… Nyolc évvel ezelőtt, kínomban kezdtem egy társkereső oldalon irogatni, név és arc nélkül … rettegtem magam vállalni, aztán megdöbbenve tapasztaltam, hogy ha őszintén mondom, amit érzek, akkor emberek nem megítélnek vagy elítélnek – hanem épp megértenek, elfogadnak, segítenek … sőt … az én felvállat őszinte emberségem másokat is megnyit!
… felszabadító megértésem azóta, hogy mind „csak” emberek vagyunk. … és fontos megengedni ezt. Magunknak először. Ezután tudjuk másoknak is. … Továbbá … hogy igazán kapcsolódni is csak ezután tudunk. HA megengedjük magunknak, és így már másoknak, is hogy önmagunk legyünk. Emberek, igen, esendők, sok szempontból sebzettek, igen, de MINDIG jószándékúak. Mindig. … akik a Kapcsolódás során tapasztalunk, épp mert „hibázunk” sokat, épp EZ a lényeg, a kísérlet, a „siker” és a „hiba”, ezek visszahatása, amitől változunk, folyamatosan … mármint HA merünk kapcsolódni, ha MERÜNK őszintén.
Ezt tapasztalom, és azóta szilárd meggyőződésem, hogy az ŐSZINTE ÖNFELVÁLLALÁS IGENIS MEGVÁLTOZTATJA A VILÁGOT …. sőt, hogy többet nem is kell tenni. Mármint a világért. Elég ennyi. Elég, ha mindenki csak megengedi magának, hogy önmaga legyen, és teszi, amit Valóban Szeret!