Magamtól félek. Erre jöttem ma rá. Hogy semmi más nincs, amitől félni lehetne. Egyedüli félelmetes saját magam, az én döntéseim, ami legbelül bennem lappang. Mert nem tudom megoldani. Magam. Tizenöt éve dolgozom ezen, és mára nagyjából békém van. Nem tudom megoldani magam, és nem mert béna vagyok, hanem mert nem lehet. Ember vagyok. Tehát sár is. És emberként mindig maradok is. Sár. Is. Tehát Tovább
Öröm, ha megosztod!
Érdekes dolog a maggal, hogy átveszi a földet. Mármint nem úgy általában a Földet, hanem konkrétan a termőföldet, amibe az ember lelkében érkezik, amiben nő, ami soká nyilvánvalóan fontosabb, mint a mag, amíg a jövő reménysége még bontakozik csak. Egy ponton ez átfordul. A kép többé nem Tovább
Öröm, ha megosztod!
A rendet megtartani nehezebb, mint tanítani. Sokkal. Olyannyira, hogy a tanítók azon hatalmas része mellett, akik mást tanítanak, nagy rész az is, akik nem tartják meg. Nem tartják meg, mert nem tudják. Ez fontos. Hogy nem, mert nem akarják. Akarják. De nem tudják. Azért nem tudják, mert Tovább
Öröm, ha megosztod!
Az önismeret útján elinduló emberek többségének gyűlik meg a baja a pénzzel. Általában hamarosan. A sorsot megrontó önzés és önközpontú vágyak, korábbi túlzások kifejeződéseként azonosítják, hogy én magamnak pénzt akarok, ami helytelen, méltatlan, ami nélkül, egyfajta automatikus “áramlásban” kellene ennek a “pénz dolognak” valahogy működnie… Szorulás, szűkülés, trauma az automatikus eredmény. Mert Tovább
Öröm, ha megosztod!
Senkinek, semmit. A kapcsolaton kívül senkinek ne ígérj semmit! A működő férfi nő egység alapvető feltétele, hogy mindenki egy Urat szolgál. Aki a vezető. A férfi ura (legfontosabb kapcsolata, akár tetszik ez, akár nem!) világi ember, az Ügy letéteményese, vezető – a nő Ura férfi. Alapvetés ez, ami annyira fontos, hogy Tovább
Öröm, ha megosztod!
Érdekes, hogy zsoltárt énekelnek. Hogy mennyire elképesztően, gyakorlatilag bonthatatlanul erős, egy emberöltőn belül megrendíthetetlen a kötése a régi szokásoknak, hagyományoknak, vallásnak, módnak… különösen, ha sokakhoz próbál szólni az ember. Hmm. Nagyon tanulságos ez most számomra, mert újat próbáltam az elmúlt években. Tovább
Öröm, ha megosztod!
Követni kevés. Ezt tanultam az elmúlt években, hogy “szolgaian” követni kevés, hanem “baráttá” kell végül válni, aki önként szolgál azonos ügyet – tehát: vezet. Ami miatt ez újra fontos most az az, hogy másrészt a szolga időszak is fontos. A mai részletet könnyű úgy érteni, hogy otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet elhagyni elég. Nem az. A régi élet feladása jó kezdet, de Tovább
Öröm, ha megosztod!
Aki nem követ, nem lát.
Sokan hiszik magukról, hogy jól állnak, magukkal, önismerettel, mások értésében, sőt hogy talán meg is világosodtak már, mert “valami ilyen kéne legyen”… ami nagyszerű. Garatulálok! A tudatosság valódi eredmény. Egyetlen kérdésem azonban még van: Tovább
Öröm, ha megosztod!
Ha a kezed bűnre csábít, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad csábít bűnre, vágd le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozatra jutnod. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki! Jobb fél szemmel bemenned Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutnod… Igaza van, nyilván, csak épp Tovább
Öröm, ha megosztod!
Soká nem értettem ezt a nyelveken szólás dolgot. Valódi idegen nyelveknek hittem, hogy erről van szó, míg a legutóbbi időben arra jöttem rá, hogy nem. Az emberek nem csak nemzetek szerint beszélnek nyelveket, hanem az emberek egyéni, személyes nyelveket beszélnek, minden egyes ember, és ami még fontosabb: egyéni, személyes nyelveket értenek. Mindenki a magáét. Állapotuk, tehát “tényeik” és meggyőződéseik, tehát hiedelmeik, tehát Tovább
Öröm, ha megosztod!