Asszony a Férfiban, barát a Munkában, testvér az emberiség egy nagy Ügyében részes, amihez irányt a Parancs fürkészése, tehát a Nagyobb függése, tehát a Szerelem mutat. A Szeretet okozat.
Vicces, hogy a magyar szöveg szerint parancsolja a szeretetet Jézus. Neked milyen tapasztalataid vannak ezzel, nekem parancs alapján nem megy… Hanem viszont hála alapján igen. Sőt. Nem is hála ez, hanem a részesség tudása. Hogy a másik a részem. Igazán szeretni azokat tudom, akikkel részesek vagyunk. Amiben a megdöbbentő, hogy azokat, akikkel ugyanannak vagyunk a részei már egy árnyalattal kevésbé, picit másképp szeretem, mint azt, aki az én részem. Illetve ez sem pontos így. Hanem őket csak akkor tudom valóban szeretni, amikor rendben állunk azzal, aki bennem. Nagy szavak. Hatalmas szavak. Mert az, hogy “Rendben állunk azzal, aki bennem” nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy jó a kapcsolat, felőlem szabadon áramlik a szeretet, hanem hogy együtt Rendben állunk, ami azt jelenti, hogy a rendben elfoglaljuk a helyünket, amit csakis cselekvés által lehet, tehát a rendben részt kell vegyünk, ami így azt jelenti, hogy: részvételen kívül nincsen szeretet.
Rendben lenni csakis részvétel által lehet.
Rendben, tehát jól, tehát szeretetben lenni csakis részvétel által lehet. Engem mások akkor szeretnek, és magam szeretni csakis akkor tudok, amikor A rendben állunk. Tehát a helyünkön vagyunk, hasznosak, a nagyobb és lelkesítő, nagyobb és időszerű tehát lelkesítő cél irányában munkálkodunk. Angika gyakori kérdése, hogy vele miért vagyok olykor kemény, miért nem tudok olyan kedves lenni, mint a munkatársak felé. No és ezért. Mert ő bennem áll, míg a munkatársakban én állok. Legfontosabb különbségtétel ez, hogy
a szerelem részességet jelent, míg a szeretet felelősségvállalást.
Angika nem belém, hanem rajtam keresztül szerelmes, az ő hozzám való igazodása nem is kötelesség igazából, hanem automatizmus, a szerelem figyel, követ, szolgál, és ezért hogy mikor olykor magában mégis elvész, arra én feszülten reagálok, mert múló önközpontúságát az egységük pillanatnyi bukásaként élem meg. Míg ezzel szemben a munkatársak nincsenek bennem. Hanem én vagyok őbennük, amennyiben is a “szerelmem eszközei” – fú, de kemény ez –, mert harcostársaim ők az egy közös Ügyben. Angélát szeretem, amihez fontos, hogy ő folyamatosan igazodik, mert így állunk rendben, a munkatársakat viszont inspirálni és segíteni és emelni dolgom, hozzájuk én igazodom, az Ügy keretei között, a Célból sosem engedve, de ezen belül még mindig viszonylag nagy a mozgásterem.
Igazi barát csakis az lehet, akivel van közös Cél.
Hobbi kevés ehhez, s ezért a csak hobbin alapuló férfi kapcsolatok hamar kiüresednek… A barát társ. Társ az ember csakis valamiben lehet – Harc, Ügy, Cél nélkül társ, tehát barát sem lehet. A barát önként jön együtt, parancsot a szolga követ. Napjaink nagy drámája, hogy a férfiak nagy része szolga. Pénzért. Kurva. Nekem szolgám nincs, hanem barátaim vannak, és Angika. Angika önként igazodik, részes, szeretem, a barátaim munkatársak, akik fejlődnek, nőnek, változnak, amivel kapcsolatban támogató, segítő, emelő szolgálatom nekem van. Össze velük a közös lekesedes köt, hogy egy “nagyobb parancsot” (Ügy, Küldetés, Harc) követünk és szolgálunk együtt. De Társam csak egy van. Sőt. Nem is alkalmas fogalom ez… Hmm.
A nő nem társ végül, hanem Asszony.
Veszélyes és megtévesztő fogalom a társ, önhitt túlzások alapja. A Nő nem társ, és nem is pár, hanem asszony. Nem mert én akarom, mert diktatorikus eszközökkel én ebbe őt kényszerítem, hanem mert maga így találja a helyét és a boldogságát meg, hogy figyel és igazodik, követ és emel, nomeg terapeutám olykor. Oldalbordaként, aki valójában szív is, és csatorna, és gerinc. A szeretet a rendben állás következménye, a szeressétek egymást okozat, álljatok be a Rendbe! Az igazi követés nem parancs okán működik. Hanem belső a parancs, mert igény, mert magam miatt akarom, ÉN, mert a követés, tehát a nagyobban való részesség végül a végső függéssé válik. Az ember a fejlettség egy szintjén magától kezdi a rendet fürkészni, ami a ráció halála, mert más többé ki nem elégíti, mint a helyén, tehát egységben, tehát részesként élni. Barát, akivel a mindennapos Cél közös, közvetlen harcostárs. Testvér, aki nagyobb közös célt egy másik csapat tagjaként szolgál. Asszony a Férfiban, barát a Munkában, testvér az emberiség egy nagy Ügyében részes, amihez irányt a Parancs fürkészése, tehát a Nagyobb függése, tehát a Szerelem mutat. A Szeretet okozat.
*
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
Jn 15,9-17