Gyakori helyzet ez, hogy de mondja a férfi el, mi a baja. És nem. Nem mondja, nem mondom, nem tudom mondani, mert a bajom pontosan ez, a szavak, az értetlenség, az összhang hiánya, és a kérdés csak még jobban felhúz, ahelyett, hogy megnyugodni segítene. A férfi tettekből ért. Ne kérdezd tehát, hanem Szeresd! Tettekkel. Sőt. Tettekkel és kitartóan, mert nem fog tíz másodperc alatt megbékülni, akár közel sem enged még ennyi idő alatt. Nem mert nem akar. Hanem mert nem tud. Őseredeti, akaratomon kívül düh foglya vagyok ilyenkor, amit leküzdeni a nő kitartó tettei tudnak segíteni. Szavak nem. Mármint kérdések semmiképp. A szeretet tettekben lakik, a szerelem tettekről ismerszik, amik – tehát a nő tettei – nélkül a férfi magára marad, magába fordul, akár apokalipszisbe süllyed. Értsd ezt! Hogy tehát nem direkt okoz szenvedést. Neked. Hanem maga van rosszul, és nem tud kijönni. Menj hát Te oda hozzá, érintsd, öleld, nyugtasdt meg, szeresd! Tettekkel. Magabiztosan, határozottan, egyenesen. NE óvatoskodj, NE próbáld, hanem Tedd, biztos Hittel, bárhogy háborog is, MERJ az érzésedre hallgatni, hogy sikerülni fog, a vad tenger hullámain átkelve a lelke közepén levő szigetének csendjét, az ott egyedül vacogó fiút el csak így érheted. Ne próbáld. Tedd! Magad miatt is, mert különben dühöngeni fog vagy mélydepresszióba zuhan, mely kettő közül – talán meglepő módon – az előbbi a jobb, mert azt jelenti, hogy még él a kapcsolat, még fontos neki, még próbálja valahogy, ahogy épp sikerül, a helyzetet normalizálni azzal, hogy a gőzt maga vezeti le. Ha meg sem próbálja, akkor bár ez diplomatikusnak, talán kívánatosnak tűnik, de valójában steril, meghalt. A szeretet-kapocs. Akkor. Tehát megcsal, szeretőt tart, vagy magában szárad… Nos? Dühöng és felrobban vagy megnyugtatod. A feszültséggel valamit kezdenie kell, amikor az önkontroll határain az túlnő, már csak e két lehetőség marad. Nos? Fején a szelep, de csak tettekkel érheted el.
Öröm, ha megosztod!
