Lélekkel keresztel. Igen. A harmadik korszak ez. Az önző Hernyó, tehát a Megfelelés korszakának végén az Atyával találta magát az ember szembe, szó szerint és szükségszerűen, a befordult Báb, tehát az Önközpontúság korszak témája Tovább
Lélekkel keresztel. Igen. A harmadik korszak ez. Az önző Hernyó, tehát a Megfelelés korszakának végén az Atyával találta magát az ember szembe, szó szerint és szükségszerűen, a befordult Báb, tehát az Önközpontúság korszak témája Tovább
Ígértem, mert folyamatosan foglalkoztat, hogy a Nagyobbról gyakrabban írok – kezdődjék tehát. Ízelítőnek is szánom, hogy dönthess arról, hogy követed-e az ilyen témájúakat. Nem vallás, nem úgy. Azonos szövegek, de picit Más Kép. Tovább
Férfi az Ügyben, Nő a Férfiban, régóta írok erről. És hogy alázat a kapcsolódás kulcsa. De akkor most meg is magyarázom a radikálisan keményet, ami sokakat felháborít, hogy miért a konkrét, a vak, a szervilis engedelmesség, hogy miért a totális odaadás az út, hogy miért nincs másképp igazi kapcsolódás, miért nincsen másnak értelme. Tovább
Sokakat látok különböző függőségekkel küzdeni: önmarcangolás, vita, evés, sorozatok, alkohol, pornó, drogok, hogy ezeket legyőzni, a függést meghaladni próbálják, azonban nekem az a tapasztalatom, hogy ezt nem lehet. Tovább
Sokat szomorkodunk találkozások, pontosabban elválások miatt, amiben nekem sokat segít, hogy az az élményem, hogy vannak életre szóló és örök életre szóló kapcsolódások. Tovább
Hogy nem figyel? Nem ért? Érzéketlen? Bunkó? … nyugodtan sértődj meg. Bár másrészt semmi értelme. Tovább
Mindannyiunkat vár végül. A személyes nagy válság, a sűrű sötét erdő, az Ember születése. Tovább
Ha csinálom, nem lehet rám építeni. Ha Célom van. Ha Akarom. Csinálom vagy Vagyok. Cél vagy Szolgálat. Csudába is, kemény ez. Hiszen a Vagyok sem jelent iránynélküliséget. És mégis aknázom magam és a Dolgom folyamatosan alá azzal, hogy Csinálok. Konkrétan. Céllal. Amit pedig már nem kéne, nem nekem kéne, mert nem az én Dolgom. Hiány okán csinálom, mert Látom, ami időszerű, de mégis tévedésben vagyok, mert NEM Dolgom csinálni. Sőt. Ellenkezőleg. A dolgom csakis a Tér. Tartani azt. A Teret tartani, és nem pedig elvenni másoktól azzal, hogy továbbra is csinálok. Hmm. 2015 a nemcsinálva haladás éve lesz, kell legyen, mert csakis így léphetünk tovább. Ha meglépem, hogy NE lépjek. Sőt. Hogy ne is akarjak Lépni. Mert csakis akkor van Tér és Szeretet. Ha az Irány és a Rend világos, de én többé nem Lépek. Akkor Van tér. Neked, Neki, Nekünk. Csudába is. Lenni a Dolgom. Semmit csinálni. Hogy ÉRkezni lehessen hova. Ennyi. Hmm. Az időszerű kihívás, mindenkinek a magáé legnagyobb, számomra is. Tetszik vagy sem. Elvégzendő.