Nőnap alkalmából a kreativitásról. Mert igen. Kreatív a nő is. Mindannak ellenére, amit közös ügyről, táncról, nemi szerepekről írtam. Persze, hogy az. Tele ötletekkel, és egyik jobb, mint a másik, sőt, megvalósítani is képes azokat, gyakran épp kevésbé fél belevágni, mint a férfi, hiszen zizgett, egész életében, csak egy újabb irány, nem veszi túl komolyan, tehát nem is gondolkodik hónapokat, hanem teszi, és neki, lám, megy is, neki bezzeg megy, neki épp ezért megy. Csakhogy. Nem ez a Dolga, mégsem. Mert A Lényeg, az Élet, az Iskola Lényege: lerakni, elengedni. NEM arra menni, amerre könnyű. Hanem arra, emerre Nehéz. És most nem a tehetségről beszélek, a tehetségem az, ami könnyen megy, a funkcióm az, egyértelműen, hanem, hogy MIBE vágok, hogy a Dolgom, az Ügyem mi, ahhoz a helyes Irány a félelem. Tehetségem, ami könnyű, de a Dolgom az, ami nehéz. Nagyon kemény ez. Nagyon, nagyon. Ahol az egóm szűköl, AZ a Dolgom, amitől legjobban félek, mindig az, ami a alázat próba. A Férfi az Ügytől, a Feladattól, a Kihívástól, a Beleállástól, a Döntéstől, a Felvállalástól, a Megnyílástól retteg, neki az végtelenül nehéz, tehát Dolga, míg másrészt a Nőnek ez könnyebben megy, koordinál ő bármit, ha épp kell, dönt is, földön jár, kézben tart, de neki éppen ezért NEM ez a feladata és kihívása. Hanem a Követés. Hogy MINDEN erejével, lehetőségével, képességével követni, MINDEN tehetségével hasznosulni hol tud. Számára ez. Amihez a “sajátot” le KELL rakni, bármilyen nagyszerű is a projekt, és bármilyen sikeres is benne, és bármennyire is megváltja a fél, vagy akár az egész világot. A Boldogságához a “sajátot” le kell rakja. Muszáj. Végül. A Próba. Mert csak így lehet kapcsolódás, tehát Férfi-Nő egység, sőt, Ügy-Férfi-Nő, egység. Ami alapján másrészt tipizálható a női életút is ugyanúgy, amint a Férfi Fiú, majd Vándor előbb.

Lány, Vezető, Nő.

A lány királylány, aki az álmai, az ábrándjai, tehát önmaga körül forog, miközben természetes hajlamainak megfelelő kondícionált szerepének falai között él. Csakhogy hiába nevelték így, egészen biztos nem lehet abban, hogy valóban a lágy, a nőies, a követő a neki való, mely okból vagy boldogtalan marad élete végéig, mert nincs nyugalma abban, hogy “helyesen” éli az életét, vagy tapasztalnia KELL, hogy mi van, ha változtat, és a saját akaratát középpontba állítva picit önközpontú, mi van, ha ő vezet. A többség valamilyen “sorscsapás” hatására vált ritmust. Leggyakrabban kapcsolati “kudarc” az ok, kortól függetlenül, tehát a tindézser szerelmének kudarca után felkeményedő, a harmincas éveiben megcsalt, elhagyott, és az ötvenévesen rájött, hogy hazugság a házassága mind ugyanaz az eset, amiben az is közömbös, hogy az Igazság derült ki, vagy “baleset”, vagy anyagi “válság”, vagy rákos “megbetegedés” hatására kezdett az élete mélyebb összefüggésein elgondolkodni. Mindegy. Sőt. A “hibás” szerepet pontosan másoló, a “helyesnek” az ellenkezőjét lázadásból játszó, az árva, a fiúnak nevelt, és a szüleikkel az “egészségesnél” mélyebb intim lelki kapcsolatot vagy haragot ápoló nők sem különböznek, csak náluk a váltás és keményedés sokkal korábban, kora kislánykorukban történt. Mindegy. A lényeg, hogy

a királylány egy ponton Kezébe veszi az Irányítást.

Mármint a királylány “király” része, abszolút jószándékkal, mert önvédelemből, és ugyanebben a pillanatban a “lány” meghal, mint Csipkerózsika, elszunnyad, miután beleharapott a mérgezett almába, ami itt is a vélt tudás arroganciája. A csókot még mindig, ezután is, örökké várja, azonban a) nem tesz érte, óvatos, b) hozzáférni egyre nehezebb az évek múlásával, elvadul a környezete, c) a benne elszabadult Egó “király” kemény, bizalmatlan és kreatív, a legvadabb projekt is könnyebb, semmint, hogy melegadja magát, büszke is rá, értéknek hiszi, sőt, sárkány formájában őrködik, esetenként kérőket pusztítva tombol lelke magánya tégláiból épített, borostyánnal benőtt, büszke vártorony börtöne alatt. Íme a Vezető. FONTOS, hogy ez nem baj. Hanem korszak. Báb. Amin a Nő születéséhez át KELL menni. Meg KELL ugyanis az embernek tapasztalni a sötétséget, hogy a Fényt nem hogy értékelni, de egyáltalán észlelni tudja, mert az csakis az ellentétes tapasztalás hátterén látszik. Fontos és értékes teház. Alesetei az Amazon és a Boszorkány. Az Amazon direkt erővel, karddal, férfias módon küzd és vezet, a Boszorkány nőies, látszólag be- és elfogadó, de közben mindenkit manipulál, akarata érvényre így jut. Mindegy. A Lényeg a tapasztalás, ami JÓ, mert növekvő Boldogtalansághoz vezet, aminek Szenvedés az eredménye, ami az emberek egyik legnagyobb ajándéka, mert mindenkinek van egy pont, amikor már nem bírja tovább és akkor változtat, mármint megadja magát az Újnak, ami a következő, a Nő korszak kezdete, amikor egy Lovag végül átvágja magát a női lélek elvadult bózótján, sőt, nem is vágja, hiszen nem tud róla, csak arra viszi az Irány, és megtalálja, és meglátja, és megcsókolja a “lányt”, aki változatlanul Szép, aki mindvégig benn aludt, és aki most végre felébredve elmondja neki, hogy miképp lehet a sárkányt, tehát az önvédelmét levágni. Bizalom a Nő születése. És ugyanebben a pillanatban mintegy varázsütésre teszi le “saját” projektjeit is, de nem mert úgy dönt, hanem mert a Férfi, és amit a Férfi kép-visel, az Ügy, ami szemében Csillag, ami léte Forrása és Célja, ami által a Nő lelkébe egyáltalán betévedhetett az végtelenszer Nagyobb és Lelkesítőbb, mint bármely egó projekt, tehát abba Áll bele, a Zenébe, ami az Ügy, amit a Férfi is követ, és a Férfit a Nő, játszva így táncolnak, Ügyben a Férfi, Férfiben a Nő, világok így épülnek általunk. … Boldog Nőnapot kívánok! : )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!