Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Vihar előtti csend.

Fáradt vagyok. Nyűgös. Feszült. Mégis tompa. Nyomott. … és sokakon látom ugyanezt. … sőt, az idő is ilyen. … Egy két csepp esik, de az áttörés még várat magára. … Néhány napnyira van. Tudom ezt. Érzem. … Vihar előtti csend. Van. Feszültség. Feszülés. … A Vihar pedig a Kiegyenlítődés. … no EZ pünkösd. Számomra. Kiegyenlítődés.

… kiegyenlítődés, amit várok, de félek is, mert talán “túlzó”.

… pedig nem. … Csak arányban van azzal, amennyire én magam blokkoltam. … Pünkösd a Lélek vihara, tisztitótűz, orkán, felszabadulás … ÉS ami ezzel jön: Tisztulás. … Az Ég kitisztulása … Jóság, Igazság, Szépség … a Kapcsolat tisztulása … ami épp így és épp ekkor érkezhet, csakis … ha végkimerülök és belehalok végre az ellenállásba … hiszen ÉN vagyok a felhők, BENNEM a feszültség … kiegyenlítődik, amint megadom magam … sőt, végül akkor is ha nem, de úgy jobban fáj.

… mindez annak dacára, hogy pedig az utamon vagyok.

Egy ideje már mély nyugalmam van ezzel, hogy AZ Úton vagyok, hogy az Rendben, hogy EZ a dolgom … és Karácsonnyal ismét megérkezett a megújult Fény is, az ezévi téma-feladat-penzum, (KI) … húsvét óta pedig nyilvánvalóan világos, hogy nem megy kockázat-áldozat nélkül, hogy ki KELL álljak (MIT) … viszont valami még mindig hiányzik, elakadtság élményem van … valami NAGYON nyomaszt, napról napra jobban az elmúlt hetek során. … a HOGYAN. … A korlátaim. Akadályoznak.

Mintha egy csodás kirakóst néznek.

Tovább

A Tér mágiája

NEM A TEREMTÉS EREDMÉNYE A TÉR, HANEM A TÉR EREDMÉNYE A TEREMTÉS.

… a Tér AZ, ami Teremt. Ez a Vákuum Mágiája. Az Ige Mágiája, hogy a TÉR teremt. A LEGYEN az, ami Teremt. Amikor TUDOM, hogy minek időszerű lenni, és Bízom ebben az érzésben, és Bízom a Rendben, és engedem, átengedem, megadom magam … tehát, hogy ÚGY cselekszem mintha Lenne, mintha Létesülne épp … hogy Lenni Tudjon … tehát, amikor Teret Adok, ahol, ahová NŐhet … A Férfi teremtő működésének lenyege ez. Hogy FÉR. Hogy Van Tér. … FÉR-fi. A TÉR fia. Igen. Isten Fia. Ádám. … és minél inkább adom, engedem … minél inkébb bízom, minél inkább átengedésben, vagyok annál nagyobb a Teremtő Erő.

A Tér Mágiájának lényege az ŰR.

A KÖZÉP. Az ŰR a középen … Középen MINDIG Tér van, Űr, a Semmi, ami Bármi, Ami a Minden Ami Van és a Minden Ami Nincs. … A lényege az, hogy MÉG SEMMI nincs ott, de BÁRMI lehet, és a teremtő aktus lényege, hogy én TUDOM, hogy mi az Időszerű Bármi, tudom, mert érzem, hogy érkezik, hogy időszerű: tehát TERET adok, mintha már ott lenne. … és a TÉR teremt, beszívja, megteremti, ami oda illő. …

A Bizalom EZÉRT az egyetlen kérdés.

Tovább

Férfi és Nő és Pénz és Munka

A PÉNZ IGENIS A FÉRFI DOLGA.

