Menu Close

Én Vagyok

Joós István blogja

Tag / Tagoknak

Követsz-e?

Akit eléggé ismerek követni fog. Ez van. Ha csak eléggé figyelek, szinte bárkit eléggé ismerehetek, ami alól az egyedüli kivétel, aki nálam is jobban figyel, tehát akit én követek. Lenyűgözően döbbenetesen automatikus ez. Hmm. Aki Continue Reading

Ki követ?

Az ajtó az értelem. Egy ember lelkébe vágyakon, szükségen, félelmen, megszokáson keresztül is be lehet jutni, sőt, ezek bármelyike könnyebb, mint az értelem ajtaján át menni. Mert Continue Reading

A szél ott fúj, ahol akar.

A legutóbbi két évben meglehetősen visszafogtam magam, mert azt gondoltam, hogy ha olyan határozottan mondom, mint korábban, az túl megosztó, és elrettenti az emberek azon részét, akik a tudatos korszak mélységeiben bóklászva még az intellekutusuk mindenhatóságában hisznek. Finoman próbáltam tehát. Megértően. Kedvesen. Aztán az derült ki, Continue Reading

Csakis a Csoda Igaz.

Brutálisan nehéz hinni. Különösen csalódás, esetleg ismételt csalódások után, hogy valóban, hogy igen, hogy ez most csakugyan történik. Különösen, ha nem valószínű. Különösen, ha nem logikus. Különösen, ha Continue Reading

Ember-s-ég.

Levettem ma az “ember” meghatározást a Facebook oldalamról. Régóta érő döntés ez már, az idei húsvéti folyamat végére pontként most így kerül, aminek egyik oldala, hogy kevesen értették jól, a többség félre, és untam magyarázni. A másik pedig, hogy Continue Reading

A hit saját élmény eredménye.

Valóban feltámadt. Hinni kell ebben, hinni kellene, ami az ember számára azonban lehetetlen, a valódi hit lehetetlen, amíg saját halál-, és ebből fakadó csoda-élménye nincsen. A hit forrása a válság, a megélt saját szenvedés, ami mentén előbb kíváncsiság támad, hogy “mi a fene van”, “lehet-e esetleg másképp” – majd hit születik, miután a megoldás hozzá eljön. Fontos, hogy a megoldás mindig eljön. Az ember sosem maga oldja meg a válságait, hanem rátalál egy útra, ami elébe jön, megmutatkozik, igazából Continue Reading

Ne halogass tovább!

Mindig van kivezető út, mindig lenne, Péter, az ego mindig ki tud(na) valami menekülési kísérletet találni… de egy ponton feladja az ember. Pontosabban: elfogadja a sorsát. Ami a halogatás vége. A halogatás vége, hogy bár volnának logikus lehetőségek ahogy ebből a helyzetből esetleg még kikeveredhetek, de ezt már nem próbálom meg. Hanem Continue Reading

Older Posts