Miniszterelnök Úr!
Ön visszatért.
Én pedig azt reméltem, hogy továbblép.
Nem azért, mert szerettem volna végre megszabadulni Öntől. Ellenkezőleg. Azért, mert továbbra is úgy gondolom, ahogy májusban írtam, hogy fontos dolga van még. Hogy az a tapasztalat, erő és tekintély, amit összegyűjtött, nem vált fölöslegessé attól, hogy elveszítette a választást.
Csak talán másra volna most szükség belőle.
Nem hangosabban. Nem ügyesebben. Nem ugyanazt még egyszer.
Hanem másképp.
Szavaztam Önre. Nem azért, mert mindent helyesnek láttam, nagyon nem, hanem mert bíztam abban, hogy képes változtatni azon, ami már nem volt helyes. Ezt a reményemet korábban is elmondtam. Ahogy azt is, hogy a bukásban nemcsak veszteséget, hanem lehetőséget látok.
A kötcsei beszéd után éppen ezért maradt bennem hiány.
Ön részletesen elmondta, hogyan lehetne újra győzni.
Arról jóval kevesebbet hallottam, hogy mitől volna jobb, ami a győzelem után következik.
Pedig szerintem most ez a kérdés.
–
1. győzelem kell vagy béke.
Azt mondja, hogy a vereségre egyetlen orvosság van: a győzelem.
Értem.
Egy választási vereségre, választási értelemben, valóban egy újabb győzelem a válasz.
De az elveszített bizalomra?
Arra is?
Ha valaki csalódott bennem, majd később visszajön, mert másban még nagyobbat csalódott, attól kettőnk között helyreállt valami? Vagy csak elfogytak a lehetőségei?
Ez nem szőrszálhasogatás. Hanem két egészen különböző kapcsolat.
Az egyikben engem választanak. A másikban egyelőre nincs jobb nálam.
Mindkettőből lehet többség.
De nem ugyanazt lehet rájuk építeni.
Önnek igaza van abban, hogy a vereség nem teszi semmissé az előző tizenhat év minden eredményét. Ahogy a korábbi győzelmek sem tették helyessé minden döntését.
De nekem húsz év segítő praxisából az általam megismételt sok száz éttörténetből az a tapasztalatom, hogy SZÖVEG ARRÓL, HOGY AHOL DÜH VAN MÉG NME DOLGOZTAM FEL – RÖVIDEN
Ne urge be azzal, hogy nyer, hogy nyerni akar – nagyobb a lehetőség, sokkal több van Önben.
SZÖVEG ARRÓL, HOGY NE ÉRJE BE AZZAL HOGY NYER, A NEMZET LELKE, AZ EMBEREK LELKI BÉKÉJA A TÉT, A HÁBORÚT KELLENE FELSZÁMOLNI, AMIHEZ INTERRÁLNI KELL ŰJRA ÉS GYÓGYÍTANI ÷ RÖVIDEN ÍRD
Más kép:
2. A NEMZET MINT HŰTLEN FELESÉG.
Ha az ember felesége elmegy egy fiatal, sármos, kedveskedő a csillagot is lehozni ígérő szeretővel – kérem engedje meg ezt a képet, ez a szakterületem –, akkor bár vígasztalódhatok azzal, hogy micsoda ficsúr, és lehet abban igazam, hogy alkalmatlan családfőnek, de ez mindegy.
Mert nem a szerető személye, hanem az asszony lelkiállípota a lényeg.
Ha őt szeretem, márpedig szeretem, akkor nem elég csak várjak, hogy úgyis visszatér, hiszen csalódni fog. Hanem tenni akarok érte, hogy ezt megkönnyítsem: elé kell menjek, érte. A kapcsolatot gyógytani csak a hibáimmal szembbnzva, azokat megvallva, az asszonynak elégtételt adva tudok.
Értem, hogy Ön büszke.
Én is az vagyok.
Sokat hirdettem, hogy én aztán nem fogok megváltozni. Aztán nem lett igazam. Változtam, változom foymataosan, és nagyon hálás vagyok a Jóistennek azért, hogy már nem állok ennek ellent.
