Személyes benyomásom, hogy a tíz parancsolatból egy lett. Szeressétek egymást! És téves megközelítés ezt az egyet a tízzel együtt értelmezni próbálni. Helytelen. A tíz volt, de már nincs – egy speciális élethelyzet speciális körülményeire való válaszként születtek, soká voltak érvényben, de téves, a továbblépést akadályozó hozzájuk szigorúan ragaszkodni próbálni, mivel Egy Lett. Van. Hogy honnan veszem a bátorságot? Mózes parancsa volt a Ne paráználkodj, és Jézus elbocsátotta a vétkes asszonyt. FONTOS ez. Nagyon. Látni, érteni, ÉREZNI az igazságát. Mindkettőnek. És az Időt a két esemény között. Végtelenül Vágyja az ember a stabilitást, a fix kereteket, mert biztonságot remél tőle, de a világ kevés téren ilyen, meg KELL a változást engedni.
Hogy magyarázzam meg? Jó.
Gyermekeknek egyszerű, könnyen érthető szabályokat adunk, és az értékük pontosan ez, hogy könnyen betarthatók, de aztán ahogy az ember felnő mindez differenciálódik. Értelmezések születnek. Emberi törvények tízezer oldalai a mózesi kőtáblák nyomán. Miért? A részletek ellentmondásainak tisztázására. Mert ugyanis, ha egynél több a törvény azok szükségszerűen ütköznek. Tehát értelmezni kell. Hogy objektív döntések lehessenek, és az egészben a Lényeg pontosan ez, az objektivitás iránti igény. Mert pontosan ezt állította Jézus a feje tetejére. Szeressétek egymást! A totálisan objektív, tehát emberi rend helyett a szubjektivitás maximuma. Tudd, érezd, kövesd. Te. Magadban. Belül. A Jóra, az Igazra és a Szépre vonatkozó megérzéseidet.
Magadra hagyatkozz az új parancs.
Mert az igazi Rend belül Van. Csakis ott elérhető. A Szeretet pedig a pillanat állapota, hogy vele összhangban mennyire vagyok. Lehet vitatkozni rajta, hogy tartunk-e itt, ki igen és ki nem, de az tény, hogy a világ ettől hatalmasat fordul. Majd. Amint megértjük, amint alkalmazni merjük, mert ma még jól láthatóan nem. Hiába mondta Jézus. Hiába hiszik sokan, hogy eszerint élnek, a valóság, hogy a mózesi törvény, az arra épülő tízezer oldalak sokkal, de sokkal érthetőbbek, tehát komfortosabbak és megbízhatóbbak az emberek számára. Ez van. Szinte senki nem áll a Jézusi alapon, mert szinte senki nem mer magában, a megérzéseiben, az igazság-és-szeretet-és-rend érzetében, a bölcs és nyugodt belső iránytűben feltétel nélkül bízni. Hanem a kőtáblákba kapaszkodunk. Nem baj. Csak rámutatok. Mert igenis össze KELL majd őket törni. Az emberi út szükségszerű lépése, előbb a személyes élet és döntések, majd közösségi téren is.
Bizalom a Válasz.
Magunkban, egymásban és a világban. Tégy úgy, ahogy magad szeretnéd, hogy mások Veled cselekedjenek! Aminek alapja, hogy figyelj úgy. Figyelj úgy, a másikra, hogy érthesd úgy, hogy a rá vonatkozó érzeteid a lehető legtisztábbak lehessenek, hogy ezek alapján valóban a legjobbat dönthesd. Jézus ezt kérte. Persze, hogy nem tartok én sem itt, nagyritkán csak, de a lényeg nem is ez. A lényeg most még csak megérteni. Megérteni, hogy el KELL majd a tízparancsolatot engedni, amikor készen vagyunk rá, mert meg tudjuk haladni. Mert a Rend BENNÜNK van. A mózesi kő a járóka korlátjaként soká szolgált minket jól, de immár növekszünk, és így immár akadály is tehát, mert igenis járni, futni, repülni születtünk. És el is fogunk oda érni. Szükségszerűen. Majd. NE siess! Még csak totyogni kezdünk. Lassan. Óvatosan. Indulás!
Öröm, ha megosztod!
