Az egyik legkeményebb felismerésem a közelmúltban ez, hogy nincsen rám szükség. Jó, hogy itt vagyok, igen, van is mit adjak, Dolgom, van, de úgy szükség rám, hogy nélkülözhetetlen lennék nincsen. Sőt. Nem is lesz. Tovább
Gyönyörködtess!
Akkor tehát újra, erről, gyönyörködtess, mert muszáj! A Nő gyönyörködtet, mert szüksége van a gyönyörködésre, tehát csakis gyönyörködtetés útján, hogy ő választja meg, magát merre adja, lehet Ura az életének. Fontos ez. Tovább
Aki érkezik, kívántam.
Aki érkezik, azt kívántam. Mindenkit. Még ha nem is értem. El pedig csakis az megy, akire már nincsen szükségem. Pontosan akkor. Tovább
Pünkösd a Vigasztaló.
Sokkal nagyobb vagyok belül, mint kívül, évek óta élményem ez, szinte félelmetes, hogy mennyivel, máskor elkeserítő, nézőpont dolga, de a játék számomra végül erről szól, a leglényege, felszínre hozni, megengedni az Igazat, ami belül van. Mármint a lehetőség igazsága van belül, kívül pedig a megvalósítás igazsága, ott tartok. Tovább
A jó üzlet nagyvonalú.
Éppcsak felszállt a gép, de már érzem, hogy jó az Irány, hmm, szimpatikusak ezek a skandináv emberek. Sőt. A légitársaság is. Hogy mi a különbség? Nagyvonalú. Tovább
Jézus maga miatt jött.
Jézus nem azért jött, hogy megváltson minket, engem, csudába is, nyilvánvalóan nem, ahogy én másokat akarattal meg nem válthatok, ugyanúgy nem, ő sem. Dejó. Tovább
Lassúság. Erő.
Bolondok napján kiálltam azzal, hogy jó lenne valamit, közösséget csinálni, és egészen elképesztően lenyűgöző, hogy mennyire nagyszerű emberek érkeztek, dolgok történtek azóta. Hmm. Férfi és női körök, vezetőképzés, kirándulás, sőt „Lovagi Torna” is volt már, és bár kívülről talán úgy tűnik – tűnhet úgy – hogy Tovább