget keletkeztet. Magától. Ellenállhatatlanul. Automatikusan.
És mindenki szabadon dönthet, hogy melyikben akar élni.
Adsz magadból egyoldalúan másoknak?
Vagy inkább kapni akarsz még?
Ennyi a kérdés, és mindkét válasz helyes… az önközpontúság poklának tüze nagyon hatékonyan működik – nem a halál után majd, hanem itt a Földön (!) –, csakis a magányból fakadó szenvedés irtja az önzést az emberből ki.
Húsvét üzente számomra:
– Kapcsolódj!
– Adj magadból!
– Áldozz minél többet!
Az Énakadémia Közösség ennek ad gyakorló teret, szeretettel várunk, ha adnál idegeneknek, vagy ha jól esne segítség a kapcsolódáshoz, mert még kapni akarsz. Minden rendben. Csináltuk mi is… Pillangó csakis hernyóból születhet.
Szeretettel várunk, ha emelnél, emelkednél, terjesztenéd a tüzet!
Jó munkát!
István
–
Használd mások tapasztalatait! Korszakos önismereti rendszerünk tájékozódni segít, online kurzusaink továbblépést katalizálnak, videótárunkban 500+ videó magyarázza az EgoYoga részleteit. Közösségünkben bármit elmondhatsz, ami kihívás épp, álnéven, és tapasztalati alapon álló reakciókat kaphatsz olyanoktól, akik már megoldottak hasonló helyzetet. Nem vagy egyedül. Együtt könnyebb!
👉 ENAKADEMIA.NET
hírlevél jelentkezés: itt
Öröm, ha megosztod!
