Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
Lk 11,37-41
*
Hmm. Hogy hogyan lesz az ember attól tiszta, ha rászorulónak adja mindenét, amije van? Nagyon egyszerű, a kötődések vágyak ragaszkodások azért „szennyeznek” bennünket be, mert amikor magamnak gyűjtök akkor ez által egyben az engem másoktól, tehát a nagyobbtól elválasztó falat is magasítom. Mihez ragaszkodsz? Mit vágysz? Érdemes elmerengeni azon, hogy valóban szolgál-e. Én például tudom, hogy engem nem. Ami nem jelenti, hogy birtoktárgyaimat és vágyaimat elengedni magamtól mindig tudnám, de azt igen, hogy könnyebben eszembe jut, amikor szorulni kezd az élet. Hogy, hát igen. Ez… Ami után nagylevegő már csak, kinyíló kéz és szív, megkönnyebbülés, és tovább. JÓ elengedni amit nagyon akar az ember, tárgyak, sőt párkapcsolat, siker, gyermekáldás, egészség, engedd az akarást el, mert csoda a Rend, ebben is, hogy megkapod, amit elengedni képes vagy. Csakis így kaphatod igazán meg, ha előbb elengeded – csakis azt kaptad ténylegesen, egy életre, amit elengedni képes voltál.
Öröm, ha megosztod!
