Régóta megrázó a tékozló fiú visszatérése. Nekem. Mert annak érzem magam, gyakran, és mert hozzám – ennek ellenére – is folyamatosan térnek vissza mások. Térnek, térnének. Megfigyelésem, hogy a kettő összefügg, és igazán dolgozni nem annyira az én alázattal visszatérek témán tudok, hanem sokkal inkább a másokat valódi figyelemmel fogadok, amikor bűnbánóan érkeznek oldalon, amiből aztán valódi együttérzés bennem automatikus, a haragnak nyoma is tűnik, hanem szeretet van és ünnep, aminek többlet hozadéka, hogy a mások emberségére figyelve – azt TAPASZTALVA – a saját tökéletlenségem is elviselhetőbb, tehát

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.