Ismered az érzést? Számomra a világon a legmagasztosabb és egyszerre a legfélelmetesebb. Ez. A Hatalom. Jön és Árad, szinte átveszi felettem az irányítást, pontosabban magam adom azt át, és a Hatalom nyilvánvaló. Nekem, érzetem van róla, hogy elképesztő hatalom használ, és az embereknek, akiken ennek a hatását látom. Szinte ellenállhatatlan. Mármint nekem az, mert függöm a gyönyört, a számomra ismert legmagasabbrendű boldogságot, ami ilyenkor eltölt, szépen messze túl az élmény, és a befogadók számára is, mert az ember beleremeg. Le-nyű-gö-ző. És pontosan ettől félelmetes, mert a kicsi egó benn szűköl, hogy Te jóságos Ég, mi ez, egyrészt, másrészt persze, hogy jól használom-e. Ami nyilvánvalóan ostobaság. Mert a hatalom használ engem. Hmm. Megvan. Felrovom ezt a fordítás pontatlanságának. Nem nekem van hazalmam, az embernek nincs, nem lehet, hanem Hatalom Van, ami az ember által megnyilvánul. Tehát “aki Hatalomban Van” lenne a helyes fordítás, vagy valami hasonló. Hmm. Tehát ismered? Nyilván. Bizsergető, energetizált, magasztos érzés bánna lenni, utána jóleső fáradtság. KELL hogy ismerd, mert minden emberben Van, a Világ nem áll másból, tehát engedd és add at magad neki, mikor közeledik. Hatalom, Szeretet, az Isten Akarata. Szavak csak, de az ÉLmény a Lényeg, ami igenis kiűzi a sötétséget, ha használni, ha a Fényt beengedni mered.
–
Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 1,21-48