Tovább kell tudni lépni. Elképesztően fontos ez, hogy lehetek nagyon hasznos abban, amit csinálok, de ha úgy érzem, hogy a Dolgom tovább van, akkor tovább kell tudjak lépni. Bármiből. Még a látszólag legmagasztosabb vagy leghumanitáriusabb vagy legjövedelmezőbb vagy legtöbbeknek adó tevékenységből is. Nagyon, nagyon fontos ez. Tapasztald meg, és menj tovább. Sokakat látok félúton, az egész jóban, a létra közepén állni, de ha Van tovább akkor tovább is kell lépni. Muszáj, mert az egész jó nem fog működni, mert A boldogságot abban nem találhatom meg, tehát hamarosan belekeseredem, ami után már a gyümölcsök sem igazán egészségesek, amiket adok, bármi is a látszat. Hmm. Sok szülőnél, sok segítőnél, sok „jó embernél” látom ezt. Önbecsapás. TOVÁBB kell lépni. Nem szabad addig megállni, míg Oda meg nem érkezem, ahonnan már nincsen tovább. Bárhogy is lesz.
–
Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Másnap Jézus kora hajnalban felkelt, kiment a házból, elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39