Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Magam miatt adok.

… pózoltam soká abban, hogy másoknak milyen jó, de valójában csakis magam miatt … mert NEKEM boldogság … adni, félreállni, kapcsolódni, csatornának lenni … a szenvedés egyetlen alternatívája … számomra … csakis szenvedésből és adásból tanultam … adásból NEKEM jobb … ugyanis Teret nyit bennem, mikor adok … mint egy víztározó … ha csak elfogadok, akkor ELFOGY bennem Tér … tehát nem jöhet az ÚJ, az időszerű … míg meg nem nyílok, míg adni nem kezdek … SŐT, gátszakadás, csapások, szenvedés érkezett, ha magamtól nem kezdtem bele … ezért KELL adásban legyek … az Egyensúly, a Béke, a Derű miatt … mégpedig mindhárom síkon … Test, Lélek, Szellem … mert befogadni, fejlődni, továbblépni csak így tudok, ha megosztok … teret-tapasztalatokat-szépséget, erőt-elfogadást-jóságot, rendet-megértéseket-igazságot … Test, Lélek, Szellem … Szép, Jó, Igaz … Atya, Fiú, Szentlélek … HÁRMAS az Út, és Mindhárom fontos … nekem fontos … felesleges tehát azon töprengjek, hogy „kinek képzelem magam”, „tartok-e ott”, „kinek jó”, „szabad-e” …

… mert MINDENKI tart ott, Mindenkinek VAN mit Adnia…. mert mindenkinek EGYEDI a tapasztalata … mindenkinek VAN olyan tapasztalata, ami másnak érték … jó tehát megnyitni ezt, megosztani, hozzáférhetőnek lenni … én pl. ezért írogatok itt … adom, amit tudok, és BÍZOM … rábízom a Világra, Rendre, a Másokra, hogy mihez kezdenek vele … elvárások nélkül … ez FONTOS … hogy SEMMI elvárásom ne legyen, hogy befogadják-e mások, amit adok … elfáradtam, amíg ezt akartam, míg célom volt, hogy érts … elfáradtam, mert erőlködtem … sőt, többé figyelni sem tudtam, mikor változtatni AKARTAM a másik emberen … olyankor már nem voltam elfogadásban … fáklyával szaladgáltam, hogy LÁSD, itt a Fény, megvan … és szinte rádobtam nádtetős házakra, hogy FÉNY, vedd már észre … nem az Igazi … ELÉG az ablakba kitenni, hogy látszódjék … elég ÉLNI … a szem az ablak, Látszik … és minél minél bátrabban vállalom magam, annál erősebb a Fény, és minél szelídebben teszem ki, annál magasabbról, annál messzebbre látszik … és ez nekem JÓ … nincs is jobb … biztatlak tehát: VAN Fény, JÓ vállalni … MERD HÁT KITENNI AZ ABLAKBA!

A férfi vonz.

… Bármit el lehet venni, bárkit el lehet csábítani … csak vonzódás, csak vágy, csak akarat … a Fiú folyamatosan vonzódik, a FÉRFI azonban VONZ … Tovább

Mától nem kérek pénzt.

… mert Áldoznom időszerű … ADNI Amit Tudok, megosztani a Bőséget … játékosan … és NEM törődni tovább azzal, hogy mit kapok érte … BÍZNI a Rendben, inni a Vizet, amiről beszélek, az Élet Vizét … a Lelkesedés Láng, a Láng Fény, a Fény Erő … LÁNG Lobog Bennem … sőt: Vagyok … Igazából a Láng Vagyok … és FA táplál, igen … és bár töprenghetek rajta, hogy honnan lesz még fa, de a Láng Dolga Égni, Bízni … WOW, hiszen a Kereszt a Fa … az Egóm Keresztje AZ Áldozat … az Egóm keresztje, tehát félelem ellenére vállalt önkéntes lemondása, alárendelődése, alázata ami ÉG … ami AZ Égbe emel … a FA … és az alázat, a szolgálat, a tűzrevetés táplálja a Lángot … deszép ez … hiszen a kereszt bennem van, mindigis bennem volt, a Félelem … és a Szenvedés EZÉRT az első fontos lépés … mert ekkor kezd tisztulni a zavar … mikor a vállamra veszem a keresztet … mert addig bennem volt, de ekkortól már megkülönböztetem Magamat a Kereszttől … meghasonlott állapot, igen, ingadozik az identitásom a Kereszt vágyai és a Keresztet Hordozó Én között … de már TUDOM … már tudom, hogy NEM a Kereszt, nem a Fa, nem az éghető, nem a félő, nem a mulandó vagyok … hanem a Hordozó, a Bátor, a Láng, az Én … a Kereszt pedig csak Fa … a kereszt “üzemanyag” … milyen tökéletes … a Fa ÉG … a kereszt az áldozat tüzében ÉG, éghet el, égethető el … CSAK abban … és amint belevetem kész … :-) … onnantól már csak Én Maradok … a Vagyok Maradok … az Én Vagyok maradok … születés … az Emberfia … nem kérek tehát többé pénzt … ÖNZÉSBŐL nem, mert NEKEM Boldogság! … és ugyanezért bíztatlak, hogy áldozz Te is, akkor gyere, ha Áldozni AKARSZ … ENGEDD, DOBD, ÉGESD azt a Fát!