Nehéz. Igen. De ha derűs-nyugodt szeretetben leélt örekgkort – ÉS főleg, ami Önnek ott bevallottan nagy kihívásnak tűnik: a gyerekekkel (fiatalokkal) jó kapcsolatot akarok, akkor ez kihagyhatatlan lépés.
3. LEHET HOGY A FIATALOK NEM HÜLYÉK.
Ami a telefon-kultúráról mondott MIT MONDOTT PONTOSAN? : valós probléma. A figyelem szétesése, az elszigetelődés, a függőség nem kitaláció. A kutatások azonban nem jogosítanak fel arra, hogy ezekkel magyarázzuk egy teljes nemzedék politikai döntését.
Lehet, hogy a fiatal nem azért nem fogadja el az üzenetet, mert nem tud figyelni.
Hanem mert figyel.
Sőt: nagyon is figyel, sokkal jobban mint mi. Mert általunk nevelődött, a mi generációk szépetesset világában, szenvedő családokban nevelkedett – és hiperérzékeny szenzorai vannak, óriási érzelmi intelligenciával, amit pontosan a kapcsolódási nehézségei és a magánya élezett.
Mi van, ha a fitalok épp sokkal jobban figyelnek, mint amit Ön valaha el tudott róluk képzelni. És látják a különbséget a hangoztatott értékek és a megmutatott élet között.
És ezen is túl: mi van, ha a fiatalok sértőnek és lekezelőnek élik meg, ha ezt nekik bárki szerint majd később kell megérteniük.
Egy fiatal lehet természetesen türelmetlen. Lehet igazságtalan. Lehet naiv is.
Ahogy mi is lehetünk azok.
De az igazságosabb világ igénye nem fordítható automatikusan arra, hogy kevesebbet akar dolgozni. Lehet, hogy dolgozni akar. Csak azt szeretné látni, hogy van értelme becsületesen dolgoznia.
A három hegyről szóló tanításomban az ember útjának része, hogy a kapott minták után maga akarja megérteni és alakítani az életét. Nem minden önállósodás bölcs. De nem is minden önállósodás romlás.
Az önálló emberhez másképp kell kapcsolódni.
Nem feltétlenül több videóval.
Hanem több valódi válasszal. És néha azzal a mondattal, hogy ebben igazad van.
4. EGYSZERŰSÍTŐ KOMMUNIKÁCIÓ ÁLTAL A HITELESSÉG VÉSZ EL.
ÁLTALÁNOS LEÍRS ARRÓL, HOYG AZ EGYESZERŰSÍTÉS AZ IGAZSÁGGEL ELLENTÉETES, MERT AZ IGAZSÁG ÖSSZETETT – ÉS NEM CSAK A FITALAOK, DE AZ ÉRTLMEISÉGI A KEREZSTÉNY RÉTEGEK, A NEMZETI KÖZÉP NAGY RÉSZE ELLEN MODOTT ENNEK ÷ AZ EGYSZERŰSÍTŐ / PROPAGANDA KOMMUNIKÁCIÓ ÁLTAL A HITELSSÉG VEZSETT EL
5. AMIT régen MEGENGEDTEK, LEHET
Azt mondja, luxizás korábban is volt. Korrupciós vád korábban is volt. Mégis nyertek. Tehát nem ezért veszítettek.
Szerintem itt téved.
Egy ház fala évekig repedhet úgy, hogy a ház még áll.
Egy kapcsolatban évekig lehet lenyelni ugyanazt a mondatot.
Egy közösség sokáig megadhatja a bizalmat akkor is, amikor már vannak kétségei.
Egészen addig, amíg egyszer már nem adja meg, és betelik a pohár, és válik a „feleség”.
Hogy ehhez apropót ad egy arrogáns udvarló, vagy a szomszéd, a miénkénél jóval nagyobb lakásban lakó sikeres-magabiztos szomszéd (titokban) telebeszéli a fejét, sőt talán manipulálja is, az lehet igaz, de. a lényeg szempontjából mindegy.
Tehát:
Attól, hogy valamit korábban még elbírtak az emberek, nem válik ártalmatlanná. És attól, hogy valami régi, még nagyon is része lehet egy új bukásnak.
