Én Vagyok

… a megszállott magát győzködi, maga miatt fontos, hogy más értse, kövesse, maga miatt akarja, mert maga nem teszi, mert maga halogat, mivel fél, mivel az önfelvállalás brutálisan félelmetes … aki halogat, arra árnyék borul, elszakad önnön napjának hajnalától, nyugodt tettek és áradó derű és erősítő béke csendes tanúsága helyett szavakat hirdet, megszállottan …

Igen, időnként én is.

… ezt látom … hogy megnehezült a lavírozás, kétkulacsosság, elkenés, toporgás … szabad, persze, változatlanul, de gyorsabb a visszahatás … szinte azonnali … ezt látom … radikalizálódott a világ … aki kiáll, aki a látszólag bizonytalanba a szívét és a megérzéseit követve LÉPNI mer, az segítséget, bátorítást, társakat kap, szinte azonnal, és erősödik, gyorsan – aki falakat épít, halogat és rejtőzik, azt csapások érik, egyre nagyobbak … egészség, anyagi helyzet, balesetek … míg meg nem értjük … hogy NEM kinn, nem a világban, hanem BELÜL, mag-unkban, a döntéseinkben, önfelvállalásunk módjában AZ ok.

… Mind szolgálatban vagyunk, mind alkotunk. … kertész a favágót, favágó a hegedűkészítőt, hegedűkészítő a hegedűművészt, hegedűművész az elsőhegedűst, elsőhegedűs a karmestert, karmester a Zenét. … Mind szolgálunk, mind alkotunk. … Jó ezt észrevenni. … hogy egymást folyamatosan formáljuk, alkotjuk … hogy EZ a lényeg, hogy erre nyitottak maradjunk, hogy másokat ne megváltoztatni, hanem mások által formálódni akarjunk … hogy a funkciók között nincs értékesebb, hogy mind fontos, hogy mindenki csak a maga tehetsége szerint hasznosulhat jól … hogy boldogok másképp nem lehetünk, csak a szolgálat, a munka, a Közös alkotás, a kapcsolódás által … hogy a mozgástér látszólagos növekedésével valójában a felelősség nő, hogy minél “feljebb” van valaki egy rendszerben, annál “lejjebb” van valójában, hiszen annál nagyobb a felelőssége … hogy a jó ügyet jól is kell csinálni. … Munkatársakat, sőt: művészeket szólítok! … Öröm, ha sejted a tehetséged, öröm, ha vonz a Szívesség Közösség szimfónia, öröm, ha eljössz … bőven van TÉR kapcsolódni …

… Sokat harcoltam barátokkal. … Sokszor éreztem, hogy visszahúznak, hogy nem értenek, hogy nem fogadnak el, hogy a szárnyaim akarják metszeni, és sokszor éreztem hálát, hogy földön tartanak, hogy megkérdőjeleznek, hogy ezzel elszántságom próbára teszik. … EGY az érme, fontos mindkét oldalt látni … fontos, hogy megengedjem az eltérő álláspontot, de még fontosabb, hogy értsem Őt … értsem azt, hogy ha én változom, az RÁ is nyomást helyez, hiszen akkor neki is változni „kell”, ha barát akar maradni … fontos, hogy észrevegyem, hogy az eddigi egyensúlyt ÉN borítom, az agresszor ÉN vagyok, hogy ez neki magából fakadóan okkal félelmetes … hogy mindaz az Erő amivel engem visszahúzni próbál önmaga védelme valójában … fontos, hogy meg tudjam ezt engedni, de ne adjam a szárnyaimat … hogy értsem, elfogadjam, szeressem, de a saját utam következő lépésében NE alkudjak meg … hogy ne ragaszkodjak, ne függjek, ne erősítsek függést … és persze, hogy észrevegyem, ha én húzok épp vissza. : ) … Hálás vagyok a barátaimért!