A jótevő, a nagyobb, a mester, a bölcs, a gyógyító néha korlátoz is. Más szavakkal: olyan utasítást ad, amit nem értek, ami az én józan eszemmel – segítséget kaptam, hadd kapjon más is – avagy vágyaimmal – boldog vagyok, azonnal el kell mondjam – ellentétes. Fontos ez. Hogy betartom-e. Fontos, hogy nem magam miatt fontos, nekem nem esik bántódásom, ha nem tartom be, szabad az utasítást, ami inkább csak kérés megszegni. Nem nekem gond. Hanem neki. Tehát nem az én küldetésemnek, hanem az övének. Nem ismerem, és nem is ismerhetem meg a bölcs pontos szándékait. Nagyobb. Szükségszerűen, ettől bölcs számomra. Mint ember azonos, de az áttekintése nagyobb, mint az enyém, előttem jár, és nyilvánvalóan okkal, az ő nézőpontjából megalapozottan, tágabb szempontok alapján kéri, amit kér, ráadásul sokkal szelídebben, mint ahogy én kérni szoktam, ami pontosan a perspektíva következménye. A Szeretet irányába tágulunk, tehát lépésről lépésre csendesülünk is, nem mester, nem lehet az, aki nálam hangosabb. Férfinak Nő, Közösségnek Férfi. Mestere kell legyen. Tehát csendesebb. Tudom-e ennek ellenére betartani a kérését. Tudom-e betartani, tehát „vakon követni” a kérését, vagy csak elveszem, amit nyitott tenyérrel nekem adott. Kemény. Az kemény, hogy napjainkban az emberek nagy része csak elvesz, esetleg megköszön, de maximálisan figyelmen kívül hagyja a kéréseket. Hmm. Pedig mindig van kérés. Érdekes ez, hogy minimum kívánság, akár ki sem mondva, de MINDIG van ott, ahol az ember kap. Szeretjük egyáltalán nem vizsgálni. Akár szét sem nézünk, csak rohanunk tovább. Saját élményem is. „Hála, ha megosztod!” van az oldal alján kiírva, okkal, mert szeretném, fontosnak érzem, Dolgom, hogy az üzenet, tehát ez a világkép terjedjen, elérjen emberekhez, dönthessenek róla, de csak az olvasók töredéke osztja az írásokat meg. Ami másrészt nem gond, nyilván, hiszen nagyon sok az olvasó itt, aminek a töredéke is egész sok, tehát semmi gond, csak érdekes. Hogy annak a szándékait, aki ad, akitől elfogadnunk, követjük és segítjük-e is, tehát erőt veszünk-e magunkon, hogy rációnkkal és vagy vágyainkkal, sőt félelmeinkkel ellentétes módon cselekedjünk, a kérés forrásában bízva, hogy okkal kéri, nagyobb áttekintés alapján. Fontos. Mert a vágyott igazi kapcsolódás csakis akkor van, ha figyelek rá, ha követem is.
–
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.” Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45
Öröm, ha megosztod!
