Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Követed-e?

A jótevő, a nagyobb, a mester, a bölcs, a gyógyító néha korlátoz is. Más szavakkal: olyan utasítást ad, amit nem értek, ami az én józan eszemmel – segítséget kaptam, hadd kapjon más is – avagy vágyaimmal – boldog vagyok, azonnal el kell mondjam – ellentétes. Fontos ez. Hogy betartom-e. Tovább

„Hiszen ezért jöttem.”

Tovább kell tudni lépni. Elképesztően fontos ez, hogy lehetek nagyon hasznos abban, amit csinálok, de ha úgy érzem, hogy a Dolgom tovább van, akkor tovább kell tudjak lépni. Bármiből. Még a látszólag legmagasztosabb vagy Tovább

„Mint akinek hatalma van.”

Ismered az érzést? Számomra a világon a legmagasztosabb és egyszerre a legfélelmetesebb. Ez. A Hatalom. Jön és Árad, szinte átveszi felettem az irányítást, pontosabban magam adom azt át, és a Hatalom nyilvánvaló. Nekem, érzetem van róla, hogy elképesztő hatalom használ, és az embereknek, akiken ennek a hatását látom. Szinte ellenállhatatlan. Mármint nekem az, mert függöm a gyönyört, a számomra ismert legmagasabbrendű boldogságot, ami ilyenkor eltölt, szépen messze túl az élmény, és a befogadók számára is, mert az ember beleremeg. Le-nyű-gö-ző. És pontosan ettől félelmetes, mert a kicsi egó benn szűköl, hogy Te jóságos Ég, mi ez, egyrészt, másrészt persze, hogy jól használom-e. Ami nyilvánvalóan ostobaság. Mert a hatalom használ engem. Hmm. Megvan. Felrovom ezt a fordítás pontatlanságának. Nem nekem van hazalmam, az embernek nincs, nem lehet, hanem Hatalom Van, ami az ember által megnyilvánul. Tehát „aki Hatalomban Van” lenne a helyes fordítás, vagy valami hasonló. Hmm. Tehát ismered? Nyilván. Bizsergető, energetizált, magasztos érzés bánna lenni, utána jóleső fáradtság. KELL hogy ismerd, mert minden emberben Van, a Világ nem áll másból, tehát engedd és add at magad neki, mikor közeledik. Hatalom, Szeretet, az Isten Akarata. Szavak csak, de az ÉLmény a Lényeg, ami igenis kiűzi a sötétséget, ha használni, ha a Fényt beengedni mered.

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 1,21-48

Meddig tudsz ellenállni?

A tevékenység közepéről hívta őket el. Kemény ez nagyon, tessék észrevenni, hogy mind csináltak valamit, volt egy életük, mígnem egyszerre csak megfejelent… egy Személy, egy Ügy, egy Hívás. A semmiből. Sokan küldjük ismételten el, kérjük a sokadik haladékot. Elképesztő kegyelem, hogy mégis visszajön, újra és újra. Mármint nem Jézusról beszélek, konkrét személyként, hanem az Ügyről, tehát a konkrét Lelkesedésről, ami a Te személyiséged számára tökéletes. Tennivaló és Vár. Akár évek óta. Hmm. Ügyekben és Tettekben valóságosan az Isten vár, kapcsolódásom legigazibb módja ez, az Alkotásban így, minden erőmmel, de magam megadva, követve részt venni. Csakhogy. Egyrészt a totális bizonytalanságba hív, nyilván, mindig, másrészt, persze, hogy nem mindannyiunknak van konkrét személy élménye is hozzá, „Jézus nem jár”, ennyire nyilvánvaló külső vezető, harmadrészt, hogy elképesztően kemény, hogy olykor, sőt, egyszer mindenkinek hátra kell mindent és mindenkit egy csapásra hagyni. Ez Van. Nem könnyű. Igaz. De azt senkinek nem vagyok hajlandó elhinni, hogy semmiféle hívást ne hallana, Ügyet, Lelkesedést ne érezne. Kizárt. Minden emberben Van. Hogy nem mered követni, ezért úgy csinálsz mintha nem is lenne? Az rendben. Meddig bírod még?

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt. Mk 1,14-20

A lélek keresztsége.

Lélekkel keresztel. Igen. A harmadik korszak ez. Az önző Hernyó, tehát a Megfelelés korszakának végén az Atyával találta magát az ember szembe, szó szerint és szükségszerűen, a befordult Báb, tehát az Önközpontúság korszak témája Tovább

Newer Posts
Older Posts