2012-es előadás a Világ állapotáról, Közösségek és Vezetők szerepéről, és fontosságáról, szeretettel, ahogy én látom.
Szolgálat = alkotás.
… Mind szolgálatban vagyunk, mind alkotunk. … kertész a favágót, favágó a hegedűkészítőt, hegedűkészítő a hegedűművészt, hegedűművész az elsőhegedűst, elsőhegedűs a karmestert, karmester a Zenét. … Mind szolgálunk, mind alkotunk. … Jó ezt észrevenni. … hogy egymást folyamatosan formáljuk, alkotjuk … hogy EZ a lényeg, hogy erre nyitottak maradjunk, hogy másokat ne megváltoztatni, hanem mások által formálódni akarjunk … hogy a funkciók között nincs értékesebb, hogy mind fontos, hogy mindenki csak a maga tehetsége szerint hasznosulhat jól … hogy boldogok másképp nem lehetünk, csak a szolgálat, a munka, a Közös alkotás, a kapcsolódás által … hogy a mozgástér látszólagos növekedésével valójában a felelősség nő, hogy minél “feljebb” van valaki egy rendszerben, annál “lejjebb” van valójában, hiszen annál nagyobb a felelőssége … hogy a jó ügyet jól is kell csinálni. … Munkatársakat, sőt: művészeket szólítok! … Öröm, ha sejted a tehetséged, öröm, ha vonz a Szívesség Közösség szimfónia, öröm, ha eljössz … bőven van TÉR kapcsolódni …
Én vagyok.
NEM VAGYOK VALLÁSOS.
… járok, igen, templomba, mert szeretem a nyugalmat, a békét, a méltóságot, a Tér Erejét ott, és sokat kaptam-kapok így … szertartásokból, tiszta szavú papoktól, igehelyekből, csendből, a mellettem állók kézfogásából … és igen, számomra Boldogság vallásos tartalmú énekeket összhangban éneklelni, és gyakran imádkozom is, és a nagymamám halála óta rózsafüzért tartok a zsebemben, és szeretek keresztek tövénél ülni, és sokat forgatom az Újszövetséget … sőt, a reggeleim egyik legfontosabb része a napi evangélium, olyannyira, hogy az itteni írásokhoz az inspiráció is gyakran abból érkezik, de mégis … NEM vagyok vallásos … nem vagyok vallásos, SEM keresztény … hanem „csak” Vagyok.
Én VAGYOK.
… ember vagyok és nem hívő, hanem HŰ törekszem lenni. … A megvalósításban. … Hű az általam megismert legtisztább, példa által engem személyesen is megváltó, tehát lehetőségeimet, önvalómat, az Én jel-entését korlátlanra tágító tanításhoz … hogy életét adta … magát, másokért … a szeretetért … EZ minden … A Példa … tehát az egyetlen kérdés is ez … nem a rítus, nem a kenyér, hanem a Szeretet … hogy magam tudom-e Adni … hogy EZT tudom-e „cselekedni az emlékezetére” … hogy miképp lehet MINDEN pillanat szeretetteli, tehát Jó és Igaz és Szép … mert lehet … mert Isten valóban Szeretet, a Fiú valóban Testvér, a Lélek valóban Jelen Van … de kizárni, lehatárolni, üdvösséget formákhoz kötni idejétmúlt. … Az EGYház az Egész Emberiség. … tehát:
NEM VAGYOK SPIRITUÁLIS.
A baráti ellenállás érték.
