… kérnem kell … folyamatosan … kérni és elengedni … Bízni … a kérés a Bizalom próbája … ettől nehéz, ettől fontos … a kérés által lépek ki a falaim mögül … a kérés a vége annak, hogy azt hiszem, megoldom, egyedül … a kéréssel megnyílok, Teret adok … tehát “kiszolgáltatom magam”, “sebezhetővé válok” … félelmetes Tovább
Tegyük ezt Helyre … a Nőnek bár dolga, alkotása, Ügye egy Férfi, de NEM a férfit szolgálja, mégsem … szó nincs róla … hanem a Férfiban, a Férfin keresztül szolgál, alkot, épít, nemesít, emel … amint a Férfi sem egy Ügyet szolgál, hanem egy Ügyön, tehát egy Ügy körül formálódó Közösségen keresztül, tehát abban betöltött funkcióján keresztül szolgál, alkot, nemesít emel … Tovább
… Férfi sárból, a Nő férfiből … teremtetett … ergo a Férfi sárban, a Nő férfiben … szolgál, nemesít, épít … Nincs Más Út … odaadás … a Férfi KINN, Fiú a Világban – a Nő BENN, Lélek a Férfiben … az ember ott szolgál, ahol épít – ott épít, ahol szolgál … játékos, önfeledt önfelvállalás … NEM kényszer … Alkotás … művészet … a Férfi alkotása egy Ügy, a Nő alkotása egy Férfi … EGYség … tehát NEM kihasználás … csakis éltetés … JÓ önként, örömmel, bizalommal Adni, Ami Lelkesít … Akinek – Amit – Amíg … JÓ a félelmeink FELÉ lépni … magunkat önként alárendelni … a Férfi Ügyet KELL válasszon, kapcsolódni funkciója szerint, és meg KELL nyissa a lelkét, fel KELL vállalja a félelmeit, be KELL fogadja a mellkasába, Szíve köré a Nőt, vissza, gondját viselni, szeretni, a Borda Erő-s, nélküle nincs Váz, nincs Rend – a Nő pedig Férfit KELL válasszon, oda KELL adja magát, kincseit, Bölcsességét, alá KELL nyúljon a rettegő Férfinek, be KELL simuljon a szíve köré, elfogadni, hinni, bízni, emelni, a Forráshoz kapcsolni … Együtt Születünk … Tánc … csak addig FÁJ, míg halogatjuk.
… és persze, legyünk Nappá, AZ Irány … de MÉG nem tartok ott … hiszen a Nap NEM LÁT ÁRNYÉKOT, és én még igen … wow … a Fény nem lát, nem láthat árnyékot … számára nincs többé, hiszen mindenhová bevilágít … mikor tehát árnyékot látok, helyes, ha NEM a másikkal, hanem magammal, a Fény időszakos hiányával, a saját árnyékoló reakciómmal, tehát a falaimmal, tehát a félelmemmel, tehát az önfelvállalásommal foglalkozom … hiszen NEM VAGYOK FÉNYBEN, mikor bárhol árnyékot látok … tehát olyankor segíteni, bevilágítani sem tudok, szeretettel emelni sem, elfogadni sem, jelen lenni sem … hiszen a segíteni akarás is akarás … aminek el nem fogadás az alapja … hogy változtatni AKAROK a másikon … amivel épp NEM támogatom őt, nem szeretem, nem emelem … tükör és lehetőség az árnyék … elfogadni, csiszolódni, bátran lépni, Fényt átengedni … Nap-létben növekedni … Hálát Adni… éjszakából, a félelmeim FELÉ tett lépésekből születik a Nappal … minél mélyebbre merülök, annál feljebb lendülök … amint a Nap is … önmaga folyamatos átlényegítése a Fény … hogy Adásban, Áradásban, önmaga szétszórásában él … ÉG … Van.
