… mármint igen, másokra, de magára, a saját félelmeire nem, a Férfi NEM halogat … hanem cselekszik, Lép … önfelvállalási kihívások, egyik a másik után érik, folyamatosan … és a Férfi VÁLASZT … Irányt választ, minden pillanatban, DÖNT, minden egyes Lépés döntés, nem Lépés, ami nem döntés, sőt, csak az valódi Lépés, ami fáj, ahol lemondok, levágok, ahol ELHAGYOK lehetőségeket … erre vagy arra … a Férfi választ … EGYET … sosem többet … egyszerre csak EGY irányba léphetek … világos fókusz … Lép, tehát Kapcsolódik … Magát vállalja, ami ŐT lelkesíti, ami NEKI a legfontosabb épp, SZEMBE a félelmeivel … mint a mesékben … nem konkrét céllal indul, hanem „szerencsét próbálni”, mert kidobják, vagy mert már nem érzi jól magát … ilyenkor szerencsét KELL próbálni … Lépni, tovább, az ismeretlenbe bele … a depresszió, a külső nyomás, betegség, erőtlenség, céges csőd, elbocsátás, látszólagos válságok, daganat, gerincfájás, pénzhiány mind csak a halogatás a tünetei … ha és amikor nem Lépek … „ember küzdj és bízva bízzál” … épp így … Tenni és BÍZNI, sőt, Bízni és TENNI … a következő lépést … amit MINDIG érzek … sok éves tapasztalatom ez … hogy MINDIG van mit tegyek, MINDIG tudom, és MINDIG elég vagyok a nap feladatához … csak halogatok … és érteni akarok … holott elég a napnak a maga feladata … NEM KELL a Célt értsem … Bízni és Lépni elég … választani, amit érzek … az itt és most időszerűt … amit MINDIG érzek …
A Férfi tehát NEM tudja a Célját.
Fontos ez, nagyon … hogy amikor indul NEM TUDJA, végképp NEM ÉRTI a célt, sőt, később is csak sejtései vannak … és hogy ez JÓL van így … nem kell tudni, nem kell érteni, csak LÉPNI … soha nem értem el pont azt, amit célként kitűztem, semmikor sem – sőt, indulás után gyakran kiderült, gyakran már az első kanyarnál, hogy mégis másfelé kell inkább menjek … a Cél folyamatában bonatkozik ki … mint a mesében … például fülébe jut a világszép királykisasszony híre … MIUTÁN elindult … ami persze nem A cél, hanem csak egy mérföldkő, Irány, ami felé tart, és az Út végén Királyságot, kincseket, sok minden egyebet talál ugyan, de ezt az elején még nem tudja, nem is ezért indul … hanem mert így érzi, mert nem tud nem elindulni … indul tehát, és persze, hogy eltéved … Sűrű Sötét Erdő … és csak egyre mélyebbre jut, míg azt hiszi, hogy kitalálhat önerőből belőle … míg végül megadja magát … és ekkor, ereje végén jut a boszorkány házába … izgalmas ez is .. hogy
a Férfi nem csak a célját, de a HOGYANT sem tudja
… a vándor királyfi nem tudja a hogyant, ezért téved el, útmutatást/eszközt Vezető VAGY Boszorkány ad neki … a Nő ugyanis TUDJA … neki épp EZ a csapdája, hogy ő rám néz, és Látja a Célt, amire születtem, Aki Vagyok … a Nő Látja … engem, az enyémet, Lát … de a magáét nem … hatalmas csapda ez, hogy azt hiszi, az enyémhez hasonló világi célja, küldetése kell neki is legyen … és célokat tűz ki, és harcol, és vezet – holott nem … a Nőnek nincs a világban célja, hanem a Nő célja ÉN Vagyok, a NŐ CÉLJA A FÉRFI … a Nő célja, alkotása, szolgálata, élete értelme, műve a Férfi … a Nő erdeje ez, ő ezért van az eredei házban, és addig marad, míg meg nem adja magát, amint a Férfinak is meg kellett … nincs más út … meg kell adja magát, minden Bölcsességét, az Erejét, letenni … különben elvész, és elcsúful … ez Van … a boszorkány a bölcsességét élvező, azt alá nem rendelő, magányába belefanyarodó Nő … aki valóban Bölcs, amúgy, mert a Bölcsesség a Nőknél, hallagatni kell rá a Férfinak, és aztán MENEKÜLNI … mert megfojtják, megsütik, megeszik azt, aki a Boszorkánynál marad … elpuhul, elférfiatlanodik, meghal, aki engedi, hogy a Nő irányítson …
Az öncélú Nőtől menekülni KELL.
Meghallani a tanácsát, mert igen, Bölcs – de NEM belemenni a feltételeibe, a játszmájába … NEM SZABAD szeretővé satnyulni, SEM BARÁTTÁ … hanem ellopni tőle kardot, paripát, és menekülni … mindegy, hogy „jó” vagy „rossz” … hogy a Boszorkány jó vagy rossz az csak azon múlik, hogy én hogyan viszonyultam hozzá, ha alázattal, akkor jónak tűnik, ha nagyképű voltam, akkor rossznak … de ez igazából mindegy … mert a Boszorkány lényege, akár jó, akár rossz, hogy FÜGGÉSBEN TART … a Királynő, a Társ, erősít és emel – a Boszorkány függésben tart, és erőtlenedem mellette … tehát LE KELL győzni … erővel vagy csellel, mindegy, de KOCKÁZTATNI kell az életemet, megvívni vele a harcomat, és TOVÁBB LÉPNI … segítség itt is van, de itt is csak a döntés UTÁN … kard, vagy a paripa … segít … miután a hátamon hordoztam … saját alvó potenciálom képe ez, a belső Mester … lecsutakolom és megszólal: „édes gazdám” … EZ a mélypont, az Áttörés, amikor a Paripa megszólal, amikor a kard kiugrik a hüvelyből, ekkor indulok meg kifelé, az Ügyem már korábban megvan, most az eszközök hozzá … azonban ezzel még nincs vége …
A Férfi születése a TELJES önfelvállalás.
