A végső kérdés végül, mert ha hinni nem vagy hajlandó, akkor véletlen van csak, tehát racionalizmus, mert az elme az Úr, tehát önközpontúság, mert másból nem lehet kiindulni, tehát önzés, mert másnak nincs értelme, és túlfogyasztás és verseny és háború és környezetrombolás és függés és agresszió, mert biztosabb, hogy én (igazi) vagyok, mint hogybárki más. Még nem találkoztam emberrel aki ebben valóban jól van. A világ bajaira az egyedüli működő megoldás a hit, amit azonban átadni nem lehet – átadva nem hit a hit, csak “tudás”, tehát minta –, hanem csakis megszületni tud. Szenvedés által. A hit lényege, hogy van az, amit nem értek. Ami (mert) nálam nagyobb. Isten, igen, és Rend és Cél és Küldetés és Hivatás és Ügy sőt Társ és Közösség – értelme mind csak akkor van, ha létezik a Tudat, ami a nagyobb bennem való megjelenése, követe, “képviselete”. Nos? Két lehetőség van csak, és ez napjaink legfontosabb kérdése. Az ember az Isten, a ráció, amit a mesterséges intelligencia talán leköröz hamarosan, és akkor új Isten születik, akit mind szolgálni fogunk – vagy létezik a Tudat, a nagyobb, a Rend, az Isten része bennem, mely esetben a minket messze elhagyó intelligencia is szolgáló sorban marad. Az igazi Tudat nem egyszerűen csak önreflektív, hanem örök – és Iránya van. Én ebben hiszek, nyugalmam ebben van. Hogy folyamatos tökéletesedés által az emberi ego Istenhez tart, egy válságokkal szabdalt úton:
Szemben egy gép tudatával, ha valaha lesz ilyen, ami matéria nélkül tovább nem élhet. Az emberi Tudat az önemésztés gödrében, a ráció halálakor születik, a pillanatban, amikor a Nagyobbat tapasztalja, mert végső kilátástalanságában segítséget kap, és így hitet talál. Hitet csakis saját élmény által lehet találni, a ráció burkaként működő koponyát a szenvedés töri fel, Út ekkor látszik, mikor a gondoltok egy pillanatra leállnak, fény besüt, Hit születik, mert Hit kell, hogy járni tudjunk, hogy járni akarjunk rajta. A Hit csodája, hogy az ember nem egyszerűen csak a Nagyobban kezd ekkor hinni, hanem mindenkinek Hisz, aki nála Nagyobb. A saját kicsiségem tapasztalása egyértelmű vonzódást, bizalmat, lelkesedést, hitet keletkeztet a Nagyobb iránt – csak az hisz valóban, aki minden embernek hisz, aki nála nagyobb. Szép ez nagyon. Hogy végül nem Istennel kerülünk tehát kapcsolatba, hanem egymással. Kisebb a nagyobbal, a hit mértéke, tehát tapasztalat szerint rendeződve közösség születik – avagy összezúzatik a koponyák és a semmibe zuhanunk. Neked melyik?
Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Nem egyszerűen csak Jézus. Hanem mindenki, aki Nálad, mindeNKi, akinek a Hite a Tiednél nagyobb.
*
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Jn 14,1-6
Öröm, ha megosztod!
