Méltó jutalma az őrlődés annak, aki túl sokra tartja magát, csakhogy Szkülla és Kharübdisz között a rettegés nem segít, hanem átkelni a megoldás, aminek a szükséges áldozat tényének elfogadása a kulcsa.
Van rá hatalmam, hogy odaadjam az életemet. Igen. De honnan ez a nyugalom, hogy vissza is tudnám venni, lehet-e valóban odaadni anélkül, hogy az ember tudná, hogy majd vissza tudja venni… én nem tudom. Hogy visszakapom, az lehet, talán sejtem is, de hogy vissza tudnám venni, azt nem. Hmm. Az időszerű kihívás az, ahol az ember vissza is tudja venni, tudja, hogy vissza tudja venni. Vagy esetleg fordítva van ez? Hogy az ember vissza is tudja venni, ha az áldozat őszinte, ha magát valóban odaadja. Úgy tűnik. Igen. De a tudása ennek hiányzik – miközben pedig az Atya parancsát nyilvánvalóan hallom, és a szükség is nyilvánvalóan erős. A nyugalom nincsen meg. Tehát a bizalom, nincsen, meg. Tehát arrogancia van, saját fejemben pörgés, vélekedések, vágyak, illúziók, okoskodásból fakadó óvatosság, a továbblépés áldozata helyett. Szép ez nagyon. Hogy az ember két valóságos malomkő között mennyire az őrlődő búza szerepében van gyakran mégis, a saját fejében, legyen mégoly “haladó”. Minden válság oka. Hmm. Az Igény és a Rend mindig világos irányt mutat, lépni arra kell, még ha a fejem nem is érti – méltó jutalma az őrlődés annak, aki túl sokra tartja magát, csakhogy Szkülla és Kharübdisz között a rettegés nem segít, hanem átkelni a megoldás, aminek a szükséges áldozat tényének elfogadása a kulcsa.
*
Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
Jn 10,11-18
Öröm, ha megosztod!
