Minden emberi kapcsolódás, minden igaz emberi viszony, minden szeretet lényege a felelősségvállalás, aminek leglényegesebb – mert legnehezebb – vonatkozása kereteket adni, ami másképp mondva a nem-ek, tehát a ne-velés. (Hoppá. Ezt most találtam. NE-vel-és!) Igen. Tudom, hogy nem leszek ezzel népszerű, de ettől még igaz, hogy az Úton utánunk jövő emberekért – sőt tárgyakért és élőlényekért is –, tehát mindenért, ami vonzódik hozzánk, mindenért, ami fölött hatalmunk van: felelősséggel tartozunk. Aki előrébb van. Mindig az. Népszerű ezoterikus megfogalmazásban: aki tudatosabb. Köteles a másik felet segíteni. Mégpedig rendhez való igazodásban is. Tehát keretek által is. Hogy rendszert ad és tart. Őszintén. [Mely okból jelen írás folytatása csak a rendszerben résztvevők, azaz tagok számára latszik…] Rend-szer, a fogalomban is benne, csakis az lehet, ami a Renddel összhangban áll, minden más önkény csak. Másrészt kényszeríteni persze nem szabad. Másikra a saját akaratot kényszeríteni nem szeretet, még ha a szándék az Isteni Akarattal összhangban is áll, mert az egyetlen és legnagyobb és örök bíra nem én vagyok. Érdekes ellentmondás ez. Hogy
minél nagyobb a szeretet, annál tágabbak a keretek.
De mindig vannak. Az Isteni világnak, az abszolút szeretetnek is vannak keretei – tehát Rendje –, még ha a mi kis életünkben, a mi kis értelmünk számára nehezen is azonosítható. Talán a fizika törvényei a legnyilvánvalóbbak. Így lehet és úgy nem. Mert így megy és úgy pedig nem. Hmm. Végül a gravitáció is szeretet csak. És a szeretet lágyabb megnyilvánulásaiban, tehát például az emberi kapcsolatok kevésbé egzakt világában is ugyanez igaz. Hogy merni KELL az így igen és úgy nem állításokat vállalni. Nem egoizmus. Hanem működés csak. Rendszer. Ami így működik és úgy nem. Elképesztően fontos a mai szabados, tehát önkénybe (amikor túlszabályozunk) és túlszeretésbe (amikor többet adunk, mint amennyi szabad kapacitásunk van, magunkat kibillentve) – a kettő ugyanaz – fulladó világban, hogy helyes rendszer, tehát jó keretek igenis vannak, és azokat vállalni KELL. Egymásért. Egymásért és persze magunkért is. Más embereknek kereteket adni nem önkény, hanem az egyik legnagyobb szolgálat. Ugyanis mankó. Gerinc, amire a másik építhet, ami a növekedését katalizálja. A helyes, tehát időszerű, tehát igaz keretek mindig erősítik azt, akinek adom. Részben innen is ismerszik. Hogy örömmel támaszkodnak rá(m).
–
A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.”
Mt 5,17-19
Öröm, ha megosztod!