A függés ellenszere a fény.

… Évtizedekig kínlódtam a szexualitásommal … párkapcsolatokban, és azokon kívül … a Vággyal, ami Árad, folyamatosan, Irányt keres magának, állandóan, és önmagába pusztul, ha kívül célt nem talál … az életem nagy részében elmondhatatlanul szégyelltem magam emiatt … szar alaknak, hazugnak, szexfüggőnek, gyengének éreztem magam, aki végtelen sok isteni teremtő energiát pocsékol, aki hiába tanult látszólag sokat, de valójában még magán sem tud uralkodni, mert lám, egy ringó csípő, egy szexuális fotó, egy kacér pillantás, egy kis önbizalom, és máris elveszett … Tovább

Mesterek nincsenek. És mégis. Vagy.

… Távoli mestereket istenítünk … időben és térben … évezredek és kilométerek … köztünk … az Igazság és köztünk … rituálékkal próbáljuk áthidalni, megidézni, visszaszerezni – rációval pedig értelmezni, bizonyítani, széjjelszedni … nem baj, szabad … de LÁTJUK-e közben, ÉRTJÜK-e, hogy az Igazság ÉL, Itt és Most él, a mindennapokban él, mindenkiben él … látod-e a Mestert a szülőben, a fárasztó munkatársban, a hisztis gyerekben, a tolakodó szomszédban? … BENNÜNK Látod-e a Mestert? … Magadat, Magunkat, Engem … és látod-e a hőségben, a fejfájásban, a látszólagos csapásokban? … elfogadod-e, vagy érteni akarod – Hála születik, vagy a vádaskodásnál maradsz? … itt és most … a kortársaidban, bennem, a szembejövőben Látod-e a Fényt? … magadraismersz-e? … magunkraismersz-e? … rámismersz-e? … elfogadod-e, hogy a Lótusz gyökerei a zavaros mélységből merítenek, hogy a Fény CSAKIS sötét háttéren látszik, hogy tehát NEM vagy kicsi, hogy tehát NEM kell magadnál nagyobbat találj? … elfogadod, vagy vándorolsz tovább, egyik idoltól a másikig, akiket aztán újra és újra cáfolhatsz, szétszedhetsz, sárba tiporhatsz? … szabad, igen … de LÁSD, hogy magadat taposod … vedd észre, hogy mind “CSAK” emberek vagyunk … és, hogy ez ELÉG … Elég Vagy … nem kell Mester … elég ha Vagy, ha Önmagad Vagy, Mester Vagy.

Én, a hagyma.

… Lehetnék kedvesebb, sokkal, és megértőbb, és figyelmesebb, és türelmesebb … szeretőbb, igen … különösen családtagokkal és munkatársakkal … kevésbé pokróc, lehetnék, sokkal-SOKKAL … másrészt egész kedves vagyok, és egész megértő, és egész figyelmes, és egész türelmes … IS … sőt, nagyon-nagyon, gyakran … mikor nem büntetem épp magam, mikor elfogadom, hogy ember vagyok, hogy igenis már sokat változtam, hogy ma épp ennyi telik, hogy ez Elég … mikor ÉLvezem az Utat … ha meg- és odaadom magam.

: )

Szeretem magam boncolni. Élve. Mert ugyan fáj, igen, és minél mélyebbre megyek, annál jobban, de aztán átlendül … a hagyma rétegei, a sok bűntudat és félelem ALATT, középen, a szív közepében, mikor semmihez eljutok, AKKOR átlendül … a Semmi Minden … Minden Ami Van és Minden Ami Nincs … Fény, sőt Hang, sőt TÉR … Isten lakik ott, a rétegek alatt, a szív közepében, Bennem … az Egy, az Igaz, a Hatalmas … az Emberfia, a Lélektől születő … ÉRkezik … Mindenkiben … sőt, LÁTSZIK, a Szemekben … MERJÜNK egymás szemébe Látni.

… DE óvatosan!

