A kommunikáció felelőssége a Nőnél. Van. Abszolút mértékben. Fontos ezt Látni, érteni. Elfogadni és felvállalni. A férfi alapértelmezésben bizonytalan, sőt, gyakran retteg, a lelkébe nehezen, kitartó, megértő, elfogadó szeretet esetén enged csak be, akkor sem azonnal, hanem lassan, fokozatosan nyílik, szobáról szobára, óvatosan, ami valóságos porcelánbolt, mind, ahol szavak törnek vagy gyógyítanak, valószínűtlen, Totális Erejük van a férfi Bizalom e nyitott pillanataiban, és a hogy a Nő itt hogyan navigál, az abszolút az Ő Felelőssége. Fontos ez nagyon. Hogy tehát nincs értetlen férfi, hanem csak türelmetlen nő, Van. Mármint össze nem nem illés. Nyilván. Aminek a megoldása sosem az együtt megoldjuk, az nincs, hárítási kísérlet, mindig csak, az együtt megoldjuk, mert az nincs, nem megy, zsákutca, hanem az Út, hogy ennek a felelősségét a nő belátja,

az Nő, aki belátja és felvállalja.

Döntésen múlik. Ami Őszinteségen. Hogy én EZT a férfit választom vagy sem. Felkért. Itt áll. Megyek vagy sem, Vele. Ahogy MA van, a lehetőséget Látva, amerre tart, igen, de ahogy MA van, arról kell mégis dönteni, mert annak elfogadása az alap, csakis akkor fog Neked megnyílni, ami a továbblépés, tehát a Jövő záloga, hogy csakis azzal arányban enged be, amennyire elfogadod. Az Alap ez. Hogy a Nő Lát, tehát az Irányban álló, az Üggyel terhes Férfit választja. De ez nem minden. Hanem a nyelvét is beszélnie kell. Muszáj. Az igazság nem elég, bármilyen szép is. Hanem az Igazság a Férfi számára érthetően, EZ a Feladat. A Felelősség. Mely témában arra hárítani, hogy hülye, vagy bezár, vagy mért nem érti már meg, teljesen felesleges. Önbecsapás. Hárítás. Butaság. Hanem nagy és nagyobb levegőt venni, és még eggyel türelmesebben, még eggyel lassabban, még eggyel figyelmesebben elmondani a megoldás. Vagy elköszönni, ha ez nem megy. Fontos ez nagyon.

A férfi nyelvén mondd – vagy sehogy!

Mert NINCS dolgod azzal, akinek nem tudsz a nyelvén beszélni. Valóságosan Csatorna a nő, a Bölcsesség szól általa hozzám, de hiába Lát, hiába akár Jól is, mit sem ér mindez, ha átadni nem tudja. Jót és Jól kell. Ebben is. És sok nő bukik ezen el. Hogy Látja, és tudja is, hogy az Az, az Igaz, hogy Isten nyilvánult épp a lénye középpontjában meg, és üzenet, és nekem, és jön és szalad és Lelkes, és… kinyilatkoztat. Nem lehet. Nem megy. Úgy nem. Mert a férfi a közvetlen kinyilatkoztatástól, tehát az Igazság, tehát áttételesen a Nő nagyságától megrémül, nyilván, elvárásként érti, és azonnal zár be, totálisan, pokróc lesz és elutasító, miközben belül még a kiindulásnál is kisebbre megy össze. Ellentétes hatás. Öngól. Így nem lehet. Hanem a férfihez Szólni az Ő nyelvén kell, aszerint, ahogy Ő ért, ahol Ő épp tart, amennyi Figyelme Neki épp van. Tessék ügyelni erre,

hogy gyermek, végül, minden férfi. Is.

Legbelül gyermek, jó ezt megérteni végre, és nem a felnőttet elvárni tőle. Különösen feszült helyzetekben nem. A kapcsolat akkor működik, ha a nő felnőtt tud maradni, az Nő, aki igen, erre emlékezve. És ha ez megy, ha ERRE képes vagy, akkor LESZ, igen, csakis így lesz versenytáncos, pillangó, valóságos félisten bármely férfi végül, ami lassú folyamat, alázat, sok, sok Bölcsesség kell hozzá, mert csakis így, ha alázattal, ha szelíden, ha türelemmel segítik, akkor mer nyitni, akkor hiszi lassan magáról is el, ezáltal változik, mert legbelül gyermek, sőt, magányos gyermek, sőt, korával arányban egyre elveszettebb, tehát törékeny. Türelem a válsz. Kitartó elfogadás, amíg magától nyílik, azt sosem erőltetni, és az Ő nyelvezetén, az Ő állapotának megfelelően Szólni, ha és amikor, igen, fog, ígérem, nyílik.

p.s.

Hogy ez nem fair? De igen, az. Mert például az Irány, a kenyérkereset, a Biztonság a Férfi felelőssége, mind. VAN neki is. De MÁS. Ennyi a lényeg, hogy MÁS a dolgunk, mert MÁS a funkciónk, mert MÁSOK a tehetségeink, tehát NEM ugyanazt, NEM ugyanabban kapjuk vissza. Jó lenne végre elfogadni ezt. Hogy a Nő a felelős, ha a férfi nem érti, mindig a Bölcsebb, aki belül áll tehát, a támasz, a tanító a felelős, és férfinek ez a Nő, akiről, igen, a Férfi gondoskodik, fizikai síkon a Férfi a felelős, de lelkiekben a Nő, ha tehát a férfi nem ért, akkor az csak azt jelenti, hogy nem mondtad elég érthetően. Hajrá tehát. Egyszerűbben. Türelemmel. Figyelemmel. Kedvesen. Egyenesen. Újra! … amíg végül bizonyosan megérti, vagy, igen, nem vele van Dolgod.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!