Annyival könnyebb nem kapcsolódni. Basszus. Évekig csináltam. Rövid találkozás és azonnal tovább, akár percek, órák után. Tovább. Azonnal. Amint bármilyen diszharmóniát érzek. Könnyebb. Sokkal. Sokkal könnyebb volt megfutamodni, eleve lemondani, bele sem vágni, mint beengedni és elengedni. Csudába is. FÁJ. Kitépni, kitépetni, vágni, Ölni … még jó, hogy írhatok … különben csak bőgnék, helyben széjjeltépném […]
A réginek meg KELL halnia. Teljesen. És annyira elrontjuk ezt, általában. Kapaszkodunk, mert félünk. Holott éppen kapaszkodni a valódi öngyilkosság. Mert lassan elszáradok, elhalok, ha kapaszkodom, világok között elakadva, ahol a régi már nem éltet, az új pedig még nem tud érkezni, mert Tere, Helye nincsen. Continue Reading
Én Vagyok, Amit Alkotok. Mindig, pontosabban előrébb picit. Az Alkotás az időszerű Lépés. Mindig. A következő. Előrébb mutat, így terápia. Amit alkotok tükör, amibe nem elég belenézni, hanem bele KELL lépni. Mindig. Mindenkinek. Tettek. Szét KELL törni. Continue Reading
A Nő dolga Odaadás és Szigor, írtam erről a napokban. Most azt teszem hozzá, hogy a Nő csak annyira lehet fegyelmezett, amennyire én az vagyok. Ezt tapasztalom. Tükör. Continue Reading
Kapcsolódni csak különálló dolgok, elemek, emberek tudnak, aminek tehát feltétele a különállás fenntartása, különben kapcsolat sincs. Ez a konfrontáció. Continue Reading
Nem tudom. A célomat, a funkciómat, a rendeltetésemet. Holott pedig tisztul, napról napra, folyamatosan, de mégsincs meg. Egy mondatként nincs. Ami kifejezne. Pontosabban van, mégis, de változásban. Van. Rövidül. Folyamatosan hagyok el belőle kifejezéseket. Jelzőket és tárgyakat, amitől egyrészt tisztul, a sok nem között a megmaradó rész az Igen, az Én, a Vagyok – de másrészt mégis gyakori benyomásom a céltalanság, hogy csak bolyongok az életben. Mert racionálisan nézve teljesen ez a helyzet, holott pedig a lényem egy másik része tudja, hogy mégsem. Izgalmas ez. Continue Reading
A bizonytalanság a tálentum okozata, feszít, rászorít. Minél nagyobb tehát a bizonytalanság, annál nagyobb a potenciál. Hasznosulnia kell. És ezt az ember Tudja. Minél bizonytalanabb, annál inkább. Érzi. És ettől nyílik, fokozatosan, egyre nyitottabb, egyre inkább képes kapcsolódni. Ezért tehát nem az a Féri van kész a kapcsolatra, aki stabil, vagy annak próbál tűnni, hanem ellenkezőleg. A bizonytalan. Sőt, aki a bizonytalanságát vállalni is meri. Minél inkább meri, annál készebb. Mert ő tudja értékelni az erőt, mert neki van valódi igénye rá, őt lehet kiegyensúlyozni. Aki billeg. Tehát nem azt, aki cövekegyenesen áll. Continue Reading
Lelkesítő indulni, miközben cidrizek, persze, erősen, sőt, Nagyon, de mégis, amikor Lépni kell, akkor muszáj, Lépni, csudába is, Bele az ismeretlenbe, vÉgre … irány tehát a Királylány, idegen ország, nyelv, emberek … és a várható próbák, tehát a Félelmek, az enyémek, szükségszerűen jönnek, amik még vannak, és szembesülni, egyesével, legyőzni vagy belehalni a Férfi dolga, […]
Sokat kértem számon az odaadást, a követést, a megadást, a dőlést, és írtam is erről, sokat – aztán megkaptam. A totális odaadást. Kaptam. Meg. És így tanultam, hogy a Szigor is fontos. Sőt. Continue Reading
A szex mint tánc jó, mint út, mint folyamat, tölt, de a mérték fontos, céllá nem lehet, mert ha felrobbanok, lemerülök, írtam már erről, majd újra, és előadásban is elmondtam, hogy Férfiként így élem meg. Az egyensúlyi ponton múlik, hogy túlengedem-e magam, pontosan tudom, mindig tudom, hol van, és ha igen, akkor utána instabillá válok, már nincs visszaút, láncreakció indul, épp mint egy atomreaktornál, bombává válok. A kihívás ebben, hogy nem elég, ha tudom, hatalmas jelenlét is kell hozzá, hogy ne billenjek át, ami nehéz, különösen, míg a kapcsolat új, a Vágy friss, és ha korlátlan az idő, egyszer, kétszer, ötször még megállok, de az energia halmozódik, feszül, míg végül robban, és akkor mindent visz, sőt, annál nagyobb a pusztítás, minél tovább vártam, járni alig tudok, ha soká.
Continue Reading