… az almát először a becsapódás üti meg … de fényes külseje is lerohad róla, mielőtt Mag-át, a Fát kibontja … másképp: NINCS érzékenység, míg be nem csapódunk … és NINCS valós önazonosság, míg bele nem halunk téves önazonosításunk okozta szenvedésbe … bennem nem volt … ezért tehát nem lehetett addig segíteni … míg be nem csapódtam … mert csak elvettem mindent, “egoista pöcs”, az “élet császára”, akinek “jár” … vagyonvesztés kellett, szenvedés, magány, hogy újat próbáljak, hogy a Odaadás örömét tapasztaljam.

Ez a “rossz” hírem, ami persze, hogy “jó” … mert előbb-utóbb mindenki becsapódik.

… nekem a cégem és a magánéletem „ment tönkre” … mások betegek lesznek, vagy baleset éri őket … mindegy … az anyagi valóságot érintő válság, az ütés és a rohadás, ami nyomás alá helyez, ami az érzékenységet megnyitja … időszerű észrevenni, hogy az önfeláldozással gyakran csak hátráltatjuk a leszakadását annak, aki még lóg … holott be KELL csapódni … mindenkinek … rohadni picit … egyedül … és UTÁNA nyitott, és UTÁNA lehet segíteni, és UTÁNA emelkedik … ÁTtör … de addig semmiképp, míg azt hiszi, hogy tudja a megoldást …:)

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!