Fáradt vagyok. Nyűgös. Feszült. Mégis tompa. Nyomott. … és sokakon látom ugyanezt. … sőt, az idő is ilyen. … Egy két csepp esik, de az áttörés még várat magára. … Néhány napnyira van. Tudom ezt. Érzem. … Vihar előtti csend. Van. Feszültség. Feszülés. … A Vihar pedig a Kiegyenlítődés. … no EZ pünkösd. Számomra. Kiegyenlítődés.
… kiegyenlítődés, amit várok, de félek is, mert talán “túlzó”.
… pedig nem. … Csak arányban van azzal, amennyire én magam blokkoltam. … Pünkösd a Lélek vihara, tisztitótűz, orkán, felszabadulás … ÉS ami ezzel jön: Tisztulás. … Az Ég kitisztulása … Jóság, Igazság, Szépség … a Kapcsolat tisztulása … ami épp így és épp ekkor érkezhet, csakis … ha végkimerülök és belehalok végre az ellenállásba … hiszen ÉN vagyok a felhők, BENNEM a feszültség … kiegyenlítődik, amint megadom magam … sőt, végül akkor is ha nem, de úgy jobban fáj.
… mindez annak dacára, hogy pedig az utamon vagyok.
Egy ideje már mély nyugalmam van ezzel, hogy AZ Úton vagyok, hogy az Rendben, hogy EZ a dolgom … és Karácsonnyal ismét megérkezett a megújult Fény is, az ezévi téma-feladat-penzum, (KI) … húsvét óta pedig nyilvánvalóan világos, hogy nem megy kockázat-áldozat nélkül, hogy ki KELL álljak (MIT) … viszont valami még mindig hiányzik, elakadtság élményem van … valami NAGYON nyomaszt, napról napra jobban az elmúlt hetek során. … a HOGYAN. … A korlátaim. Akadályoznak.
Mintha egy csodás kirakóst néznek.