Én már a választás előtt sem egyszerűen rossz kommunikációt láttam. Hanem azt kérdeztem: eljut-e Önhöz az, amit a környezetén kívül élő, egyébként jó szándékú emberek tapasztalnak? Van-e helye annak, aki nem ellenség, csak nem mond mindenre igent?
Mert aki nem hallja meg időben a halkabb nemet, egyszer csak nagyon hangosan kapja vissza. Pofonként.
–
6. A valóság nem a jobboldal barátja
Azt mondja, hogy a valóság az Önök szövetségese.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne.
Szerintem a valóság nem jobboldali. Nem is baloldali. A valóság az, amihez mindannyiunknak igazodnunk kellene.
Önnek is. Magyar Péternek is. Nekem is, amikor túlzottan megszeretem a saját magyarázatomat.
A beszédében növekedés nélküli Európáról beszél. Az Eurostat március 6-i közlése szerint az Unió gazdasága 2025-ben másfél százalékkal nőtt. Magyarországé négy tizeddel. Kevés? Lehet. Kedvezőtlen környezet? Igen. De nem ugyanaz, mint hogy sehol nincs növekedés.
Azt is mondja, hogy nincs kapcsolódásunk a német fegyveriparhoz. Miközben a Rheinmetall magyarországi gyártási együttműködései az Ön kormányzása alatt épültek. Ettől még nem lesz a hadiipar az autóipar egyszerű helyettesítője. De a kapcsolódás hiánya így nem pontos.
És amikor a korrupciós ügyek hiányáról beszél, ott van a magyar ügyészség 2022-es vádemelése Völner Pál korábbi igazságügyi államtitkár ellen. A vád nem ítélet. Az ő ügye nem bizonyítja az Ön rendszerének bűnösségét. De emberek láthatják úgy, hogy nem csak kitalált történet.
A választások előtt felemlegetett három témáról már nem is beszélve, korábban ezeket részletesen kifejtettem – Mészáros, Tiborcz és Harvanpuszta szavak mögötti jelenségekkel nem az a fő probléma, hogy megtörténtek. Hanem hogy nincsen az Isten-haza-család mércéjén hiteles nyilávnos magyarázat rájuk. Öntől.
A fentiek nem ugyanakkora ügyek.
De ugyanarra figyelmeztetnek.
A valóságot nem lehet úgy szövetségesül hívni, hogy közben csak azt a részét engedjük szóhoz jutni, amelyik nekünk kedvez.
Azért volna jó ezeket helyretenni, mert ha Ön pontatlanul vagy hiányosan beszél a saját múltjáról, nehezebb hinni abban, amit mások jelenéről mond.
Akkor is, amikor abban éppen igaza van.
Emberek százezrei szemében vesztette el a jogot, hogy szóljon hozzájuk. Ilyenek miatt. Amit az idő múlása nem gyógyít magától meg.
7. Isten nem a hagyományok egyik polca
Korábban úgy fogalmaztam: mintha az Isten–haza–család sorrend helyére most a haza, a saját szabadságunk és végül a hagyomány kerülne.
Pontosítok.
Nem tudom, mi van Ön és Isten között. Nem is dolgom megmondani. És egy beszéd szóhasználatából nem lehet valakinek a hitét megmérni.
Azt viszont lehet kérdezni, hogy mihez igazodik a hatalom.
Mit jelent a nemzet fölött álló rend akkor, amikor a nemzet érdekére hivatkozva valami olyat tehetnénk, ami nekünk hasznos, de nem helyes?
Az én számomra itt kezdődik az Isten–haza–család.
Nem annál, hogy ki mondja hangosabban.
Hanem annál, hogy van-e valami, amit akkor sem teszünk meg, amikor megtehetnénk. Hogy az Ügy nagyobb-e a saját ügyességünknél, a saját táborunknál, a saját győzelmünknél.
A haza fontos.
De nem azért fontos, mert a miénk, és ezért nekünk bármit szabad.
Hanem mert benne van dolgunk. Mert általa is hozzáteszünk valamit a nálunk nagyobb egészhez.
