Hupsz, ez megint kemény. Sokan keresik, próbálják feltámasztani, de nincs. Női erő. Mármint saját erő nincs, tehát magában nincs, nem mondhatja rá, hogy az övé, senki, mert mint az áram, olyan az Erő, hogy alig tárolható, mint a víz, hogy szétnyomja a gátakat, kiveri a biztosítékot, ha tárolni próbálja az ember, mely okból tehát az Erő csakis ármalásban Létezik, mindenkor, áramlásban KELL legyen, csakis adás, átadás, hasznosulás során tapasztalható, csakis így nőhet, csakis így lehetünk Jól, tehát Boldogok, amihez viszont
Irány KELL neki.
Az erőnek. Mindenkor. Sok nő problémája ez körülöttem. Halmozni próbál, de nem ad, visszatart, mert nem bízik, vagy mert úgy érzi, nincs hova adjon, amitől az Erő, Irány híjján apad, ami van megromlik benne, sőt önpusztítóvá válik. Sokan próbálnak, a gyermeknek adni ilyenkor, értük élni, azonban a gyermek a cél nem lehet, az erőt nem fogadhatja, mert a gyermek belül van, a gyermek a Nő része, mint ilyen az erő forrásához csatorna maga is, akin keresztül a Nő FELÉ jön az áram, tehát nem lehet a hasznosító, hanem az Erő hasznosulni csakis kívül, a világban tud. Amihez iránya KELL legyen. Mégpedig konkrét.
Külső.
Ahova a Nő a figyelmét, tehát a Bizalmát, tehát a Hitét adja, ott hasznosul, tehát ott emel, tehát ott ad, függetlenül az időtartamtól. Adni kell. Adni kell, muszáj Adni, folyamatosan, mert a Nő atomerőműre van kötve, őbelé érkezik a szál, az Erő, amitől magát elvághatja ugyan, de ezzel arányban az élettől is szakítja, tehát sorvadásra ítéli magát, sőt, a gyermeket is. Kemény ez. Hogy karrier sem megy végül egyedül. A világi cél, projekt, lehet a külső irány, de mindig átmeneti csak, amit mégis hajtani KELL, beleállni, ha Lelkesít, akkor Csinád, mindegy miket írok én itt,
mert a Cél akarásán csakis így juthatunk tovább, hogy megpróbáljuk elérni. Muszáj. A nő igenis Adjon tehát a világnak, bárkinek, projekt, önkéntes munka, akár kurtizánság, ha konkrét Férfi nincs még, akkor Válasszon, Akarjon, míg ezekbe végképp kimerülve a megadás, tehát a célok elengedése, tehát a világszépség is megszületik, amivel egyidőben a Kérő, a Férfi is meg fog érkezni. Igérem. De ehhez az Akarást kell őszintén vállallni előbb. Belehalni abba, hogy sajátnak tévedi az Erőt, és önmagáénak a Döntést. Tapasztalni, hogy szenvedéshez vezet. Hogy nem. Mert csakis így, csakis szenvedés által tudjuk végül megadni magunkat az Igazságnak, hogy Funkciónk Van. Hasznosulásunkat a Tartozásunk határozza meg. Tehát a Helyünket is. Tehát a Társat is. Tehát a Boldogságunkat is.
Öröm, ha megosztod!
