Joós IstvánÉrtem. De nem tartok ott.
Joós István Joós István
NE szépíts!
Szeretet az új elv, kő helyett kenyér, felebarátot, mint önmagad, és olykor mintha a szemet szemért lenne mégis érvényben. Az atya, az autoritás, a nagyobb, a világ, sőt a társ és a gyermekek felé. Igazságot. Konkrét következmények, szépítés nélkül, amihez Tovább
Joós István
Előre vagy hátra, de menj! A szakadékban nincsen élet.
Akinek van, az még kap hozzá. Érdekes, hogy mennyire anyagi síkon értelmeztem ezt az állítást mindig, holott Tovább
Joós IstvánAz Atya NEM küld.
Joós István
Bocsánatot tapasztalni létszükséglet.
Régóta megrázó a tékozló fiú visszatérése. Nekem. Mert annak érzem magam, gyakran, és mert hozzám – ennek ellenére – is folyamatosan térnek vissza mások. Térnek, térnének. Tovább
Joós István
Tökéletlenbe vágj bele, és a jón is változtass!
Legnehezebb témák egyike ez a mai számomra, hogy ha a tetteink eredménye, tehát a gyümölcs nem jó, akkor ott bizonyosan a fában, tehát bennem van a hiba. A kemény ebben, hogy Tovább
Joós István
A gerendától végül nem szabadulhatsz, de aki a vállára veszi: lát.
Hogy előbb a gerendát a saját szemből, mielőtt a másik szálkája után nyúlnék: logikus. Nade honnan tudhatja az ember, hogy kivette már a gerendát. Fontos kérdés. Ugyanis nyilvánvalóan egészen más Tovább
Joós István