Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Category / Dolgunk itt

VAN út.

Rendszeresen adok elő a sűrű sötét erdőről, amibe a férfi és a nő, királylány és királyfi bonyolódik az „élet útjának felén”, hogy ott mik és miért történnek, valamint a kivezető út titkairól, és újra és újra élményem, hogy embereket erősen megérint, amiket mondok, mi belőlük érthető, mögöttük érezhető, hogy közelebb lépnének utána, kérdeznek, hogy lehet-e, hogy hogyan, hogy van-e bármi is tovább.

Örömmel jelentem, hogy IGEN.

Ünnepelni várlak április ELSEJén!

Azt ünnepelni, hogy VAN tovább.
Elmondom és bemutatjuk. Continue Reading

A kőtáblákat össze kell törni.

Személyes benyomásom, hogy a tíz parancsolatból egy lett. Szeressétek egymást! És téves megközelítés ezt az egyet a tízzel együtt értelmezni próbálni. Helytelen. A tíz volt, de már nincs – egy speciális élethelyzet speciális körülményeire való válaszként születtek, soká voltak érvényben, de téves, a továbblépést akadályozó hozzájuk szigorúan ragaszkodni próbálni, mivel Egy Lett.

Ostort a kézbe!

Árusok és pénzváltók. Igen. Saját tapasztalat, hogy a lelkemben, testem templomában ők ügyeskednek, napi szinten, mint ahogy az is, hogy nagyon, nagyon, nagyon nehéz az ostort kézbe venni. Nekem az. Leginkább

Veszítsd el magad!

Nincsen nagyobb tanács. És praktikusabb sincs. Elképesztően abszurd mennyiségű energiát tudok magamra pazarolni. Vágyak és félelmek, fantáziák és aggodalmak, nagyszerűségem és hogy nekem mi minden „jár” dédelgetése, ebből fakadó egó harcok napi szinten visznek órákat el. Continue Reading

A megosztás szaporít.

Tud-e az ember úgy adni, hogy neki magának nincsen. Pontosabban, hogy Annyi nincsen. Még pontosabban, hogy nem tud róla, hogy lenne Annyi. És lám, helyesen feltett kérdésben a válasz mindig benne: akkor derül ki, ha elkezdem. Fontos ez, hogy ahogy megosztani kezdem, amim van, csakis így derül ki, hogy az mennyi. Hmm. Soká nem tudjuk […]

Rejtve?

Ismered ezt? Hogy elég. Hogy pihenni akarsz, hogy nincs több, elfogyott, és ami van sem nekik szántad, nem így, hogy végkimerülés határán vagy miközben disznók tapossák a gyöngyeidet. Ismered? No itt a válasz. Teljeskörű és igaz. Először is, hogy rejtőzni nem lehet. Megtaláljuk egymást, meg is kell találjuk, múló önközpontúságból fakadó arrogancia azt képzelnem, hogy […]

Képzés. Férfiaknak és Nőknek.

Összeállt. Egyszerűen csak így. Ez az élményem. No nem mintha munka nem kellett volna hozzá, de valahogy mégis magától értetődő az egész. Ide vezettek az évek. Mondhatni. És olyan megnyugtató az elkerülhetetlenség, a nyilvánvaló hiány, hogy tehát Kell, amiből Legyen következik. Nincs a világban Férfi-Nő (tovább)képzés, és nagyon-nagyon kell, mert nem vagyunk 18 évesen készen, […]

„Hiszen ezért jöttem.”

Tovább kell tudni lépni. Elképesztően fontos ez, hogy lehetek nagyon hasznos abban, amit csinálok, de ha úgy érzem, hogy a Dolgom tovább van, akkor tovább kell tudjak lépni. Bármiből. Még a látszólag legmagasztosabb vagy Continue Reading

Newer Posts
Older Posts