Menu Close

Én Vagyok

Joós István blogja

Tag / Tagoknak

A vita hibás működés jele.

A vita sosem gondolatokról vagy igazságról, még csak nem is nézőpontokról szól: hanem energiáról. A vita oka energiahiány. Másképp: hogy magunkra sincs épp elég, nemhogy másokra. Ami azért gond, mert az emberi kapcsolat végül energiaáramlás. Figyelem, érintés, szavak. Ha nincs elég energiánk, akkor nincs miből, tehát nem tudunk pozitívan adni, hanem kérni, csúnyább szóval szerezni próbálunk, sőt a kibillent ember számára egy ponton túl ez élet halál kérdéssé válik. Ezért szükségszerű a viták elmérgesedése. Mert Continue Reading

AKARJ első lenni!

Szoktam méregetni magam. Máig. Szellemi téren, hogy ki mit mond, és materiális szinten is, hogy kinek mije van. Előbbit fontosnak érzem, helyesen figyelni, hogy legyen alázatom másokat előttem haladóként elismerni – utóbbi szégyen forrása gyakran. Hogy Continue Reading

Köszönöm, Atya!

Hogy igazi értéket, másképp mint szenvedéssel lehetne alkotni: nem hiszem. Még senkit nem láttam, akiknek sikerült volna. Szenvedés mélységei hozzák a megértéseket, ami után a lelkes felívelő tettek időszakai, a korszakkezdések felívelései következnek. Még soha semmi értékeset nem alkottam szenvedés nélkül. Írom ezt most a teraszon, fotelemből, bénultan. Békém van ezzel. Amikor fáj, akkor ott Continue Reading

NE válaszolj!

Huzamosabb ideje legjobb tanács, a mindennapok útvesztőjét navigáló belső iránytű számomra a “Nyílj meg!”, tehát az őszinte önfelvállalás. Tudom, hogy túlegyszerűsítésnek tűnik, de mintha ez az egyetlen döntés lenne végül: félelem vagy bátorság. És minden más következmény. Siker, boldogság, derű, erő, párkapcsolat, közösség, elismerés, hasznosság. Vagy: kudarc, kishitűség, depresszió, vita, betegség és magány, sőt halál. Mind ezen múlik. Hogy Continue Reading

Légy kicsit értéktelen!

Az emberi élet nagy változása az élet közepén pontosan olyan, mint egy szüret a szőlő szempontjából… a gravitációt kövesd!

Szüretelni voltunk tegnap, ami esetemben pincemesteri feladatkört jelent, évek óta már, valahogy így alakult ebben a társaságban, puttonyosoktól veszem át a termést, bogyózóba be, onnan présbe tovább, leve a tartályba, új élet reményében, kifacsart hús a szemétre ki. Kisebb balesetet minden évben szenvedek, de ez Continue Reading

Nem megy a nagyvonalúság? Legyél őszintén kicsi!

Nyilvánvalóan kézenfekvő erény a nagyvonalúság, ami azonban fájóan keservesen nem megy, amíg az ember kicsinek érzi magát. Mert a mélypont közelében szándék bár ugyanúgy támad, de rettegés áll vele szemben, egzisztenciális, de főként lelki okokból, amit csakúgy nem tesz az ember félre. Hogy akkor mi segít? A legfontosabb szerintem Continue Reading

Keresd a Sikert!

A hitem – értsd világgal harmonikus, eredményes és sikeres emberi működésem – legnagyobb, sőt egyedüli akadálya az akaratom. Rég figyelem már, pontosan tudom, és mégsem áll hatalmamban döntéssel elhagyni ezt, “legyőzni magam”, mert az szintén csak én volnék, szintén csak akarat lenne. Hanem Continue Reading

Egy Harcos Halála

Életem egyik legnehezebb időszakát élem az utóbbi hónapokban, soha nem gondoltam, hogy ez az év ilyen nehéz lesz, hogy nekem még bármi ilyen nehéz lehet… és igen, máris mondhatod, amit én is mindig szoktam: arrogancia, valóban. A nemakarást gyakorlom. Mert Continue Reading

NE gyomlálj (annyit)!

Tele vagyok konkollyal. Máig. És olyan nehéz ezt elfogadni. Még mindig. Mert bennem a kényszeresen túlteljesítő, mert tökéletességet azonnal vágyó, azt arrogánsan ma megvalósítani próbáló személyiségrész aktívan próbálná most, rögtön, írmag nélkül gyomlálni. De NEM szabad, sőt önpusztítás a konkollyal túl sok időt tölteni… Continue Reading

Older Posts