Van. A Van van és egyre intenzívebben tapasztalható, tehát az ellentéte is. A nincs. A nincs valóságosan nincs, mert csak a Van hiánya, de mivel valóságos hiány, így és ettől Van. Mégis. A Nincs nincs és mégis Van… Van és Nincs tánca tehát a világ, ami gyakran Harcnak tűnik, sőt valóságosan az, amíg magamat túl komolyan veszem, és egyre intenzívebb. Az egyik oldalon az ÉN akaratom, félelmem, kishitűségem, önközpontúságom, tehát elfalazottságom, tehát a szubjektív belső Nincs szűköl és küzd, a hiány mértékével arányban – és a másikon Az Akarat, tehát az univerzális, az egyetemes, a beláthatatlan, tehát irracionálisnak tűnő, a Rend örök stabilitásán álló, de mégis folyamatosan változó Időszerűség. Van. Háború. Mindenki és Bárki lelkében. Véletlenek, tapasztalatok, sikerek, bukások, kihívások, helyzetek. Folyamatosan. Harc. Ellenállásom mértékében fokozódó Harc. Van. Bennem Van. Mert
semmi nincs rajtam kívül.
No és ezért, hogy a világ általában, tehát konkrétan is egyre szélsőségesebb. Filmek jól mutatják. Hollywood. Mesés románc és mesés szuperhősök. Szinte semmi más nem készül mostanában. Mert ez Van. Egyre nyersebben, tehát egyre tisztábban, tehát egyre polarizáltabban, tehát egyre szélsőségesebb. Ami van. Harc. A Kor ilyen, tehát ez látszik. Mely helyzetben nyilvánvalóan csakis fokozódó szélsőségek várhatók, egyre növekvő sötétség, reményvesztetteség, türelmetlenség, és vele szemben egyre fokozódó Fény. A (szuper)hősök “csak” az emberséget mutatják, hozzák, ellensúlyozzák az életünkben. Ami belül hiány épp, kapod a filmvásznon meg. Kapod, kéred, követeled, szükséged van rá. Mert hiány, ameddig hiány. Nézed vagy Éled. A kérdés. Végül. Mindannyiunk számára. Nézed VAGY Éled? A Hőst. A Férfit és a Nőt. A Dolgod. Ez minden. Erőt, Hitet, Bátorságot, Kitartást kívánok szeretettel, mert akinek képe van, az Képes rá, KÉPES VAGY RÁ, bármi is a Feladat.
Áldott Karácsonyt!
István
Öröm, ha megosztod!
