Árusok és pénzváltók. Igen. Saját tapasztalat, hogy a lelkemben, testem templomában ők ügyeskednek, napi szinten, mint ahogy az is, hogy nagyon, nagyon, nagyon nehéz az ostort kézbe venni. Nekem az. Leginkább hirtelen felindulásból sikerül, amikor Jelen vagyok épp. Csakhogy ritkán vagyok Jelen. Egyre gyakrabban, egyre több ideig, de abszolút nem folyamatosan. Hmm. Árusok és pénzváltók. Az egyik adni akar, nem egyszerűen csak így, hanem EL adni, minél többet, minél nagyobb haszonnal, keresni másokon, azzal ami nálam van, és a másik embernek kell, tehát szedjük ki belőle, amit adni hajlandó, a belső árus tárgyak, szolgáltatások, sőt, igen, érzelmek és kapcsolatok terén felesleget halmoz fel, láttatja, hogy neki Van, ő Tud adni, ha akar, és aztán kőkeményen alkuszik azzal, aki az utcájába bejön, az asztalához odalép, a profitot maximalizálva, magát így árufelesleg és pénzfelhalmozás által próbálja biztosítani. Az árus ilyen. Aztán ül a pénzen, esetleg készletbe fekteti, ha további haszon bizonyosnak tűnik. Majd ül tovább. Még nagyobb kupac életenergián. Nem így a pénzváltó. Esetében az energia az áru. Az ÉN energiámat átváltja másmilyen energiára, szellemi, lelki és fizikai valuták folyamatos csereberéje zajlik, látszólag ártalmatlan, de közben mindenkin keres. Sokat. Nettó pozitív az összes emberi kapcsolat, kényszeresen, amiből Keres, Halmoz, Hízik. Esetleg kölcsön is ad, amikor valaki nagyobbat Akar, mint amihez ereje van épp, Életerőt, aminek valutái a Hit, a Kapcsolatok, a Pénz. Keres ezen közben, sőt busásan, az árfolyam merész, a kamat előre kikötve, és uzsorába hajlik, hiszen végül ugyanúgy halmozni törekszik, és ugyanúgy trónol rajta. Erő, Biztonság, Falak. … Börtön. … Szeretjük a felelősséget más emberekre és kereskedőkre és bankokra hárítani, de VEDD VÉGRE ÉSZRE, hogy nem ez a lényeg. Hanem, hogy Te hogyan élsz, milyen döntéseket hozol, KI irányít. Árusok és pénzváltók, vagy Én. Kémény ez nagyon, a belső háború, hogy belül, bennem, konkrétan ülnek ők, és az egyik ügyeskedik a javaimmal, lelki, szellemi és fizikai téren, mindazzal aki ÉN Vagyok, áruba próbál bocsátani, engem magamat, Igaz Lelkesedés helyett egész jó fizetés és majdcsak valahogy működik kapcsolat, NAGY BETŰS Álmok helyett biztonság, jó lesz, elég lesz, jobb ma egy fácán mentalitás. A másik? Érdekes ez, a másik látszólag állandóan ad. Pontos feltételekkel, befektet és átvált, tehát kapcsolatokat épít, közvetít, keres rajta DE ritkán kér. ITT van elakadva. Hogy maga nem kér, nem igazodik, nem Tartozik. Nem mer. Nem meri kiszolgáltatni magát, hanem az állandó, a totális kontroll állapotában van, csakhogy így persze nem/nehezen történik vele bármi is a saját akaratán kívül, aki függetlenségre törekszik az részese semminek nem lehet, és így a Kegyelmet a Valódi Életet zárja mindkettő ki. Hogy miért? Mert félnek. Nem mernek Bízni. Pontosabban nem ismerik az élményt, hogy szabad. EZ a lényeg. A kereskedőnek és a pénzváltónak nincs élménye arról, hogy Bízni önzésből, magam miatt jó, hogy a legjobb üzlet is, kivétel nélkül minden terén. Nos? Jó így, ahogy van, elég a langyos, vagy Mered-e a veszélyes, a Valódi életet kipróbálni? Ostor a kézbe, és ŰZD a kufárokat ki! Keményen, de szeretettel. Félnek. Értsd ezt, nem kell – nem szabad! – megölni őket, hanem csak ŰZD őket ki. Keményen. Határozottan. VEDD VISSZA az életedet, és aztán, igen, kockáztass. Muszáj. Hiába tudjuk elméletben, végül TAPASZTALNI kell, hogy nincsen mitől félni. Ostort a kézbe tehát, MOST, mert maguktól nem fognak elmenni!
–
Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.” A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
Jn 2,13-25
Öröm, ha megosztod!
