Érdekes, hogy mennyire nincsen a húsvéti időszaknak és a nagyhétnek kultúrája, adventtel és karácsonyal ellentétben, pedig szerintem sokkal fontosabb. Lenne. Napjaink emberének. Hogy miért? Mert míg advent a reményről szól „csak”, tehát a színpadot rendezi be, ez az alap téma, hogy a világ rendje a szeretet, sötétségből fény, éjszaka után pirkadat bizonyosan érkezik, addig húsvét a színészek, tehát a konkrét részvétel, a helyes kapcsolat, sőt a személyes boldogulás, a tavasz és a kibontakozás ünnepe. Lenyűgözően időszerű Jézus üzenete, csak kevesen értik jól, tehát kevesen magyarázzák jól, és az átlag ember ezért nem tud hozzá jól kapcsolódni, hanem vagy szélsőségesen elutasítja, vagy fanatikus vak hittel benne magát imádja.
Hogy meghalt a bűneinkért? Ugyan. Hülyeség.
… finomabb szóval félreértés, de muszáj már határozottan beszélni róla, mert tömegek számára nehezíti az ünnep helyes értelmezését meg. Jézus NEM a bűneinkért halt meg, hanem a bűneink, értsd kishitűségünk, ostobaságunk, esendőségünk, tehát emberségünk áldozatául adta magát. Nem megváltott a bűnből, helyettünk a megváltást elvégezve, hanem utat mutatott, amit ha csak követni mersz, magad a bűnből megválthatod, értsd: az emberi alap állapotból, ami az önközpontúság és a félelem, egy új, és magasabb minőségű életbe léphetsz tovább – „születhetsz újjá” –, ami a kapcsolódás és bizalom. Csakhogy mi nem sikerült őt meghalljuk, a tanítást, a példát… mert az önközpontú ember Jézust nézve nem tudja mindezt másképp értelmezni, mint saját maga középpontba állításával, hogy dejó, akkor most Ő engem megváltott. Ami önközpontúságunk újabb bizonyítéka csak. Mert az ember, amíg önközpontú, addig folyamatosan megváltást, csodát, külső megoldást vár, ahelyett, hogy felelősséget vállalna. De NEM ez történt, mert NEM ez a helyzet. Hanem észre kell idővel venni, hogy nem én vagyok a középpontban. Ha pedig ez így van, tehát hogy nem körülöttem forog a világ, akkor érdemes nekem indulni, és mennem a középpont, tehát Isten – Forrás, Mindenség, Teremtő, Tao, Nirvána, Ősatya, … – felé, amihez Jézus pontos instrukciókat adott.
Hogy mindez a hétköznapokban MA hogyan érdekes?
Nagyon egyszerű. Változtass és szeresd a másikat, vagy magányos és boldogtalan leszel! Másképp: kapcsolódj, vagy meghalsz! Még másképp: legjobban szeretni, tehát legjobban kapcsolódni önmagadként tudsz, tehát fedezd magad fel, igenis állj ki, és valósítsd az itt és most időszerű, az önazonos álmodat meg! Az egód félelmeit, a kishitűséget a biztonság iránti vágyat önként KELL a keresztre szegezd, ha boldogabb évet szeretnél, mint tavaly, LÉPJ a lelkesítő irányba, bármilyen áldozatot is követel az meg, mert a válságból, amiben vagy, nincsen más kiút. Ennyire egyszerű. És megcsinálni sem nehéz, csak ne tíz éves tervet nézz, hanem napról napra, lépésről lépésre, megérzések mentén, egyszerűen csak MA haladj! A boldogság kulcsa nem a tudás, sem nem akarás, hanem követésben fejlődni – amiben szívesen segítünk is Neked.
*
Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Jn 13,21-33.36-38
Öröm, ha megosztod!
