Hogy ez közhely? Persze. Mégis sokan kínlódnak vele. A feszültség oka, hogy a Nő többet, nagyobbat Lát a férfiban, mint ahol az tart, fogalmilag, hiszen ezért választotta, különben nem is lenne vele, várja tehát nagyon, hogy odaérjen már, amit ő, a Nő a lelki szemeivel régen lát, türelmetlen, aminek okozata, hogy azonnal változtatná az öltözékét is meg, aszerint, ami a potenciál benne, ami a lehetőség, ami a jövő, amilyennek ő a Férfit magában már ma is tudja. Tovább
Férfiaknak, munkatársaknak, sőt, munka társaknak, tehát szövetségeseknek írtam ma az alábbi sorokat, de ide illik, sőt, nők számára is releváns, mert a Férfi-Nő viszonyra is ugyanígy, ugyanez igaz. Metszeteink témából indultunk. Hogy találjuk meg a metszeteinket, működjünk úgy, működtessük azokat közösen, amire nagyon erős zsigeri éreztem volt, és akkor innentől a levél, hogy:
Nincsenek metszeteink. Tovább
Hanem a nők közössége. Mindenek alapja, ami legbelül van. Ez. Logikusan következik mindabból, amit már leírtam, de legyen kimondva is. Nők Körei a társadalom legkisebb egysége, Tovább
Pattanásig feszült s ég az élményem, néhány napja, hete, mondani és tennivaló, feszít, de annyi már és annyira, hogy lebénít, nem tudom, lehetetlen ezt mind, cselekvésig alig jutok el, mert annyira frusztrál a nagy tisztánlátás, hogy mi mindent lehetne és kéne, hogy bénán állok, lemerevedve, mint szarvas a reflektorfényben, megvalósítás helyett. Aztán ma rácsodalkoztam erre. Napforduló. Fény. Maximumon. És tényleg. Felszívtam magam, robbanásig, túl, mintha egy hatalmas belégzés lett volna a tavasz, az egyensúlyi pontot régen, mohón elhagyva, túltelítve, amit most szépen kifújni kell, majd, a nyárvégi, őszi hónapok alatt. Hmm. Karácsony előtt fog elfogyni, akkor az erőtlen, a fénytelen, a másik véglet, lesz, vár, van minden évben, de ezt a nyárit így még nem azonosítottam. Fényből is megárt a sok. Megértések, projektek, feladatok, vázlatok, megkezdve sok, amiket most gondozni, beérlelni kell, majd. Csudába is. És leállni az önostorzással, hogy nem elég jók, csak mert nem készek, hogy tehát béna vagyok. Persze, hogy nem. Idea magok gyorskeltetőben, idő még, sok idő, szeretet, figyelem, míg ebből élő szervezetek lesznek. Megengedni. Muszáj, mert belepusztulok e túlfeszítettségbe különben. Vicces amúgy. Ez. A Fény túlzása, amiben vagyok. Abszolút tisztánlátása annak, ami a Dolgom, amit Tennem kell, ahogy, és közben teljes képtelenség a kivitelezésre. Napfordul-ó. Ilyen. Nekem. De kitartás. Mindjárt túlvagyunk rajta! : )
Szeretettel hívlak spontán teázni MA estére. :-) Egy ideje úgy érzem ugyanis, hogy jó lenne találkozni, csakúgy, kapcsolódni, beszélgetni Veletek, akik olvastok itt, különösen előfizetőkkel, és bár az Együgyűek Társasága is erről szól, de az más mégis picit, mert tágabb, játékosabb, érthetőbb, vagy talán épp nem, mindenesetre számomra szubjektív eggyel külsőbb kör, akik a játékokban ott résztvesznek, mint akik értenek, követnek itt, és időszerűnek érzem, hogy ennek is adjak felületet. Tehát ma este, nem fagyizás, hanem teázás, 7-től az 1000tea Teázóban, ha jöttök, amíg maradunk. Váci utca 65. Spontán az ötlet, mások sem ismerik egymást, szerintem ettől érdekes. Téma pedig bármi lehet, amiről írok, vagy kérdések, amit hoztok, és bennem is van egy idea, amihez visszajelzéseknek örülnék. Hála, István
– „Szerinted mit tegyen az a fickó, aki nem mer közeledni a nők felé? Pedig vágyik… akarna… szeretne… jó lenne… de úgy tűnik szeretni sem tud… még… vagy egyáltalán nem… és ezért inkább csak magában van.” – jött a kérdés. Tovább
Az egyik legkeményebb felismerésem a közelmúltban ez, hogy nincsen rám szükség. Jó, hogy itt vagyok, igen, van is mit adjak, Dolgom, van, de úgy szükség rám, hogy nélkülözhetetlen lennék nincsen. Sőt. Nem is lesz. Tovább
Akkor tehát újra, erről, gyönyörködtess, mert muszáj! A Nő gyönyörködtet, mert szüksége van a gyönyörködésre, tehát csakis gyönyörködtetés útján, hogy ő választja meg, magát merre adja, lehet Ura az életének. Fontos ez. Tovább