Az Új a Régiből születik. Mindig és csakis. Jó erre emlékezni, valahányszor akadást, fájdalmat, szenvedést látok vagy tapasztalok, hogy az Új a Régiből születik, és mint minden születés, igen, persze, hogy Fáj, de lenyűgöző, sőt, katartikus mégis, amint a saját széttépett testemen – álmomon, vélekedésemen, reményemen, megszokásomon, illúziómon – túlnézve, tehát a Régit elengedve, az abból épp születő, születni próbáló, életéért küzdő Újat, Csodát, Lehetőséget észreveszem. Keresd tehát, ha fáj. Az Újat. Mert okkal fáj, sosem fáj ok nélkül, felfedeznivaló Van ott, ahol Fáj. KERESD, sőt, engedd meg, segítsd az Újat, mint a szülő nő végül, minden erővel nyomja, és totális ellazulás, és minden erővel nyomja, és totális ellazulás… Csakis így juthatunk át. A Boldogságba. Ami, igen, a következő Fájásig tart.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!