… soká akartam CSAK a Fényt látni … letagadni az árnyékot … hogy nincs is, ha mégis, akkor NEM bennem, én már „Fényben járok” … hatalmas bukás jött, mindig, gyakran tartós mélyrepülés … lassan fogadtam el, hogy a Világ árnyék IS, sőt: Árnyék … hogy bár a Forrás a Szeretet, a Fény, az Ige, de ÉPP EZÉRT van árnyék IS … a Szeretet a félelemhez képest, a Fény háttér előtt, az Ige a csendben látszik … másképp nem tapasztalható … másképp nem növekedhetem benne, csak ha VAN választásom, csak ha választhatom a sötétet … csak, ha TUDOM, mert tapasztalom, mert tomboló vágyaim elragadtatásában ÉN tapasztalom, hogy a sötétség mi, és milyen … hogy NEM ott a Dolgom, hogy NEM az a Boldogságom … fontos ez … hogy a Démon bár elzárható … de, épp magam ítélem szenvedésre, nem haladhatok, míg szemébe nem nézek …
… ez minden … a figyelem Fény … csak odanézek és máris szelídül
… mert NINCS sötétség, csak kevés Fény Van … ahová nem figyelek, amit letagadok, amitől félek … fontos megengednem a félelmet IS … elfogadni, belenézni, mélyére érezni, mert a Démon szelídíthető … minden sárkány, minden vágy, minden félelem, minden rettegés … harccal nem, csakis szeretettel … HA felé-Belé nézek, Lépek … CSAK akkor … mert míg a létezését tagadtam, míg elzártam, addig épp kiszolgáltattam magam neki … mert kontroll nélkül pusztító erővel vette fölöttem át a hatalmat, a robbanások idején … ma már ritka … MERT elfogadom az árnyékot is … mert vedret engedtem a sötét kútba, és jéé … az Élet Egy Vize … ERŐ … hasznosulni rendeltetett … erő, mely Irányt keres, erő, mely az ÉN tagadásom okán tévelyeg, mert ÉN nem Irányítottam, mert ÉN nem fogadtam el, mert ÉN nem vállaltam … Magam … a Démon hiányjelenség … megváltásra vár … szelíd szövetséges, sőt: Táltos Paripa, amint nem félek … Szeressük hát a Démonainkat!
… minél magabiztosabbnak tűnik, annál jobban … Férfi az, aki beenged, aki magában Teret ad, FÉR-fi, akiben NŐni lehet … sokat írtam már erről … most arról, hogy ez BRRUTÁLISAN félelmetes … az Út, a Születés … nekem az volt, NAGYON … mert a lelkem, a legmélyebb bugyraim KELL megnyitni hozzá … hogy a FÉNY átmoshasson … MINDEN félelmem, MAGAM MERNI vállalni … hogy kevés, pici, szexuálisan frusztrált és jelentéktelen vagyok … hogy a lényem egy része RETTEG, folyamatosan … hogy az életem nagy része félelemmel telt. Sőt. Háborúval. Fény és Sötétség … ANGYAL ÉS DÉMON HARCA. Bennem. … Rém-s-Ég. … hogy mindez Vagyok. Mindez IS vagyok. A vágyak IS, az önzés IS, az érzékiség IS … hogy Fény, ERŐ, Tisztaság, Szeretet harcol a RETTEGÉSSEL. Bennem. … Folyamatosan. … kontrollvesztés és sötét orgia, mikor a Félelem, a Félelemből születő szűkölő VÁGY sárkány-démonai ülnek diadalt … Béke, Derű, Nyugalom, ERŐ, végtelen ERŐŐ, Összekapcsoltság, mikor a Fény, a Szelíd Bölcsesség “nyer” … a NŐ nekem EBBEN szövetségesem.