Erről próbálok beszélni régóta. Hogy Istenről beszélni és az életünkkel megmutatni, miben hiszünk, nem ugyanaz.
8. Az önkényt nem lehet FENYEGETÉSSEL meghaladni
Amikor arról beszél, hogy a másik oldal szétrúgta a jogállami kereteket, és ezért Önök előtt szabad a pálya, akkor szerintem rossz irányba mutat.
Nem attól lesz helyes valami, hogy előbb a másik csinálta.
Ha jogsértés történt, azt fel kell tárni. Ha valakit politikai alapon üldöznek, meg kell védeni. Ebben egyetértek Önnel. Ahogy abban is, hogy ezt békésen, nyilvánosan és jogi segítséggel kell tenni.
De az új vagyonvédelmi hivatalban munkát vállaló emberek előzetes megfenyegetése nem helyettesíti a konkrét jogsértések bizonyítását. A hivatalt törvény hozta létre. Lehet vitatni a jogköreit, a garanciáit, az intézkedéseit. Kell is, ahol indokolt. De különbséget kell tenni a jogszerű munka és a visszaélés között.
Mert különben nem az önkényt vitatjuk.
Csak azt, hogy éppen kinél van.
Ugyanezért fontos, hogy egy alkotmánybíróság ne a mi védvonalunk legyen. Hanem az alkotmányos rendé. Akkor is, amikor az éppen minket korlátoz.
A „jót jól” itt nem szép mondat.
Hanem kellemetlen korlát.
Éppen ettől ér valamit.
9. A nemzet nem azonos azokkal, akik Önnel maradtak
Csata után én biztos nem a halottak eltemetésével kezdenék, ahogy Ön mondta, még ha ez is fáj a legjobban. Hanem a sebesültekkel. De ugorjunk ezen most át.
Aki elment, nem feltétlenül áruló.
Lehet az is. De lehet csalódott. Lehet más következtetésre jutó igaz ember. Lehet olyan, aki ugyanazt szereti, amit Ön, csak már nem hiszi el, hogy ugyanúgy kell szolgálni.
Ez a különbség nem apróság.
Mert ha minden eltérő álláspont mögött árulást, idegen akaratnak való behódolást látunk, akkor egyre kevesebb magyarral marad közös dolgunk, és egyedül maradunk.
Pedig a nemzet nem szűkült össze attól, hogy a politikai tábor összezsugorodott. A nemzet sokkal nagyobb.
Azt kérdezni, hogy egy döntés növeli-e Magyarország kiszolgáltatottságát, fontos.
Azt kijelenteni, hogy a másik oldal küldetése a gyarmatosítás, már nehezen bizonyítható állítás.
A szuverenitás nekem sem közömbös.
De a szuverenitás önmagában még nem mondja meg, mire használjuk a szabadságunkat.
Egy ember is lehet önálló úgy, hogy közben csak maga körül forog.
És egy nemzet is.
Szerintem a következő kérdés éppen ez: mihez kezdünk magunkkal, ha nem más mondja meg?
Mit adunk?
Miben vagyunk jók?
Kiknek lesz jobb attól, hogy mi helyesen végezzük a dolgunkat?
MONDAT ARRÓL HOGY A JOBB ÉS BEAL FELOSZTÁSON KELLENE TOVÁBLBÉPNI. A NEMZETI KÖZÉP MÉLTÓSÁGOT, DEÁKI HANGOT KÖVETEL MEG. (DEÁK FERENC) NEMZETI KÖZÉP ?EGOSZLOTT SOKAN SZVAZATAK A TISZÁRA MONDJUK EZT KI. FOGADJUK EL. ÉRTSÜK MEG:
10. A kórust nem lehet egyetlen hangból összeállítani
Örültem, amikor térről, inkubátorról, új kezdeményezésekről volt szó.
Azt gondoltam, most talán megmutatkozhatnak olyan emberek, akiknek eddig nem volt helyük. Nem azért, mert gyengék voltak. Hanem mert nagyon erős volt az a hang, amelyhez képest meg kellett szólalniuk.
Most viszont azt hallom: ez a helyzet értelmezése, ez a közös nyelv, ez a helyes irány, és ami ezt bontja, az káros.
