A szeretet igenis áldoz. Igazságot. Hazudik tehát, a Szeretetet, mert magát, tehát az Igazságot korlátozza, az emberek állapota szerint, az emberekért. Lényege ez. Az önkorlátozás. Mert az Igazság Láng, ami sok. Egészen egyszerűen. Sok. Perzsel, agyonnyom, pusztít, NEM dobhatod a Napot valakire, aki csak tüzet kért, elképesztően fontos ez. Hogy nagyobb a Láng annál, akitől kérnek, tehát Felelős: akitől bárki kérdez, aki iránt mások Vonzódnak, akire emberek támaszkodnak az Felelős, hogy a tűzzel hogyan bánik. NAGGYON kemény ez. Hogy az egyenesen tűző Nap általában sok, hanem árnyék kell, szórt fény csak, felhők – hogy tehát akinél nagyobb a Fény, annak nem csak Adni, de visszatartani, tehát hazudni is kötelessége. A szeretet nevében az embernek igenis tudni KELL hazudnia is, a nem teljes igazsággal beérni, hiába tud amúgy többet, hiába akarna magára büszkén mindent mondani, Ne!, hanem ormányt adni csak, az elefánt helyett. Brutálisan kemény. Ez. Vezetők és Nők nagy szent keresztje NEM mondani mindent. Hanem csak azt, ami időszerű, tehát itt és most befogadható és hasznos – ha az egyensúlyt picit zavarja, még jó, mert lépésre ösztönöz, de a szőnyeg kirántása TILOS. Nagyon kemény ez. Hogy a Szeretet szempontjából a Kapcsolat fontosabb mint az Igazság, és így az Igazság felső határa tehát, hogy a kapcsolat mennyit bír. A férfi nyelvén, vagy sehogy. Volt már erről szó, de most eggyel tágabban tapasztalom, tehát látom, és nagyon-nagyon megrázó. Ha emberek sziklákat dobálnak feléd, vagy a Férfi üvölt, akkor túl sokat mondtál. Sőt. Kötelességed lett volna hamarabb elhallgatni, tehát Önzésben magad vagy vétkes, a történtekért felelős, tetteid a Szeretet ellentéte.
Öröm, ha megosztod!
