A Nő dolga Odaadás és Szigor, írtam erről a napokban. Most azt teszem hozzá, hogy a Nő csak annyira lehet fegyelmezett, amennyire én az vagyok. Ezt tapasztalom. Tükör.Esetleg egy árnyalattal jobban, egészen picit, de semmiképp nem tudja kiváltani az én fegyelmezetlenségemet, ha én az vagyok. Csudába. Igen. Bevallom. Vártam, reméltem, hogy a Nő megválthat ilyen téren. De nem. Hanem „csak” tükröz. Kell a fegyelem. Hamarabb kell. A királylány udvarába sem juthat el a királyfi fegyelem nélkül, mert az erdőből, a boszorkány házából sem jut ki fegyelem nélkül, hiszen a boszorkány lényege épp ez, a fegyelem nélküli odaadás kábulata a varázslat. Másrészt ugyanez épp a Jó is mindebben, hogy sokkal, sokkal, sokkal csúnyább a kép, ha látom is, ha tehát belenézek, ha van mibe belenézzek. Sokkal. Ami erőt ad változtatni.
Öröm, ha megosztod!
