A férfi-nő egység nagy veszélye, hogy az ember úgy érzi: nincsen egyedül. Egész életünkben vágyjuk, és most végre, dejó, tényleg. Amiből kézenfekvő módon következik, hogy a másik segítsen a problémáinkkal. “Sajnos” ez megy is. Mármint a másik érkezik, és friss és lelkes és valóban tud is segíteni. Csoda. Ami persze a képletes három napig tart csak, ugyanis hamar kiderül, hogy ő is ember, neki is vannak kihívásai, ő is rászorul a segítségre, sőt hogy én is tudok neki. Szuper. Míg aztán egyidőben van egyszer problémánk, ami elsőre csak nehéz, másodikra küzdelmes, majd nem sokkal később már mindennapos világvége. Hmm. Könnyű feladni ilyenkor. Logikusan végiggondolva nincsen ugyanis megoldás, hacsak terápiába nem kezdünk mindketten járni. Hogy mit lehet mégis? Szerintem végiggondolni semmiképp nem hasznos. Vagy eltörött már bennem a kapcsolat, vagy még él, mely esetben
cselekedni érdemes!
A hosszas végiggondolás szükségszerűen csak ront a helyzeten, mert elvon belőle, a gondolkodás alatt magammal vagyok, ami alatt a kapcsolat szükségszerűen pusztul, a helyzet tovább romlik – így a végiggondolás az öngyilkosság speciális formája inkább, semmint hasznos. Nem lehet rájönni. Ezt látom egy ideje már, hogy rájönni nem lehet, hanem viszont megérzések mentén lépni igen. A zsigerire hallgatni. Segít. Megfigyelésem, hogy a zsigeri sosem az, hogy adjuk fel – ez a végiggondolt – hanem a zsigeri, hogy kérjünk segítséget, értsd: talán mégsem hatékony / helyes mindent a másikra terhelni. Hogy honnan? Onnan, akiknek nagyobb tapasztalata van, ami férfiak esetében MÁS férfiak, nyilvánvalóan, tehát bár a Nő Hite fontos, a Férfi születéséhez nélkülözhetetlen, mint sokat mondom, de NEM vele kell a stratégia részleteit megbeszélni és kivitelezni, hanem más férfiakkal, akiknek az enyémet kiegészítő tapasztalata / érzéke van hozzá – illetve bár a Férfi csakugyan szeret, tehát azonnal reagál, ha a nőnek baja van, de az egy eset amikor ez mégsem hatékony, ha Vele magával van bajod, mely okból férfiak – és gyermekek – témában más nőkhöz, tapasztaltabb, érett nőkhöz fordulni esszenciálisan fontos. Szerintem. Ugyanis sokaknál látom, és saját tapasztalatom is, hogy
elpusztítja egymást, aki nem nyit.
Bizonyosan. Bármekkora volt is a szerelem, és bármennyire is Igazi. Sziget-létnek hívom ezt. Mikor férfi és nő egymásnak megörülve közösségekből elvonul, és innentől az életet megoldani kettesben próbálja. Nem működik. Ezt látom. És hogy nem is fog. A szigeten az ember túlzottan kitett az elemeknek, hamarabb meghal, semmint egyedül megoldaná – pláne ha gyermekek is vannak –, míg ezzel szemben faluban, városban, közösségben igenis működhet jobban. Ha újra kapcsolódni kezdünk. Bármilyen nehéz is. A világra újra nyitni, Harcosnak és Világszépnek muszáj, nem elég, hogy egymást megtalálták, közösség is kell, tehát MENJ azok felé, akik Vonzanak, bármilyen irracionális is, kérj segítséget! Ami a következő korszak születése. Király és Királyné CSAKIS a közösségekbe ágyazva létezik, Férfiak és Nők, szükségünk van egymásra.
Öröm, ha megosztod!