Mármint az ő Világban végzett munkájának az eredménye. Mármint tehát a Férfi és a Nő Közös munkájának az eredménye, hiszen nincs Férfi Nő nélkül. … Én legalábbis nem látok. … Hisztis kissrácokat igen, akik önzőn elveszik, amit akarnak. Szabad elvenni. De végül MINDIG meg kell fizetni az árát. Tudom, mert csináltam, tudom mert megfizettem … és azóta már azt is tudom, hogy Teremteni egészen más … a Teremtés során ADOM, amit tudok, és nem elveszem … adom Bizalommal és Kitartok … A Teremtés gyümölcsöt hoz. … Nem látok Férfit, aki Női minőség nélkül valóban teremtene … és épp így nem látok a világban való építkezésben, vezetői szerepben, karrierben valóban kiteljesedett nőt sem, csak önigazóló, de boldogtalan királylányokat. … A nemek adottak, és NEM csereszabatosak. … Viszont kiegészítik egymást. … a függetlenség illúziója pedig a legnagyobb akadály. … Alá KELL rendeljük magunkat. … mármint nem kell, de boldog, csak így lehetek, Férfiként, hogy elfogadom a Helyem, a Küldetésem, azt a szikrányi Újat, ami a Világba CSAK általam érkezhet ÉS felmutatom … a pillangószárnyam mintázata ez, abszolút egyedi … tehát Szolgálok. Kibontom a Kincsem, Betöltöm a Rendeltetésem.

… ehhez az Erő, Támasz, Bölcsesség a Nőnél van.

Tovább

Ér esendőnek lenni, sőt, másokat is felszabadít.

… Nyolc évvel ezelőtt, kínomban kezdtem egy társkereső oldalon irogatni, név és arc nélkül … rettegtem magam vállalni, aztán megdöbbenve tapasztaltam, hogy ha őszintén mondom, amit érzek, akkor emberek nem megítélnek vagy elítélnek – hanem épp megértenek, elfogadnak, segítenek … sőt … az én felvállat őszinte emberségem másokat is megnyit!

… felszabadító megértésem azóta, hogy mind „csak” emberek vagyunk. … és fontos megengedni ezt. Magunknak először. Ezután tudjuk másoknak is. … Továbbá … hogy igazán kapcsolódni is csak ezután tudunk. HA megengedjük magunknak, és így már másoknak, is hogy önmagunk legyünk. Emberek, igen, esendők, sok szempontból sebzettek, igen, de MINDIG jószándékúak. Mindig. … akik a Kapcsolódás során tapasztalunk, épp mert „hibázunk” sokat, épp EZ a lényeg, a kísérlet, a „siker” és a „hiba”, ezek visszahatása, amitől változunk, folyamatosan … mármint HA merünk kapcsolódni, ha MERÜNK őszintén.

Ezt tapasztalom, és azóta szilárd meggyőződésem, hogy az ŐSZINTE ÖNFELVÁLLALÁS IGENIS MEGVÁLTOZTATJA A VILÁGOT …. sőt, hogy többet nem is kell tenni. Mármint a világért. Elég ennyi. Elég, ha mindenki csak megengedi magának, hogy önmaga legyen, és teszi, amit Valóban Szeret!

Munkát keresni felesleges.

… Legkomolyabban. Az Igazi, a nekem való munkát csak tudni lehet. Érezni. … Ami Lelkesit, ami Bizserget, amit valóban SZERETEK csinálni. AZ. … Külső keresgélés helyett belső felfedezőút a kulcsa: MIT szeretek csinalni? MI megy könnyen?

… sokakkal beszélgetve azt látom, hogy a Munka, tehát a nagybetűs Munka:

1. sosem pénzről szól, hanem, hogy ADNI mit tudok,
2. lelkesít engem, JÓ nekem, örömet okoz,
3. öröm és érték a világnak körülöttem,
4. közösségi, tehát másokkal együtt végzett, akikkel kiegészítjük egymást,
5. kitartás kell hozzá, energiabefektetés, és
6. bátor önfelvallalás, végül:
7. NEM JUTOK EL a Munkához, a Dolgomhoz, ha a pénz a cél, ha ennek átmeneti, de szükségeszerű bizonytalansága megakaszt.

A Munka olyan mint egy növény.

Tovább

Van-e Igazság?

Cégem, és „zsebdiktátrori” bukásom után évekig voltam nagyon visszafogott.

