Tud-e az ember úgy adni, hogy neki magának nincsen. Pontosabban, hogy Annyi nincsen. Még pontosabban, hogy nem tud róla, hogy lenne Annyi. És lám, helyesen feltett kérdésben a válasz mindig benne: akkor derül ki, ha elkezdem. Fontos ez, hogy ahogy megosztani kezdem, amim van, csakis így derül ki, hogy az mennyi. Hmm. Soká nem tudjuk mink van, mit tudunk adni, mit Dolgunk, mígnem aztán, ha jól figyelünk arra, amit mások Akarnak, fa a gyümölcséről kiderül. De ez csak a kezdet. Mert a következő akadály, hogy van-e elég, lesz-e még, sőt, marad-e NEKEM, ha elkezdem megosztani. Soká vagyunk kicsiny hitűek. Más néven: önzők. El sem kezdjük. Pedig volna mit, és tömegek vágyják, konkrét tömegek, mert legtöbbünk esetében igaz, hogy ha következetesen adom, amit én adni tudok, az sokaknak lesz érték. Sőt, és EZ a csoda rész, a valóságos csoda, hogy: szaporodik. Megosztom, és marad, sőt TÖBB marad. Pontosan mert mások is bekapcsolódnak. Megosztom és ők is megosztják, amiről NEM TUDTAM, HOGY VAN NÁLUK EGYÁLTALÁN, mert hiszen nem mutatták, mert ugyanúgy féltették, mint ahogy én is, de aztán én megosztom és akkor ők is megosztják és mind megosztjuk és így napvilágra kerül a közös bőségünk és kész is a valóságos csoda.
Amit megosztunk, szaporodik.
Bizony. Ez minden. A másik érdekes kérdés pedig, hogy kell-e adni. Konkrétabban, hogy etetni kell-e, vezetőként, felelősség-e ez. A válasz egyértelmű. Nem KELL, hiszen senki nem kényszeríti, de a Hang köré gyűlő emberek csakis akkor maradnak, ha enni is kapnak. Csakis akkor tudnak maradni. HA enni is kapnak. Muszáj enni kapjanak, mert muszáj egyenek, tehát soká olyan helyen, térben, közösségben nem maradhatnak, ahol enni nem kapnak. Nagyon fontos ez. Nem azt jelenti, hogy az emberek bénák és éretlenek és képtelenek magukat eltartani, lásd az előző fejtegetést, nagyonis hozzátesznek, maguk munkájával aknázzák ki és sokszorozzák a kapott lehetőséget meg, tehát nem bénaságot jelent ez, hanem, hogy a világ Rendje, hogy kapcsolódni Igazán csakis ott tudunk, ahol az mindhárom síkon lehetséges. Ezért Dolga a Férfinak a Nőről gondoskodni. Ahogy a közösség vezetőjének is megélhetése kell legyen a munkájából ÉS másrészt az ő jó munkavégzése által megélhetés lehetősége kell szülessék a közösség tagjai számára, annak Rendje kell ilyenné alakuljon. Idővel mindenképp. Különben méltán továbbmennek az emberek, nem érdemes tartós figyelemre a vezető, az Ügy, lehetetlen tartósan követni, aki kenyérkeresetet nem törekszik teremteni.
–
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10
Öröm, ha megosztod!