… mert az Igazság a Szemekben Van, és Látszik … de TÖRÉKENY … ezért NAGY figyelemmel, NAGY szeretettel bánjunk azzal, amit Látunk … mert sokak számára tolakodás, sokan rosszul viselik, ha valaki beléjük LÁT … ritkán szabad behatolni … ellenkezőleg … magam megnyitni Elég … a Szeretet útja az Önátadás … ha magam megnyitom, az másokat IS megnyit … mert EGY a Hagyma, EGY a Szív, EGY a Tér … mindannyiunkban … HA a magam emberségét, a magam „esendőségét” MEREM vállalni az másokat is Felszabadít, Bátorít … és ez Elég.

Kérni mágia.

… kérnem kell … folyamatosan … kérni és elengedni … Bízni … a kérés a Bizalom próbája … ettől nehéz, ettől fontos … a kérés által lépek ki a falaim mögül … a kérés a vége annak, hogy azt hiszem, megoldom, egyedül … a kéréssel megnyílok, Teret adok … tehát “kiszolgáltatom magam”, “sebezhetővé válok” … félelmetes Tovább

Mind szolgálunk, és mégsem.

Tegyük ezt Helyre … a Nőnek bár dolga, alkotása, Ügye egy Férfi, de NEM a férfit szolgálja, mégsem … szó nincs róla … hanem a Férfiban, a Férfin keresztül szolgál, alkot, épít, nemesít, emel … amint a Férfi sem egy Ügyet szolgál, hanem egy Ügyön, tehát egy Ügy körül formálódó Közösségen keresztül, tehát abban betöltött funkcióján keresztül szolgál, alkot, nemesít emel … Tovább

Az eredet kötelez.

… Férfi sárból, a Nő férfiből … teremtetett … ergo a Férfi sárban, a Nő férfiben … szolgál, nemesít, épít … Nincs Más Út … odaadás … a Férfi KINN, Fiú a Világban – a Nő BENN, Lélek a Férfiben … az ember ott szolgál, ahol épít – ott épít, ahol szolgál … játékos, önfeledt önfelvállalás … NEM kényszer … Alkotás … művészet … a Férfi alkotása egy Ügy, a Nő alkotása egy Férfi … EGYség … tehát NEM kihasználás … csakis éltetés … JÓ önként, örömmel, bizalommal Adni, Ami Lelkesít … Akinek – Amit – Amíg … JÓ a félelmeink FELÉ lépni … magunkat önként alárendelni … a Férfi Ügyet KELL válasszon, kapcsolódni funkciója szerint, és meg KELL nyissa a lelkét, fel KELL vállalja a félelmeit, be KELL fogadja a mellkasába, Szíve köré a Nőt, vissza, gondját viselni, szeretni, a Borda Erő-s, nélküle nincs Váz, nincs Rend – a Nő pedig Férfit KELL válasszon, oda KELL adja magát, kincseit, Bölcsességét, alá KELL nyúljon a rettegő Férfinek, be KELL simuljon a szíve köré, elfogadni, hinni, bízni, emelni, a Forráshoz kapcsolni … Együtt Születünk … Tánc … csak addig FÁJ, míg halogatjuk.

A napnak nincs árnyéka.

… és persze, legyünk Nappá, AZ Irány … de MÉG nem tartok ott … hiszen a Nap NEM LÁT ÁRNYÉKOT, és én még igen … wow … a Fény nem lát, nem láthat árnyékot … számára nincs többé, hiszen mindenhová bevilágít … mikor tehát árnyékot látok, helyes, ha NEM a másikkal, hanem magammal, a Fény időszakos hiányával, a saját árnyékoló reakciómmal, tehát a falaimmal, tehát a félelmemmel, tehát az önfelvállalásommal foglalkozom … hiszen NEM VAGYOK FÉNYBEN, mikor bárhol árnyékot látok … tehát olyankor segíteni, bevilágítani sem tudok, szeretettel emelni sem, elfogadni sem, jelen lenni sem … hiszen a segíteni akarás is akarás … aminek el nem fogadás az alapja … hogy változtatni AKAROK a másikon … amivel épp NEM támogatom őt, nem szeretem, nem emelem … tükör és lehetőség az árnyék … elfogadni, csiszolódni, bátran lépni, Fényt átengedni … Nap-létben növekedni … Hálát Adni… éjszakából, a félelmeim FELÉ tett lépésekből születik a Nappal … minél mélyebbre merülök, annál feljebb lendülök … amint a Nap is … önmaga folyamatos átlényegítése a Fény … hogy Adásban, Áradásban, önmaga szétszórásában él … ÉG … Van.

Newer Posts
Older Posts