Heródes félt Jánost szabadonengedni, a „felforgató” tevékenysége miatt, és ugyanígy félt megöletni, a nép haragjától tartva. Patt. Amit Heródiás utálata oldott örökké emlékezetes módon fel, és a hírt azonnal vitték a Jézushoz. Rossz, hogy lefejezték, vagy megszabadult végre, tehát Jó? Érzésem ezzel kapcsolatban, hogy egészen egyszerűen nem kell, felesleges, nem Dolgom állást foglalni. Jó és rossz végül időszerűség „csak”, méltányosság és kegyelem érték, ha a bírák döntéseit befolyásolja, de semmiképp nem végleges, amit mi emberként erről mondani tudunk. Másrészt, fontos, hogy mégis felelősségünk. Keveseké, de az.
Ítélni IS dolgunk.
Az emberi társadalmak Rendje a vezetők felelőssége, ami olykor kemény döntéseket követel meg, „felforgató” próféta, vagy bevándorlók dolgában, mindegy, a végső kérdés, hogy mennyit bírunk. Mennyit bírunk, ha maximális jóindulattal a legtöbbet tesszük meg? Annak ellenére muszáj erre a közösség békéje okán válaszolni, hogy az ítélet semmiképp nem a végső, nem az isteni, hanem szükségszerűen szubjektív lesz. De fel kell vállalni. A közösség látja kárát, ha nem, és Heródesnek tehát ennyiben nem csak joga, de igazsága volt. Emberi uralkodóként. Így ítélte helyesnek, és ítélnie erről szükséges volt. Mert a Férfi igenis ítél. Is. Felelős családfőként. Amikor az övéinek a java ezt megköveteli.
–
Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29
Öröm, ha megosztod!