… Sokat harcoltam barátokkal. … Sokszor éreztem, hogy visszahúznak, hogy nem értenek, hogy nem fogadnak el, hogy a szárnyaim akarják metszeni, és sokszor éreztem hálát, hogy földön tartanak, hogy megkérdőjeleznek, hogy ezzel elszántságom próbára teszik. … EGY az érme, fontos mindkét oldalt látni … fontos, hogy megengedjem az eltérő álláspontot, de még fontosabb, hogy értsem Őt … értsem azt, hogy ha én változom, az RÁ is nyomást helyez, hiszen akkor neki is változni „kell”, ha barát akar maradni … fontos, hogy észrevegyem, hogy az eddigi egyensúlyt ÉN borítom, az agresszor ÉN vagyok, hogy ez neki magából fakadóan okkal félelmetes … hogy mindaz az Erő amivel engem visszahúzni próbál önmaga védelme valójában … fontos, hogy meg tudjam ezt engedni, de ne adjam a szárnyaimat … hogy értsem, elfogadjam, szeressem, de a saját utam következő lépésében NE alkudjak meg … hogy ne ragaszkodjak, ne függjek, ne erősítsek függést … és persze, hogy észrevegyem, ha én húzok épp vissza. : ) … Hálás vagyok a barátaimért!
Ér vizet prédikálni és fröccsöt inni
… Nem vagyok kész. Tényleg nem, nagyon nem, és nem is akarok úgy tenni, mintha készen lennék … sőt … nagyon fontos és nagyon jó, hogy ez így van … épp EZ ugyanis a lényegem, hogy NEM vagyok kész, ebből fakad minden törekvésem, minden aktivitásom … hogy VÁGYOM a KÉSZségbe, a Forráshoz vissza … EZ a legfontosabb hajtóerőm … elakadásaim ezért tárom folyamatosan fel, ezért osztom meg, hiszen ezek összessége az egyediségem, sebeimben a kincsek, a töréseimen tükröződik a Fény, csak Így vehető észre … és ugyanezért írok itt, adok elő, vezetek, kísérek, tanítok … ahelyett, hogy azon merengenék, hogy készen vagyok-e erre … mert nem én nem vagyok tanító, hanem mindenki AZ … mindenkinek VAN mit átadni … sőt, egy ponton túl mindenki CSAK úgy haladhat, ha átadja, amit már át tud adni, különben az feldolgozatlan marad, eldugít … Rend-ben van, hogy előrébb a megértéseink, mint a megvalósításunk … szabad olyanról is beszéljünk, amit még nem valósítottunk meg, SZABAD vizet prédikálnunk, és fröccsöt innunk … HA őszinte, HA ez legjobb, mi telik, HA nem megalkuvás … hiszen nem is lehet másképp … hiszen senki nincs kész … hiszen csakis így növekszünk … mindig abban, amit átadunk … a cselekvés-kapcsolódás-tapasztalás által … AZZÁ leszünk, amit adunk … HA adunk … ?!
A lélek sötét éjszakája.
Az ősidőkben az emberek tudták Istent, a Rendet, összhangban, egységben álltak, nem is lehetett másképp, kevésbé voltak individuumok … aztán a görögséggel lendült az egyéniség, az öntudat, a logika – miközben megjelent a külső, emberi rend, a római jog, és a belső, az Egyház … évezredeken át kötelező is maradt, kívül s belül, állam és egyház … a francia forradalom óta viszont már nem az … Tovább
A nők kezében a világ sorsa.
PATKÓ ÉS PATKÓSZEG VAGYUNK.
… a Férfi és Nő patkó és patkószeg … ló a család … lovas a közös alkotó élet, a MI, amit MI adni tudunk … sereg a Közösség … az ország az Ügy, a Közös, amit Szolgálunk … és IGEN, csata, sőt háború van … és igen, az EGÉSZ elveszett, ha az alapoknál nincs Rend … ha a patkószeg nincs jól beverve … az egész veszélyben, ha a szeg patkónak, a patkó lónak, a ló lovasnak, a lovas seregnek, a sereg országnak képzeli magát.
… ez A kihívás ma.
Az önkép, az önfelvállalás, a Rend. … és csak egyet kell visszalépjünk az örömteli megoldáshoz … szelíden és alázattal … patkó és patkószeg vagyunk … Férfi és Nő … fontos és értékes … MIND … hiszen rajtam-rajtad-rajtunk múlik a család, a lovas, a csata, az ország … és az Egészet veszélyeztetem, ha többnek, másnak képzelem magam … patkók és patkószegek vagyunk … Vas … Ember … minden “több” csak vÁLSÁG.