… aki MER Nő lenni … Türelmes, Bölcs, Odaadó … Társ és Mester … a HOGYANT érzi, az IRÁNYt elfogadja …
NŐ, aki megért, elfogad, bátorít, SEGÍT … a Fény Angyala a NŐ, aki AKTÍVAN részt vesz … súg, emel, támogat, Bízik, bíztat, Hisz, erősít … abban, hogy nincs is … háború … csak zavar az egész … hogy nincs is mitől féljek … hogy csak én vagyok … Mi. Én. Vagyok. … hogy EZ minden, hogy szabad, sőt JÓ magam vállalni, hogy a tapasztalás által, higgyem el, növekedni fogok, hogy értem van mindez, hogy KÉPes vagyok, MERJEK … hogy meg tudom csinálni, hogy a sebeim kincsek, és a pálma igenis NŐ a teher alatt … csak NE harcoljak … adjam fel … nincs is háború … nem nyerhetek … hiszen biztonság NINCS … csak a Változás … egyedül ez Biztos … az Élet és a Rend … hogy mindez Van … Értünk Van … és Funkcióm van benne … és hogy EZ minden … kapcsolódni funkcióm szerint … hogy NEM kell értsem, és a rációm NEM FOGJA megoldani … mert nem lehet … de nem is kell … a megérzéseim követni elég … TENNI, amit szeretek, ami LELKESÍT … elég, sőt csodás … ha táncolok, ha élvezem … ELÉG, ha úszom … NEM KELL TÖBB … elég … Elég Vagyok … Vagyok … elég ha “csak” Vagyok.
… előadtam vasárnap. Nőknek. Nőkről. … hogy mennyire NŐK alkotása vagyok, hogy mennyire SEHOL nem lennék Nélkületek … hogy mennyire NEM KÉPES a Férfi magától és magáról képet alkotni … mennyire nélkülözhetetlen számomra a NŐ minőség … hogy Tölt, mint egy Konnektor, valóságos Csatorna a Teremtőhöz, Nyugalom, Erő, Bölcsesség Forrása … HA-AMIKOR az érzéseit MERI követni, megosztani … hogy mennyire HÁLÁS vagyok Nőknek az életemben, hogy mennyire lécci-lécci-LÉCCI menjetek és segítsetek minél több Férfinek megszületni, mert NINCS más út a báb (királyfi, hisztis gyermek) zárlatából kifelé, mint a NŐ bátorító szeretete, elfogadása … Nő, Férfi, Isten … ez A sorrend, az Odaadás, a Bizalom, a Visszatérés Rendje … és fordítva is … Isten, Féri, Nő .. a Szeretet, a Befogadás, a Tér Rendje …
… A báb állapot sajátja, nem is lehet másképp. … Mi a Valóság? Van-e egyáltalán? … Hol Vagyok, Ki Vagyok, Ki Isten? … Mi A Dolgom ezzel az egésszel? … Báb … jéé, be vagyok zárva … vagy ez nem is én vagyok? … BE VAGYOK ZÁRVA … és szorít … szorít mindaz, amit hernyóként zabáltam … amivel szó szerint körbeszartam magam … a selyem … MAGAMAT zártam be … a világ szerint érték, és mégis … NINCS ELÉG TÉR … most-már … attól, amivel körbevettem magam … szar vagy selyem? … és valami NŐ bennem, a hátamon … változom … valami ÚJ … acsuda … Félek .. MI ez és MIRE való …
Ki Vagyok és Mire Vagyok Való?
… el KELL tévedni a lélek sötét éjszakájában, teljesen össze KELL zavarodni, mielőtt a kijáratot az ember megtalálja. … A kijárat ugyanis a NEM TUDOM és nem is kell tudjam … a kijárat a BÍZOM … a kijárat CSINÁLNI, amit és ahogy érzek … ami LELKESít … tehát RÁGNI, igen KIFELÉ … ki KELL jutni … és mikor ez megvan, jééé, kinyílik a hátamon a valami, és CSODÁS színei vannak … de ehhez mélyülő depressziót és a tudatom meghasonlását, önmagam elvesztését, az eltévedést kellett megtapasztaljam … hogy az elmém mindenhatóságának illúziójával végre le tudjak számolni … hogy beérjem azzal, hogy „csak” VAGYOK.
