Sokat kínlódtam ezzel az “ige” témával. Hogy “testté” lett. Míg aztán azt vettem észre, hogy én valóban teremtek … szavakkal … dolgokat. Mert a tetteket megelőzi, ahogy és amiről beszélek. Amit a figyelmem határoz meg. A figyelmemet pedig a reményem. A reményemet a hitem.
Azt látom az életben, hogy a szavai által minden ember folyamatosan mutatja, ami tett benne születik, amiből a benne élő remény nyilvánvaló, ami az ő személyes hitét mutatja. Az ember öröme szeretetre való képességének függvénye. Ami néhány szóból látszik, ha figyelek.
Hit, remény, öröm, szeretet téma végpontja az ige. Mondhatnánk, hogy következmény, de szerintem nem az. Mert egymás nélkül ezek nincsenek. Az ige a hitből következik, a szavaim gyökere a világképem. És így a hit valóban teremt. Hit-remény-tett-ige egysége teremt.
Csodás feloldása ez a “maradjatok meg bennem!” felszólításnak. Ami szintén nehezen érthető, ha egy emberre, vagy akár személyre vonatkoztatjuk – hogyan maradjak meg egy emberben? Míg ezzel szemben, ha a szavak-ige szintjén nézem, az nagyon is megy.
Miben is? Teremtésben, rendben, igazságban. Jézus az Atyában, és én Ő-benne. Rész-egész viszony. Felfoghatatlan a lépték különbség, de mégis: egységben. Csoda, hogy mennyire “egyszerű” az élet (helyes döntéseket hozni), amint ez átkattan. Atya, Jézus, én. Fraktál.
Hogy miért irogatok ezekről? Mert az a tapasztalatom, hogy hinni kevés. Sőt. Emberektől hitet kérni lehetetlen. Hanem helyes megközelítést kell találjunk, ahogy érteni is tudjuk a világot magunk körül – és amit érteni vélünk, arról beszélnünk kell, hogy egyre tisztább legyen.
Ami az örömhír átadása, tehát az “evangelizáció”. Muszáj beszéljek róla, amit már értek, ami által szükségszerűen terjesztem. Mert (1) öröm, amit meg kell osszak, (2) ember vagyok, tehát hiú, büszke magamra, hogy értem, (3) kell beszéljek, hogy még tovább, egyre jobban értsem.
És így fény az ige. Valóban. Mert, ahogy beszélünk – azzal arányban amennyire igaz – reményt ad másoknak. A sötétség az igazság hiánya. Szomjazzuk. Fénylik. Ellenállhatatlanul fénylik, tehát vonz, tehát megérint, tehát megértjük, tehát terjesztjük magunk is, és kapcsolódunk.
Ami Isten országa. Benyomásom szerint. A kapcsolódás. Az összhang alapú kapcsolódás. A szavak által folyamatosan növekvő összhang-igazság-fény vonzása körüli kapcsolódás. Nem csak emberek között, hanem így a Teremtéssel is. Csoda ez. Lehetőség. Feladat. Küldetés.
–
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
–
Boldog Karácsonyt kívánunk!
A kép szenteste készült.
🎄
Öröm, ha megosztod!