–
Fontos persze észrevenni, hogy a Férfi a patkó és a Nő a patkószeg. … a Férfi aki az úton, a kövezeten, a külvilágon, KÜNN állandóan csiszolódik, aki a Család, a Közösség, a sereg, az ország Terhét viseli – de a NŐ odaadaása a kapocs … a Nő odaadása, szeretete, bölcsessége, EREJE, ami a patkót és a lovat ÖSSZEtartja, a Nő tehát állandóan erős, BENN … mert a Nő szegezi, TARTJA a Férfit a Lóhoz, a Helyéhez, a Szolgálatához az Ügyhöz.
Végtelenül fontos ez. Az alázat. Az odaadás.
… ahogy az is, hogy a Férfi ehhez be KELL fogadjon … a Nőt … át KELL engedje magán, csak így kapcsolódhat, csak ÍGY rögzülhet-hasznosulhat a Férfi … csak így kerülhet a Helyére … ha FÉR belé a szög, ha ENGEDI magát odaszegezni … a Férfi Egó Keresztje. Ez. … de az újjászületése is … mert Boldog, Kiteljesedett, valóban Alkotó, funkciója szerint hasznosuló másképp nem, CSAK szegezve lehet.
–
Aztán az is fontos, hogy a patkó magában csak patkó. Nincsen kész. Nincs még a helyén. A NŐ a patkóval ló és lovas lehetőségek közül választ … talán sereget is, de ország igazából csak Egy van … még ha látszólag átmenetileg még többnek is tűnik … a NŐ belelát a jövőbe. LÁTJA a lehetőséget. Látja, érzi, TUDJA, amit a fiú, a királyfi magáról még sejetni sem mer … a NŐ VÁLASZT … és a Hite és a Bizalma és az Odaadása által születeik a Férfi azzá, akit ő már rég látott.
Így működik ez.
… és igen, végtelen nagy Alázat és Odaadás kell hozzá. … Ezért van a NŐK kezében a világ sorsa. A NŐ, ha képes magát odaadni, a Férfit kitölteni, emelni, születni segíten, ügyhöz, helyhez, családhoz, közösséghez szegezni, akkor VAN Rend. Akkor van megmenkülés, megváltás … egyéni, családi, közösségi, világ szinten is.
… nem véletlen tehát, hogy a Nők előbb „spirituálisak”.
A nagy kérdés immár „csak”, hogy mihez kezdenek ezzel … várják tovább a hozzájuk méltó „kész” Férit … aki ugye nincs … vagy képesek-e kincseieket immár hasznosítani. Képesek-e választani, adni, áldozni magukat, egy magában esendő, de Velük Valódi Csodákra képes FÉRfinak.
A Nők kezében a világ sorsa.
… de ugyanebből fakadóan más sorrend sem lehet. … A NŐnek lova és lovasa, tehát helye és hivatása sem lehet előbb. Mielőtt patkót és lovat választ. … a Patkó és a Ló meghatározza a hivataását … hiába próbál magában karriert építeni … az csak felkészülés mindaddig, míg patkót, Férfit nem választott … mármint fiút … akivel együtt, a kopás, a Lóért, Lovasért, Országért vívott kopás által szentelődnek Férfivé és Nővé.
.
Egy Vezető születése
Vezetői válságban vagyunk. Globálisan.
Ezért a széttagoltság, megosztottság, versengés, háború … az önzés, a környezet pusztítása, a recesszió … vezetői felelősség … MIND … ugyanis az emberek messze túlnyomó része nem önálló, hanem kapcsolódásban van, tehát klánokban, törzsekben létezünk … mindegy, hogy család, vagy cég, vagy civil közösség, vagy multinacinonális nagyvállalat, vagy nemzet, vagy négy jóbarát … és a klánoknak mindig van vezetője, akire a többiek hallgatnak.