Tehát Ügy ÉS Igények … amit ADOK, és amit KÉREK … Lomb és Gyökér, a pillangó KÉT szárnya, másképp nem lehet repülés … NAGYON fontos ez … mert az erdőben még azt hittem, hogy a Nők révén megértett küldetésem, tehát az Ügy személyes funkcióm szerinti szolgálata a feladatom, megváltom a világot, pénzzel többé nincs dolgom, sőt, az egyenesen az ördögtől való, megleszek nélküle, majd kéregetek, vagy azt sem kell, mert a gondviselés öntöz … csakhogy ez nincs így … a világ CSAK AHHOZ KAPCSOLÓDIK, AMIT VÁLLALOK … amíg ezt nem tettem, amíg az igényeimet, az önzésemet, az alapvető emberségemet, hogy ennem is kell elhazudtam, addig és az által a boszorkányokhoz kötöttem magam … ők etettek, holott ez FORDÍTVA kell legyen, a táplálékot a Férfi szerzi, a Nő készíti el, de a Férfi szerzi …
Önértékelés, Pénz, Egészség és Társ EGY … mert az önfelvállalásom vetületei, MIND.
Nagyon kemény, de így van … mindez Egy … az én állapotom vetületei … fel kell magam, minden szempontból őszintén vállaljam, csak így van, csak így lehet magammal békém, csak így kapok pénzt, csak így vagyok egészséges, és csak így lehet Tér bennem … FÉR-fi … és az így nyíló, az IGEN, anyagi szempontból IS nyíló Tér a Társ helye … TÉR-fi … ahol a Nő NŐhet … és így erősödünk, együtt … sőt … tessék észrevenni, hogy a királyfi általában még csak nem is paripán, de vándor legényként érkezik … tiszta, de viseletes ruhában … és ÍGY áll ki … kérőként … holott egyértelműen nem tudná eltartani a királylányt … és mégis … sőt … a királylány segíti, a királylány segítségével nyeri el a királyságot, EGYütt nyerik el … a Lány mondja, Bölcs, és Vár – a Fiú teszi, Ügyes, és Tevékeny … az eredmény pedig, hogy nincs többé megélhetési gondjuk … mert mertek Bízni … ÉS mert szolgálatot vállalnak, közös szolgálatot … ami a Férfiból fakad, a Nő Látja, de a Férfi egyedi tehetségei határozzák meg … mert a Fiú az ÜGYes … és az Ügy az Ország, ami a Szolgálat, aminek elnyeréséhez önmagunk megadása vezet.
Ami él, életed ad – AZ ÉL, AKI ÉLETET AD.
Fontos ez … a szolgálat, a felelősség … akiket megszelidítettem, hogy felelősséggel TARTOZOM … és ez nem csak párkapcsolat, sőt … az is, de azon felül még sokan mások, lányok és fiúk is, akik jönnek az úton, utánam … és kapcsolódni szeretnének, és munkát, és célt … a Férfi életet AD … az élet CÉL és KENYÉR … Cél, pontosabban Ügy, tehát Irány, amit érdemes szolgálni – és Mód, ahogy … a Férfi Teret ad, Teret ÉS Kereteket … iskolamester, minden Férfi az, minden valódi Férfit követnek mások, mindegy, hogy egy ember, a Társ, vagy százmillió, a Férfi fogalmilag megosztásban van, minimum példa … aki vállalja az értéket, ADJA, és igen, KÉR is, akár pénzt is, amikor úgy érzi … őszinte … nem csinál úgy, mintha túl lenne ezen, ha nincs … én például nem vagyok … fel kell ezt is vállaljam, hogy bizonyos dolgokat vágyom, pl. kenyér, fedél, játékok, utazás … és nem tartok ott, hogy bármilyen környezetben harmónikusan tunám érezni magam … nem tudom … nekem tehát még jól jön pénz, is … és nem csak nekem és majdani családomnak, hanem az Ország építésére, kell … ezért tehát múlt hét óta van előfizetés az envagyok.info oldalon … mert érték, mert így érzem, hogy fontos felvállaljam ezt … IS … és szemebsítenem ezzel … IS … tartozom vele, mert ÍGY igaz … és mert pénzt KELL tudjak adni mindenkinek, aki nekem, velem, rajtam dolgozik, az Egyetlen, a Társ kivételével … neki nem, mert neki ÉN vagyok a munka, neki mindenemet adom, az övé vagyok – senki másé nem … mindenki másnak tehát csak iskola, lehetek … pénzt KELL kérjek, hogy pénzt adhassak, tandíjat, mert ez a Rend, hogy az ember az iskolában fizet, de élete Táncáért soha … áldozatot a Király tehát CSAK a Királynőtől fogadhat, akit ÉN felkérek, és aki rám Várt, bennem BÍZIK … senki mástól … a Király AD.
Öröm, ha megosztod!