Értem, hogy szervezetet akar.
De így hogyan születik közös felismerés?
Hogyan derül ki, hogy valamiben éppen a másik lát tisztábban?
A kórusnak nem az a lényege, hogy sok ember ugyanazt mondja, amit a szólista. Attól még nem lesz több hang, hogy több a mikrofon.
Saját hangú emberek kellenek.
Akik nem azért maradnak, mert függnek Öntől, hanem mert látnak egy közös ügyet. Akiknek lehet saját feladatuk, saját tekintélyük, saját elképzelésük. És akik akkor is maradhatnak, amikor valamiben ellentmondanak.
Nem vezető nélküli világot szeretnék.
A fa sem törzs nélkül él.
De a törzs nem minden levél helyett akarja megszabni, hogyan érje a fény.
Támaszt. Összeköt. Éltet.
Erről beszélek, amikor a harcos után következő működést próbálom megmutatni. Nem eltűnésről. Nem erőtlenségről. Hanem arról, hogy az erő egyre kevésbé mindent maga végez, és egyre inkább mások működését teszi lehetővé.
Szólistából karmester.
És igen, tudom, hogy a karmester is vezet.
Csak nem ő akar minden hangszeren játszani – egyáltalán nem ad ki hangot.
11. HELYES-E megvárni, amíg az ország újra betegként érkezik
A beszéd végén arról beszél, hogy készen kell állni, amikor az emberek újra orvoshoz jönnek.
Értem a képet.
De én azt kérdezném: addig mi történik?
Mert a nemzet nem váróterem.
Nem csak akkor van vele dolgunk, amikor már elég nagy a baj ahhoz, hogy újra minket válasszon.
Önnek igaza van abban, hogy a digitális jelenlét nem helyettesíti a valós közösséget. Ez a beszéd egyik legfontosabb mondata.
Én innen folytatnám.
Valós emberek. Valós kapcsolatok. Valós felelősség.
Olyan közösségek, amelyekben nem ugyanazt kell gondolni mindenről, hanem lehet egymásra számítani. Ahol nem a politikai hűség az első kérdés, hanem az, hogy miben tudunk segíteni.
És nem kell hozzá megnyerni a következő választást.
Ez nem menekülés a közéletből.
Ez az alapja annak, hogy egyszer másmilyen közéletünk lehessen.
Mert a bizalmat nem lehet négyévente kizárólag a vezető személyében újrateremteni. Jó volna, ha közben egymásban is épülne.
12. Lehet, hogy újra győz. Én mégis többet remélek Öntől
Nem tudom, ki nyer 2030-ban.
Nem tudom, mire lesz képes a mostani kormány. És azt sem, hogy Ön mivé alakítja a következő éveit.
Azt viszont fontosnak érzem kimondani: a visszatérés sikere nem bizonyítja a megújulás megtörténtét.
Lehet újra győzni a régi működéssel.
Csak akkor a régi működés korlátait is újra magunkkal visszük.
A három hegy számomra nem arra való, hogy emberek homlokára számokat írjak. Hanem arra, hogy megkérdezzük: mi az a következő lépés, amit már nem lehet több erővel helyettesíteni?
Néha az embernek nem még jobban kell megcsinálnia, amit eddig.
Hanem el kell engednie, hogy mindennek rajta keresztül kelljen megtörténnie.
Ez nem kisebb feladat.
Lehet, hogy nagyobb.
Én nem azt kérem, hogy tűnjön el.
Azt sem, hogy tagadjon meg mindent, amit épített.
Azt remélem, hogy elég fontos Önnek a nemzet ahhoz, hogy az Ön által felépített világon is változtasson érte.
Hogy helyet adjon olyanoknak, akik nem az Ön ismétlései.
Hogy a közös ügyhöz hívjon, ne a kész válaszai mögé.
Hogy megmutassa: a tekintélyét nem csak az növeli, ha újra minden Ön köré rendeződik.
Hanem az is, ha Ön mellett mások végre önállóan meg tudnak állni.
Talán ez volna most a győzelem.
Nem az utolsó szó.
