Merengésre csábít az eső, és az elmúlt napok olvasmányai, juhokról, pásztorról, birtoklásról, élet adásról és az egy akolról, hogy mindez számomra hogyan érthető, egyéni életre vonatkoztatva konkrétan mit tanít, szeretettel, alább.
„Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.”
és
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut — a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért.”
és
„Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él.”
*
Izgalmas ez, nagyon. Először is a hallgatnak a szavára rész. Annyira világos, annyira egyértelmű, a figyelem felelősség címen írtam minap erről, hogy, akkor most más szavakkal: pásztora vagy annak, aki hallgat Rád. Mindenképp. Ugyanis a tolvaj és a rabló szavára a juhok nem hallgatnak, idegenek hangját nem ismerik, ha tehát Rád igen, akkor VAN kapcsolat, pásztoruk vagy, arra az időre amíg, mindentől függetlenül, ami hasznosulásod módja is, tehát, hogy hová tartozol. Oda, akik hallgatnak Rád.
Aztán a birtokos jelző. Juhai. Nem juhok, hanem juhai, ami nagyon, nagyon kemény. Nekem legalábbis, évek óta. Hogy valóban. Sokkal, de sokkal erősebb kötelék, felelősség, ami ellen én például soká berzenkedtem, hogy de nem az én közösségEM, munkatársaIM, társAM, hanem én csak úgy vagyok, segítek, amikor kell épp, de hát szabadok, emberek, hogy lehetnének az enyémek. De mégis. Azok. Amint gyermekEM és nem gyermek. Ugyanúgy. Amit az ember komolyan gondol és vállal, ott birtokos a jelző, tehát a Felelősség. Totális. Hmm. Ijesztő ez, csudába is, bevallom, de akkor is. Így van. Felelek.
Aki nem felel, aki nem érzi magáénak, az csak béres. A béres elszalad a veszélyek, kihívások elől. Feladja. Nem gondolja magáénak. Mért kockáztasson. ÓRIÁSI különbség. A világ béresekkel van tele, de igenis tulajdonosok kellenek. Akik az Övéiknek érzik a töbnieket, a bármit, amit vezetnek, család, munka, közösség, mindegy, a Harcnak érteleme csak úgy van, ha a beleállás totális, ha tehát megadom magam neki, teljesen, aminek eredménye, mutatója, hogy nagyobbá, fontisabbá, szentebbé válik, mint az én életem. Hmm. Egy anya bármikor az életét adja a gyermekéért. EZ a szint. A pásztor szintje, aki életét adja az övéiért. Bármikor. Nem Igazi, nem Harc, nem Ügy, amiért nem.
Aztán ez. A test és vér adása. Mit is jelent ez? … Testet és Vért jelent. Először is. Erőt és Akaratot, amit valóságosan, szó szerint Ad az ember azoknak és azokért, akiket a magáénak érez. Örömmel és magátólértetődően. A szülők ismét jó példa, ahogy belénk őszültek, szó szerint, mert valóságos életerőt, valóságos testet és vért áldoztak ránk és értünk, legjobb tudásuk szerint. Amit fontos megengedni, a szülőkhöz a kulcs, a jószándék, minden szülő jószándékú, aszerint, ahol ő tart, tessék ezt észrevenni, tökéletesség elvárását róluk, tehát magunkról levenni.
Végül, a tág kép, hogy hogyhogy feltámadunk, és mi is ez az egész. Hogy eszem az ő testéből és iszom az ő vérét, ugyanmár. De mégis. Ez is nagyon izgalmas. Egész egyszerűen Igaznak érzek dolgokat, amiket mondott, és ezzel magamba fogadom, évezredek távlatából, de mégis. Iszom a vérét. És releváns számomra az élete példája, a teste sorsa, tanulok belőle, tehát befogadom, a testét, szó szerint. Lenyűgöző ez. Test és Vér, Példa és Tanítás, Eszem és Iszom. Őt eszem és iszom, sőt, aki engem eszik és iszik is őt eszi és issza, és aki másokat, akik őt, is őt, és így valóság, hogy Csak egy Akol Van.
*
„Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Bőség, igen. Magamnak vagy Nekik a lényeg.
„Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
Szó szerint valósul meg. Vallásokon túl. Folyamatosan. : )
Öröm, ha megosztod!
