Aki érkezik, azt kívántam. Mindenkit. Még ha nem is értem. El pedig csakis az megy, akire már nincsen szükségem. Pontosan akkor. Tovább
Pünkösd a Vigasztaló.
Sokkal nagyobb vagyok belül, mint kívül, évek óta élményem ez, szinte félelmetes, hogy mennyivel, máskor elkeserítő, nézőpont dolga, de a játék számomra végül erről szól, a leglényege, felszínre hozni, megengedni az Igazat, ami belül van. Mármint a lehetőség igazsága van belül, kívül pedig a megvalósítás igazsága, ott tartok. Tovább
A jó üzlet nagyvonalú.
Éppcsak felszállt a gép, de már érzem, hogy jó az Irány, hmm, szimpatikusak ezek a skandináv emberek. Sőt. A légitársaság is. Hogy mi a különbség? Nagyvonalú. Tovább
Jézus maga miatt jött.
Jézus nem azért jött, hogy megváltson minket, engem, csudába is, nyilvánvalóan nem, ahogy én másokat akarattal meg nem válthatok, ugyanúgy nem, ő sem. Dejó. Tovább
Lassúság. Erő.
Bolondok napján kiálltam azzal, hogy jó lenne valamit, közösséget csinálni, és egészen elképesztően lenyűgöző, hogy mennyire nagyszerű emberek érkeztek, dolgok történtek azóta. Hmm. Férfi és női körök, vezetőképzés, kirándulás, sőt „Lovagi Torna” is volt már, és bár kívülről talán úgy tűnik – tűnhet úgy – hogy Tovább
Szerelem vs Szeretet
Szerelmet vadásznak sokan, körülöttem, párkapcsolat néven, mámor, bódulat, nekem, enyém, most, konkrét függés, megszállott egó tobzódás, és én ÉRTEM ezt, de emberek, ez így NEM megy. Nem fog menni. Körben rohangáltok az önzés poklának bugyraiban, önmaga paródiája csak szépség és vonzalom, míg hasznosulni nem kezd. Tovább
Do. Or do not.
Szeretni azt tudom, aki Lát. Engem. Amihez mutatni kell magamat. Totálisan. Minden más kevés. A férfi útja ezért az önfelvállalás, mert örökké marad magára, falazza magát a megalkuvás, tehát a félelem börtönébe, aki ezt nem meri. Muszáj. Basszus. Semmi más, semmi, de semmi, de semmi más nem elég mint a MAXIMUM, amire a férfi képes. Fér-fi. Csak az. Tovább