Hanem hogy már nem kell mindig az Öné legyen.
Jó munkát kívánok hozzá.
Joós István
——
U.I
A saját elképzelésemet is ideírom. Hogy ne csak az legyen olvasható, mit kérdezek, hanem az is, hogy miben hiszek, és min dolgozom.
Részes Magyarország.
Ezt a nevet adtam annak a nemzetképnek, amelyben a magyarság nem önmagában áll, hanem egy nálánál nagyobb egészben találja meg a helyét és vállalja fel a feladatát.
Szerintem a fő kérdés nem az, hogy mi marad meg nekünk a minket gyarmatosítani akaró ellenségekkel szemben, hanem az is, hogy mit tudunk-dolgunk hozzátenni a világhoz. Egyénileg a közösségekhez, közösségek település és megye és nemzet szinten, nemzet Európához. A nagyobb kapcsolódás lépései. Európa a Nagyobb akaratban megmaradva lehet csak sikeres tehát boldog.
Számomra erről szól az Isten–haza–család.
Van Nagyobb. Van egy közösség, amelyben együtt szolgálhatjuk. És vannak a személyes kapcsolataink, amelyekben ennek egészen konkrét következménye lesz: hogyan dolgozunk, hogyan szeretünk, hogyan nevelünk gyereket, hogyan bánunk azzal, aki ránk szorul.
Nem három külön ügy. Egymásba kapcsolódó felelősségek.
A három hegyről szóló tanításomban először sikert keresünk, aztán boldogságot, végül annak az értelmét, hogy itt vagyunk. Már nem elég, hogy nekem legyen jó. Azt is keresem, mire való, amit kaptam. Hol van szükség a tehetségemre, a tapasztalatomra, arra, amit megtanultam?
Ezt nevezem részességnek. Nem feloldódom a közösségben, hanem megtalálom benne a saját, hasznos helyemet. Nem lemondok az önállóságomról, hanem kezdek vele valamit, aminek rajtam túl is van értelme.
Nemzetként is ezt a kérdést teszem fel.
Fontos megmaradnunk. Fontos boldogulnunk. De számomra a nemzeti önállóság előtt áll ez: mire használjuk magunkat? Miben számíthat ránk a világ?
Nem gondolom, hogy ezt egyetlen embernek kellene mindenki helyett most megválaszolnia. Nem is lehet szerintem, mert először jól ellen legyünk hozzá. És most nem vagyunk. A közös irány feltétele a közös tisztánlátás, amihez előbb jól kell az embereknek lenni, hogy emberek felismerhessék a saját feladatukat. A tanár, a vállalkozó, a szülő, a művész. Mindneki a maga helyén vezet, és végül mid követésben vagyunk. Valami Nagyobbat.
A vezetés szerepét ebben a képben a fa törzséhez hasonlítom: tartja és összekapcsolja az ágakat, miközben azoknak saját helyük és saját növekedésük van. A közös irány nem teszi fölöslegessé a személyes felelősséget. Éppen teret ad neki. És a magyar fa Európa erdőben áll. A Nyugat kertjében.
Személyes küldetésem, hogy minél több ember találja meg, hogy mi az ő dolga. Amihez azt kell kimondjuk előbb, hogy mi nem. Távolodni-tékozolni, hogy magunkat megtaláljuk, és legyen mivel közeledjünk aztán – a három hegy témája. Közösségek kellenek, a közösségek kora jön el. Közösségben tudunk őszintén beszélni, segítséget kérni és feladatot vállalni. Az összetartozás ne csak ünnepi érzés legyen, hanem hétköznapi tapasztalat: van, akire számíthatok, és van, aki számíthat rám.
Ebben látom a magyarság egyik lehetséges hozzájárulását is. Hogy amit a felelősségről, a közösségről és a nálunk Nagyobbal való kapcsolatról a saját életünkben valóban csinálunk, ahogy mi élünk és kapcsolódunk, az más nemzeteknek példa legyen.
A magam helyén ezen dolgozom.
Nagyon messze van.
És kevesen is vagyunk.
Ha valaki, akkor Ön épp érti ennek a nagyszerűségét, ebben egészen biztos vagyok.