Elgondolkodtam az imént egy regény két mondatán.

“A névnek figyelmeztetésként kell szolgálnia.” – és – “Az ember a kudarcairól ismerszik meg, amíg nem a tettei beszélnek helyette.” (James Islington, A kevesek ereje)

Nomen est omen – másképp értettem eddig. Hogy azzá leszel, az a potentciál benned, azt dolgod beteljesíteni, amit a neved kifejez.

Tetszik ez az új nézőpont most. Mint a Mátrixban. Az Orákulum azt mondja, “amit hallanod kell”, hogy meghozd azokat a döntéseket, amikre most szükség van tőled – megtedd, amit meg kell tenned.

“A névnek figyelmeztetésként kell szolgálnia.” – Mit jelent a neved?

És másrészt mennyire nagyon igaz, hogy “az ember a kudarcairól ismerszik meg, amíg nem a tettei beszélnek helyette”.

Valóban. Maximálisan benne vagyok, benne voltam, szinte összerakható vagyok a kudarcaimból… kudarcaim összességének negatív lenyomata a lényeg bennem.

Másképp:

A kudarcaim inverze annak, aki vagyok.

Kivéve persze, hogy ez sem ennyi.
Szép is lenne…

Az élményem, hogy én minden alkalommal ólomba csapódtam be. Sőt. Annyira belecsapódtam az ólomba több alkalommal is (a sárral, aki voltam), hogy évekig nem tudtam magamat a kudarcaimtól megkülönböztetni, magamat a kudarcaim tükrében meglátni, hanem helyette a kudarcaim ólom súlyával és ormótlanságával azonosultam.

Céges bukás, kapcsolati bukás, apám előtt bukás, függőség bukás, világmegváltás bukás, vezetői bukás, bátyként való bukás – hogy csak a nagyobbak közül említsek.

Hálás vagyok a kudarcaimért.
Sok év munkája van benne.

Évtizedeken át hangoztattam, hogy “egyediségem lányege személyiségtorzulásaim összessége”, ami bár igaz – ahogy ez is igaz, hogy “ennek helyes használata végül a feladat” – de rengeteg idő volt meglátni, hogy A Lényeg nem ez mégsem. Bennem. Ahogy Benned sem. Hanem az Egy Én, a Vagyok. Mindannyiunkban.

Tehát, hogy

A boldog élet kulcsa, hogy nem én használom magam.

Téged ki használ?
És mire?

Következő érdekes téma, hogy kell-e értsük…

–

Na jó.
Megyek.

Hamarosan jön a torta.

Jól esik most írni. Háttérben gyerekzsúr. Régen írtam. Augusztus óta leginkább beszélek már csak.

–

Kész a decemberben induló “digitális serpa” app besoroló motorjának első változata.

Serpa vezető a magashegyi túrákon. És a miénk is pontosasan ezt tudja majd, hogy a három hegyen belül pontosan hol jársz, és hogyan tovább – aminek első legfontosabb lépése a “navigációs pont”, hogy helyesen helyezünk el a szakaszok között.

Jelentkezz tesztelőnek, ha segítenél abban, hogy jó legyen!
És persze, ha érdekel, hogy hol jársz.

👉 humania.app
Jelentkezés az oldal alján.

Jó munkát!

Hálával,
István

__
A fotó tegnap készült.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!