… nagyon csendes, nagyon „talán”, és „lehet, hogy”, és „esetleg”, és „gondoltál-e rá, hogy”. Sokat tanultam, olvastam, minden elréhető forrást magamba szívtam, melyek alapján … tehát a Racionális „tudás” alapján … évekig vallottam, hogy a világ szubjektív, tehát ennek megfelelően csendesen szabad csak állást foglaljak, mert nem tudhatom biztosan, hiszen csak lehetőségek vannak.

… aztán elkezdtek érkezni élmények arról, hogy VAN, ami egyszerűen Úgy Van.

Nem azért, mert én értem, vagy én úgy értem, vagy le tudnám vezetni, hogy így van .. nem. Sőt. NEM értem. Illetve igen, de logikámmal meg is tudnám cáfolni, ha azt akarnám. … Mégis Van. … Miközben addig istenített rációm számára nem belátható, épp ezért nem is bizonyítható, épp ezért vitát sem lehet vele „nyerni”. .. és mégis …

Van.

Csak Úgy Van.
Ahogy Van.

Rendben Van – Rend Van.

Tovább

Ér rejtőzni, de meddig?

… A Férfi sorsa, hogy teremtsen, valami újat hozzon a világba, hogy megharcolja a harcát, legnagyobb félelme tehát épp ez, hogy nem elég, ezért fél kiállni és felvállalni magát, a benne lappangó csodás újítást, inkább rejtőzik anyag halmozásba, ismétlődő rutinok közé, vagy mások mögé, gyakran látszólagos odaadásba, amikben azonban boldog nem lehet, mivel mindig tudja, hogy több van benne, és csak időt húz, miközben nem használja a valódi tehetségét, holott tudja, ÉRZI, hogy képes repülni, és nyomasztja, hogy mégsem teszi. … A Nő sorsa az odaadás, az arra méltó önkéntes, örömteli szolgálata, legnagyobb félelme tehát épp az, hogy nem elég, hogy unalmas, ha csak adja magát, a lelke fényét, s ezért akar teremteni, ezért menekül folyamatosan megújuló külső és belső díszletek közé, vagy keményedik gyakran intellektuális, harcos, amazon szerepekbe, amikben azonban boldog nem lehet, mivel mindig tudja, hogy több van benne, és csak időt húz, miközben nem használja a valódi tehetségét, holott tudja, ÉRZI, hogy képes repülni, és nyomasztja, hogy mégsem teszi.

A függetlenség zsákutca, sőt, hazugság.

… Az emberi boldogságom kulcsa az értékes vagyok érzés, aminek kulcsa a helyemen lenni, aminek kulcsa a közösség, hiszen a hely mindig másokhoz kapcsolódva van, aminek kulcsa tehát a kapcsolódás, aminek a kulcsa az önkéntes alárendelődés … adni, amit tudok, magam őszintén felvállalva, önzésből, igen, mert NEKEM jó adni, amit adni tudok – de mégis alárendelődve, mert ADOM, amit tudok. Tovább

A bizalmat nem lehet megingatni.

… HA van. … csak akkor inoghat meg, ha gyenge … pontosabban: amikor nincs. … Ez fontos. … Ha bízom valakiben, akkor LÁTOM a másik embert, pontosan érzem, hogy ő mit és hogyan és miért, azaz nem/alig tud meglepetést okozni, és ha mégis, akkor hálás vagyok, hogy megint tanulok róla, általa, magamról, és hogy ettől EGYmáshoz ismét közelebb kerültünk. …

Bizalom meg tehát csak akkor inoghat, amikor valójában nincs. Amikor kivetített elvárt működési keretek között vélek tudni egy másik embert, ami által magam biztonságban hiszem, és ehhez képest mást kapok. … A megingó bizalom a körbefalazott vélt valóság vélt biztonságába érkező meglepetés. Amikor a másik valami váratlant csinál. … és mivel az emberek nem tehetnek mást, mint hogy folyamatosan önmagukat adják, így a megingó bizalom, csakis EGY dolgot jelent, hogy ÉN vártam olyasmit tőle, ami az ő valóságától idegen, azaz NEKEM voltak butuska elvárásaim Vele kapcsolatban, azaz ÉN nem figyeltem rá eléggé, azaz NEKEM voltak fontosabbak a vele kapcsolatos reményeim, mint az ő tényleges valósága … azaz ÉN nem bíztam benne.

Newer Posts
Older Posts