Kapcsolódni csak különálló dolgok, elemek, emberek tudnak, aminek tehát feltétele a különállás fenntartása, különben kapcsolat sincs. Ez a konfrontáció. Tehát amikor kifelé kapcsolódom, hogy ezzel a különálló, a másiktól független identitásomat erősítsem. Szükségszerűen vonja magával a konfrontációt, aminek eredménye egyik esetben, hogy a kapcsolatunk, tehát az együttességünk gazdagszik mindazzal, amit külön tapasztaltam, vagy másik esetben, hogy nem tudjuk azt integrálni, és eltávolodunk. Nem jó vagy rossz egyik sem. A kapcsolódás folyamatosan közelít, s ezzel önmagát veszélyezteti, tehát a Kapcsolat fennmaradásához szükséges a Különállás tapasztalása is. Így van egyensúly, csak így lehet, amíg emberként vagyunk Jelen, hiszen az Egységbe a másikon keresztül olvadni – sokunk vágya, amire a szexus folyamatos kísérlet – különálló fizikai testtel nyilvánvalóan nem lehet. Hogy ezt értjük-e, hogy hogyan éljük meg, hogy feldolgozni képesek vagyunk-e, vagy hisztis gyermek módjára csapkodunk és öljük egymást míg belehalunk, csak az a kérdés. A Tánc.
Öröm, ha megosztod!