… mi vagyunk a “probléma”, a halak fejei. Tovább
Szabadság = Önfelvállalás = Szolgálat
… sok-sok lelkes ember érkezik, sok-sok kincset hoznak, napról napra … de a lelkesedés általában még nagyon érzékeny, sőt, gyakran törékeny … és különösen rosszul viseli a struktúrákat, mert a lekesedés hajlamos az hinni, hogy már mindig a Fényben jár, és nincsen rájuk szüksége … holott nem … én sem … sprituális egó póznak hívom ezt, mikor nem vagyok épp benne, de mégis oda képzelem magam, és igen, az alázat a témája, kihívása az önkéntes alárendelődés.
… annak elfogadása, hogy világban Rend van, tehát igen, rend-szer is, struktúra is … annak elfogadása, hogy az öntörvényű „szabadság”, tehát a Bármi és a Semmi lehetősége az még a teremtést megelőző, tehát a Káosz állapot, és ahhoz, hogy ebből a Potenciából Valami Valóban Legyen, ahhoz korlátoznia kell önmagát … önként … tehetségei szerint … Ez zajlik. Folyamatosan. Így születik a Valami … így bontakozik az Ember … így élpül a Közösség … így nő a Szeretet … EZ a valóban szabad akarat, ami tehát nem kiszolgáltatott a vágyaknak és félelmeknek, nem a maga kedvét keresi, hanem a Mindeséggel összhangban áll … és ebbe a Rendbe való belesimulás A feladat, A felelősség, ami bár nem kötelező, de növekvő szenvedést okoz, ha akadályozom …TEHÁT nem alkudhatok tovább meg, Lépés időszerű, Rendet kell adjak, szolgáljak, teremtsek … Rendet, amire támaszkodni lehet, ami szolgálja a növekedést, az egyéni kibontakozást … Rendet, ami megkülönböztet, ami így segít, hogy magunkat megkülönböztessük, felvállaljuk … Rendet, ahol az Tag, aki tagként viselkedik, aki felelős, aki ad magából, és vendég, vándor vagy ismerős, aki csak használja a rend-szert … Rendet, ahol igenis közteherviselés van, és igenis többlet Tere van annak, aki magából többet ad … Rendet, ahol nem próbál nagynak látszani, ami kicsi, Rendet, ami összefogásra, közös alkotásra, közös megvalósításra, sőt életpálya megújításra ösztönöz … Rendet, ami többeknek fájni fog, így nekem is, azonban mégis felelősségem, épp, mert én is szolgálok … Rendet, ami őszinte … Rendet, ami Időszerű.
Mindegy ki vagyok.
… és nem érdekes, ki voltam, és tanulságos ugyan, de a lényeget illetően teljesen közömbös, hogy hogyan jutottam ide. … csak Egy számít, hogy Ki AKAROK Lenni. … itt és most. Én. Ki AKAROK lenni? … ha, ugyanis ez megvan, ha a KÉP megvan, az Ügy, az Igaz Eszme, amit szolgálok, ahogy az Én dolgom, funkcióm, küldetésem szolgálni, ha EZ megvan, akkor már Kép-es vagyok … te hát akkor már az is azonnal világos, hogy mit kell itt és most tegyek.
… AMINT a Kép Tiszta.
…Pirkadat a sötétségen TÚL vár, Lépni tehát mindig a sötétbe kell. Így tisztul a Kép. … Csak így tisztulhat. … olyannyira, hogy ahol nincs semmi ismeretlen, semmi félelmetes, semmi új, ahol nincs semmi bizonytalanság az nem is lépés valójában. … Hiszen akkor fel sem emeltem a lábam. … Félek vagy Bízom, ez az Egy Kérdés. … és mi képesek vagyunk. Fogalmilag. Mind. … Az ember KÉPes.