Péter hazament… egészen elképesztő ez! Szétnézett, elgondolkodott, és hazament!!
Te hányszor mentél már haza?
Péter hazament… egészen elképesztő ez! Szétnézett, elgondolkodott, és hazament!!
Te hányszor mentél már haza?
Jézus a sírban fekszik. Ma, most, tegnap napnyugta óta… értem, hogy már a sonkára készülsz, de legyen még erre figyelem és idő!
A fény árnyéka félelem, a szeretet árnyéka agresszió – az agresszió végül soha semmikor nem más vagy több, mint pusztán félelem “csak”.
“Ha nem moslak meg Téged, nem lesz semmi közöd hozzám.”
Döbbenetes ez. Hogy valóban. Köze ahhoz van az embernek, akitől elfogad, másképp, mint elfogadás által nem lesz közünk egymáshoz. Egyoldalú kapcsolat. A döntés is egyoldalú, és a felelősség is. Döntése annak van, Continue Reading
Szoktam magam csúcson érezni olykor, akár egyre magasabbakon is, ahogy az évek haladnak, és már rég nagyon furcsa, hogy mennyire képtelen vagyok ott megmaradni. Furcsa, sőt frusztráló volt soká. Azt képzeltem, hogy tudom a legmagasabb szintet tartani – elvártam magamtól, hogy kellene tudjam. De nem.
A Hős Lelkes, és Teszi a Lelkesítő Dolgot, legyőzi a világot az Ügy nevében – a Vezető Lelkiismeretes, és magát, a saját Vágyait győzi le, egy Ügy oltárán.
Gonosz lélek, hmm… bennem még bizonyosan van. Esendő, halogató, túlzó, arrogáns és önközpontú, rettegő, gyermek. Continue Reading
Istenkapcsolat. Hmm… A “van-e Isten” utáni legfontosabb kérdés, hogy akkor – ha márpedig ezekszerint Van, miután ez eldől az ember lelkében (eldől és nem eldönti, ez fontos) –, tehát ha Isten Van, akkor a kapcsolat Vele miképp?
Bízni kell az igazságban. Sőt. Nem is így, hanem szabad bízni, érdemes bizni, jó bízni az igazságban. Mert lenyűgöző ereje van. Megtart, bent tart, ott tart… aki egyszer igaz dologgal foglalkozik alig kell versenytől féljen. Continue Reading