Fiatalságom nagy részében vitatkoztam magamban Jézus isteni mivoltával. Hiszen ember volt csak. Ugyanúgy, ahogy én. Sárból született, vérben, kenyeret evett, sőt megtagadta a rokonait és az édesanyját, akkor hogyan mondhatja, hogy ő felülről való, és én „csak” alulról. Bizonyosan téves tehát a szöveg, évezredek és papok ferdítették ilyenre, hatalmi érdekekből, mert nem lehet igaz, hiszen ő is ember volt csak, ő is alulról született.
Aztán kiderült, hogy mégis. Lehet.
Saját élmény útján. Válságok mélypontjain. Kiderült, hogy mégis, lehet, mert van a Nagyobb. Van és segít, tehát szeret, ami után – az elmúlt tíz év nagy részében – úgy éreztem, hogy akkor tehát én magam is ebből a forrásból kellett érkezzek, felülről, és oda tartok vissza, amit ezoterikus irodalom oldalainak ezrei támasztottak számomra alá, hogy Egy Aki Van, tehát bizonyosan én is része. Vagyok. Az egy Én Vagyoknak, amint az a blog címéből és régebbi írásokból látszik. Ami még mindig ellentmond persze az alábbi idézetnek. Ezekben az években a ferdítés bűnét az évezredek és a papok az egyén elnyomása céljából követték volna tehát el. Így vélekedtem. Hogy az isteni forrást, a nagyszerűség lehetőségét tőlem megtagadták, emberek az eredetüket elfeledték, és ezért bűnhődnek, holott egy Én Van, mindenkiben születőben, és ennek az Egy Énnek vagyok én is része, az ember igenis isteni.
Aztán kiderült, hogy mégsem.
Mármint igen, mert a lehetőség ez, de a szeretet rendjének lényege a meghívás, hogy túl csak az él – Isteni szférába csak az emelkedik, értsd: örök élet – akinek magát kapcsolni valóban sikerül. A nagyobbhoz, tehát a Szeretet Rendjéhez. Szuverén döntések által. Aki a helyét elfoglalja, aminek lényege, hogy többé VALÓBAN semmit nem tesz az Atya akaratán – a Szeretet Rendjén – kívül, hanem azt belülről gazdagítja, egyéni színei által, magát így megvalósítva. Sőt. Az Atya, és a benne álló Jézus akaratán kívül nem megy az ember innentől, más szavakkal: az ő királyságán belül marad. Én Vagyok tehát, igen, de NEM azonos, és végképp nem született Isten. Hanem meghívott rész, de még különálló konkrét személy, az Egy Énségbe közeledve, alulról, saját erőből, választások által, ami az evolúciós, tehát állati eredetű lények kegyelme. Szemben Jézussal, aki teremtett. Akinek az Akarat nyilvánvaló, míg mi felfedezzük azt. Micsoda Kegyelem… hogy játszhatunk, hogy a Rend egyaránt megengedi, hogy különállónak és jobbnak – tudomány, egó, materializmus –, vagy egynek és azonosnak – ezotéria, megvilágosodás, spiritualizmus – tévedjünk magunkat. Miközben az igazság középen. Pontosan, ahogy Jézus mondta. Alulról indulunk, felfelé tartunk, az Út tehát Lineáris, és a megérkezés egyáltalán nem garantált. Nos? Jó Igazodást és csodás tavaszt kívánok legnagyobb szeretettel! :-)
–
A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.
Jn 8,21-30
Öröm, ha megosztod!
