Tégy tanúságot!
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
*
Te kiről teszel tanúságot? Érdekes ez, hogy az embernek magáról nagyon nehéz, hanem fontos, hogy egymásról tanúságot tegyünk, igazán csakis az hiteles, akit önmagán kívül mások is ajánlanak, akit legalább egy ember követ. Te ki(ke)t követsz? És hogyan teszel róluk tanúságot, hogyan fogadod őt el vezetődnek? Sorsdöntően fontos.
Másrészt.
Lenyűgöző, hogy nem csak vezetőknek és ügyeknek, de nekünk magunknak milyen elképesztően nagy szükségünk van rá, hogy tanúságot tegyünk, ugyanis tartozni csakis így tudunk. Tanúságot téve. Tehát kiállva. Tehát be állva. Tehát választva. Valakit, aki valami olyan számunkra lelkesítő, tehát zsigerileg vonzó ügyet képvisel nálunk tisztábban, amit magunknál nagyobbnak ismerünk el, aminek a zászlaja a mi zászlónk is, aminek részesei nem a „csendben figyelek”, hanem a „mások számára is láthatóan kiállok mellette” által leszünk, ha tehát magunkból nem csak az ügyért áldozva, de a konkrét vezető emberi, tehát esendő, tehát tökéletlen bölcsességére bízva adunk. Ami a közösség. Bármely közösség, tehát a magány meghaladása, tehát a boldogság, siker, egészség ára. Férfiak vezetőt, nők férfit: kövessetek!
Végül.
Érdekes, hogy a kiállás sosem mellette. Mármint lehet az, de aki mellett állunk, azzal nem állunk együtt. Hanem csak egymás mellet. Az igazi közösség mindig követés, ahol nem mellette, hanem benne állunk abban, akiről tanúságot teszünk. Benne. Azok mellett, akik szintén benne állnak. Meg kell legyen kiben. Konkrét emberként kell meglegyen.
Öröm, ha megosztod!