… Ne ítélj, hogy ne ítéltess, mondja az írás – de most nekem valahogy fontosabb, hogy ne ítéljek, hogy ne maradjak le … hogy ÉN ne maradjak le … a világ csodáiról … kisebbik hugommal reggelizve arra döbbentem ugyanis ma rá, hogy számomra ez leginkább a már régóta ismert, megsimert, megismerni vélt emberekkel kapcsolatban kihívás … FONTOS, hogy állandóan megújuló figyelemmel és nyitottsággal legyek velük is jelen … a mindennapok pillanataiban … velük legnehezebb … nekem … hogy NE befolyásoljon a múlt … hogy ÚJ figyelmet, ÚJ esélyt, ÚJ lehetőséget tudjak adni … MINDEN pillanatban … annak is, akit már évtizedek óta “ismerek” … hogy ne befolyásoljanak a tapasztalataim, az előítéleteim, esetleges sérelmeim … mert az emberek IGENIS változnak … MINDEN ember változik. Folyamatosan. Senki nem az ma, aki tegnap volt … és ha a figyelmem nem újul folymatosan meg, akkor lemaradok az ő életének, változásának, újjászületesének rezdüléseiről, csodáiról … és ami fontosabb: arról, amit eközben ADNI tudok neki … hernyókból pillangók születnek épp, tömegesen, világszerte, amerre csak nézek … a báb “vÁLSÁGa” csak átmenet … szüljük az Emberfiát … figyeljünk tehát, különben épp a Boldogságról maradunk le, hogy TUDUNK adni egymásnak. : )
… Alig értenek az emberek. Egyre többen, de mégis, alig. … Nem baj ez. Dehogy. … Mert egyre többen éreznek. … Érzik, hogy Valami Van. … és vonzódnak, és jönnek, és közelednek … és akarnak … AKARNAK … egyre többen … ami olyan mint a szél, amitől a Vagyok bennem megremeg, mint a gyertya lángja … mikor akarnak … érzékeny vagyok … próbálok tehát teret adni, de immár struktúrát is, épp ezért … helyet, időpontokat, módot … amin sokan fennakadnak … hogy kinek képzelem magam … milyen alapon akarom őt keretek közé szorítani … túl van már azon, régen, hiszen ő szabad, és kiteljesedett … pláne, hogy pénzt adjon … ugyanmár … egyenlők vagyunk, nincs rám szükége, akkor nincs, így nincs … holott nekem ez A szolgálatom, dolgom, funkcióm, örömöm, munkám … holott igenis éhenhalok, ha nem tudok kenyeret venni … holott ő keresett engem, nem én őt … de nem figyel, bele sem gondol, abszolút képtelen innen nézni … sértett, csalódott, önérzetes, hogy akkor hagyjuk az egészet … az alázat próbálja … ez … a struktúra … igenis kell, igenis Van a Világban, igenis időszerű még … miközben persze, hogy egyre kevésbé kell, de MÉG időszerű … az alázat próbája is … Vagyok … Kút, igen, egyre tisztább Vízzel, amihez viszont nem lehet szélviharral hozzáférni … sem búvárszivattyúval … és igen, nem KELL velem találkozni, beszélgetni … de Lehet … és akinek nem tetszik a mód, ahogy ez megtehető, tehát, hogy gémeskút van, és vödör, és vájú … aki ezt nem fogadja el … annak nyilván nem időszerű, annak nyilván nem velem van dolga. … Öröm, ha talál máshol vizet, egyre több helyen VAN Víz … : ) … és az sem baj, ha még hagyja magát szenvedni, míg jobban fáj … a fájdalom jó … ráér később visszatérni, mikor már eléggé FÁJ ahhoz, hogy a rendet is el tudja fogadni, hogy alávesse magát.